Tavaly jelent meg a Dream of Insomnia bemutatkozó albuma, az Emlékszilánk. Az igencsak remek korongról valahogy kimaradt, hogy megemlékezzek, pedig aztán van miről, úgyhogy szerintem fogjunk is bele!
Ahogy említettem, régen érő restanciámat pótolom ezzel az írással. Mea culpa, sajnos a mindennapok mellett képes vagyok rettenetesen elcsúszni dologokkal. Kampányt indítanék, hogy egy nap legalább harminchat óra legyen, hogy mindenre legyen időm, de sajnos ez nem megy ilyen könnyen. Ugyebár most meg olyan helyzetbe hoztam magam, hogy egy olyan lemezről mondjam meg a magamét, amit (remélem) már sokan ismernek, viszont úgy, hogy annak is megjöjjön a kedve hozzá, aki valamiért nem futott volna bele (ejnye).
Az Emlékszilánk, ahogy írtam is, a Dream of Insomnia bemutatkozó albuma és tavaly november 1-én látott napvilágot szerzői kiadásban. A fizikai kiadványok kedvelőinek – mint én is – digipack CD-n is elérhető lett az alkotás, ráadásul egy szépséges csomagolásban, rajzolt borítóval, ami ellen még a modern géprombolók sem tudnak lázadni. Vagy legalábbis nincs okuk rá. A zenekarnak addig egy EP-je és pár egydalos kislemeznótája lett elérhető, így mondhatjuk, ez az első igazi, nagybetűs dobásuk.
Az albumon kilenc teljes nóta és egy felvezető található, a játék neve pedig technikás modern metal progresszív és metalcore ízekkel vegyítve, amibe természetesen a dallamok mellett technika is jutott gazdagon. A műfaji sajátosságoknak megfelelően a tiszta ének és marcona hangok is tiszteletüket teszik, utóbbiba több helyen kellemes, kvázi feloldásként érkezik a melódia. Külön kiemelném, hogy az énekdallamok nem a tipikus, háromhangos, jóvanazúgy témák, mint több más hasonló stílusú zenekarnál, hanem szépen kidolgozott, sokhangos, de mégis emlékezetes ötletek. Gondolom itt Ricsi színházi háttere is lehet az egyik ok, több helyen, így például Az út végénben például szerintem tagadni sem lehet. Én úgy érzem, ez hatalmas extra vetülete a dolgoknak, extra íze a zenekarnak! Akárhogy is, jó hallgatni őket, ráadásul ahogy a tavalyi lemezbemutató beszámolójában is írtam, élőben is ugyanígy szólalnak meg az itt elhangzottak. Tudom, ez alap lenne, de tudjuk, hogy sok énekes túlvállalja magát az albumokon, aztán koncerten megy a mismásolás. Itt erről szó sincs!
Az Emlékszilánk is egy tipikusan olyan anyag, amiről nincs értelme kiemelni számokat, mert mindegyik nóta emlékezetes valamiért, mindegyiknek megvan a saját arca, lendülete, maga emlékezetes pillanata, plusz az albumnak is tök jó íve van. A relatív könnyebben befogadható számokkal ránt be az elején, hogy aztán idővel, számról-számra elkalauzoljon a Dream of Insomnia teljes térképére, a végén már szinte pofonokként jönnek a tonnás témák, mintha csak süllyednél folyamatosan lefelé. Nekem bejön!
Az album szűk negyven perce nem sok, de azt mondom, ez illeszkedik a korszellembe, több dalt nem is érdemes kiadni a gyorsfogyasztás miatt. Mondjuk a folytatásra azért nagyon kíváncsi leszek, mert ha az „egyeskére” ilyen szaftos riffek, dallamok születtek (az Imágóban, meg a Eltemetvében mi az a disznó döngölés, könyörgöm? A nyakam leszakad!), gondolom a későbbiekben sem lesz ezzel gond. Az biztos, hogy az egész lemez iszonyat bikán szólal meg, a témák nem egy helyen úgy seggre ültetnek, hogy csak nézel, minden dalban van mire figyelni. Na, persze ez egy tavaly tíz éves zenekar ötleteinek a gyűjteménye, szép is lenne, ha nem lenne csurig frankó ötletekkel. Persze az sem meglepő tény, hogy az albumra az eddig kiadott számok újravett verziói is felkerültek, ez egyértelmű egy első lemeznél. Viszont, hogy a régi rajongóknak is jusson ezeken belül is valami új, a Sebhelyek ide egy átdolgozott verzióban lett felpréselve.
Szóval ha bejön a progos, matekos, de zseniális dallamokkal tarkított modern metal és nem hallottad volna még a Dream of Insomnia albumát, akkor most azonnal pótold, mert egy igazán méltó, erős lemezzel lesz dolgod, ami így több hallgatás és egy év után is izgalmas tud maradni.
Az lemezt az egy éves évfordulót megünneplendő november 1-én újra bemutatja a zenekar, a helyszín az Analog lesz, a további fellépők a főzenekarként az öt éves Lélekgyilkosságot bemutató NFR és a Your Last Steps lesznek. A további infókat ITT találjátok meg.
