A Halloween alkalmából, gondoltam, egy ehhez kapcsolódó témát hozok, ezért leültem beszélgetni a Bloody Holly and the RicketZ nevű horror punk zenekarral. András (Bloody Holly), Anita (Bobi Ricket) és Marielle (Marielle Ricket) a legszebb ruhájukat öltötték fel az interjúra, és örömmel meséltek többek között arról, milyen a fellépés előtti készülődés Náluk, hol forogtak a klipek, vagy honnan szereznek annyi művért. Ez egyben koncertajánló is, amennyiben szeretnétek az október 31-et, vagy a november 1-et egy beöltözős, véráztatta, szeletelős zombi shown tölteni. 

Nem hallottam másik horror-punk zenekarról az országban. Ti ismertek egyet is? 

Bloody Holly: Hűha! Én is csak olyanról tudok, ami már nem létezik. Volt az Angel Evil nevezetű nevezetű Misfits tribute zenekar régi kedves ismerősöm, az Undertaking-es Jakab Viktor közreműködésével. Illetve volt egy Army Of The Dead nevezetű formáció is. Továbbá a Riffben láttam vérző fejű punkokat Üveges Csirkeszemek koncert után, de ők nem formációt alkottak, csak valamiféle ittas tánccsoportot. Tehát tudtommal mi vagyunk az egyetlenek, és hát azért benne volt ez a piaci rés, és akkor ezt támadjuk be. Egyébként utáljuk ezt az egész műfajt, mint a szart – na jó, nem igaz. Én halálosan szerelmes vagyok ebbe. Annak idején feldobtuk, hogy mennyire infantilis hülyegyerekek vagyunk mindannyian – talán mindannyiunk nevében beszélhetek –, és hogy alkossunk már egy olyan zenekart, ahol büntetlenül csinálunk hülyét magunkból. Tehát ez maximálisan benne volt. A válasz röviden: nem!

Marielle Ricket: Talán a psychobilly áll a legközelebb hozzánk, amiből azért már elszórtan van hazánkban is.

Bloody Holly: Ó igen, psychobillyből ott van többek közt az Aberrált és a Feloszlottak, a Yellow Spots, és a Gutting Revue. Szóval nekik van egy közös minifesztiváljuk is, oda beférnénk, úgyhogy szíveskedjenek meghívni minket, innen is üzenjük.

Ez jól indul, mert egyből megelőzted a második kérdésemet. Szó szerint ezt írtam le: “Piaci rést kerestetek, vagy ehhez volt kedvetek, mondjuk, mert szerettek beöltözni?” Még a “piaci rés” kifejezést is elhasználtad. Szerintem csak mondjátok végig, én meg majd pipálom a kérdéseket.

Bobi Ricket: Igazából ez egy olyan piaci rés, ami nagyon picike. Igazán vakmerőnek kell ahhoz lenni, és nagyon elszántnak, hogy az ember pont ezt a piaci rést próbálja – nem is tudom – profitszerzési céllal betámadni. Ezért inkább azt mondanám, hogy mi a hülyeség és a horror-szeretet oldaláról közelítjük meg ezt az egészet. Nyilván a piaci rés egy nagyon jó vicc, és egy titkos vágy inkább, mint valóság.

Bloody Holly: Olyan szűk piaci rés, mint a Hitgyüli-logós sporttáska, amit volt szerencsém a saját szememmel látni. Ha egyszerre szereted Jézust, és egyszerre szeretsz sportolni, az ugye kiváló. Tehát a horrorpunk is egy ilyen speciális piaci rés Magyarországon. Egyébként Németországban, Ausztriában és általában a német nyelvterületen nagyon megy ez a vonal. Illetve hát úgy en bloc a gothic irányzat.

Marielle Ricket: De még nem adtuk fel. Szerintem a TikTok megjelenésével elindult egy lakossági horror vonal, amelybe valahogy ezt lehet oktrojálni. 

Mint horrorpunk zenekar, és András mint horror-rajongó, hogyan viszonyultok a Halloweenhez? 

Bloody Holly: Jól.

Marielle Ricket: Hát, az éves nagybevásárlásnak szerintem ez egyértelműen a szezonja. Mert nagyjából ilyenkor lehet olyan dekorokat, meg olyan kiegészítőket vásárolni készen, amelyek illeszkednek a stílusunkba. Többnyire az év többi napján rászorulunk arra, hogy ezt ilyen DIY módon magunknak készítsük el. 

Jó, ne ugorjunk még a nyolcadik kérdésre.

Bobi Ricket: Én egyébként onnan érkeztem a zenekarba, hogy a Halloween nekem egy nagyon kedves ünnep volt mindig is. Barátokkal hosszú évekig volt beöltözős Halloween bulink, ami nem a farsangi beöltözés jegyében telt, hanem tényleg a minél rondább, minél ótvarabb, gonoszabb jelmezekről szólt, és hónapokig készültünk rá előre. Szóval amikor meghallottam, hogy ez a zenekar ezt is hozná magával, akkor azt mondtam, benne vagyok teljesen.

Bloody Holly: A Ministrynek van ez a dala, az Every Day is Halloween, ami arról szól, hogy az igazi hülyéknek minden nap Halloween, és nem csak egy különleges ünnep. Kicsit ezt érzem magunkkal kapcsolatban is, mikor elmegyek egy tankhajónyi művért venni az Ó utcai boltba. Nem mondom a nevét, csak azt, hogy az Ó utcában van, és kutyabarát bolt – nagyon fontos! Ma majdnem örökbe fogadták a kiskutyámat ott, és általában megkérdeznek  – most nem, most nem aktuális a kérdés, mert most valóban jogos –, hogy “Halloweenre már most bevásároltok?”. Nem, év végére. Hétfőre!

Marielle Ricket: Úgy csinálsz, mintha nem ismernének, és nem lenne kint a matricánk a faliújságon ebben a meg nem nevezett boltban. Kint van. Úgyhogy gyakran nem kérdezhetik meg! Nekem konkrétan megvan az eladó hölgy telefonszáma, és felhív, hogy ha van latex színezék, kérem. 

Bloody Holly: Jó, bazdmeg, mert te minden eladónővel barátkozol, a kutyaboltos nővel is, akinél a kutyakaját veszem.

Marielle Ricket: Punk volt!

Bloody Holly: Igen, de nem derül ki, ha Te nem beszélgetsz vele. Azért teljesen konszolidált néni. Marielle mindenkiről az feltételezi, hogy beszélgetőtárs, és általában igaza van.

Marielle Ricket: Hát, sokat segít, ha kedvesen állsz hozzá. 

Bloody Holly: Ez egy újabb érdekes adat. Kipróbálom, köszönöm.

Bobi Ricket: A kérdésre visszatérve, egyszerre áldás is, meg átok is az, hogy a smink és a kosztüm hozzátartozik a zenekarhoz, mert nagyon sokat hozzátesz az időhöz, ami a zenekarnak kell ahhoz, hogy felkerüljön a színpadra olyan formában és olyan kinézetben, ahogy mi azt megálmodjuk. Bármennyire is sokat dolgozunk rajta, mindig lehet még hova fokozni. Szerintem a sminkekkel már nagyon jók vagyunk – Marielle csinálja egyébként a maszkjainkat – de például a színpadi díszlet egy végtelen lehetőség…

Marielle Ricket: … annak a szállítása egy végtelen probléma. Hiába vinnénk magunkkal hullákat.

Bobi Ricket: Igen, azért mondom, hogy egyszerre áldás is, és átok is, mert nem mindig lehetséges annyi mindent magunkkal hurcolni, és adott esetben színpadokra felpakolni, amennyit szeretnénk. Vagy, mondjuk, a helyek nem igazán támogatják, vagy a többi fellépő zenekar nem szeretne teljes horror dekorációban játszani, és például húsz perc alatt nem igazán lehet egy teljes színpadot átcserélni. Szóval egyelőre próbáljuk megtalálni azt a középutat, amiben mi is kurva jól nézünk ki a színpadon. Átjön ez a rothadás, amit szeretnénk, közben könnyen és gyorsan előállítható, összepakolható.

Bloody Holly: Keresztény fesztiválokról meg automatikusan kizártuk magunkat ezzel. Tehát az már egy halott ügy. A másik meg, hogy azért hangyafasznyit stresszes ebben, amikor van 15 zenekar, 10 perc az átszerelésre, megittál fél sört, már az is bebaszott, és akkor “Hova tettem a kontaktlencsémet, hol a kesztyűm?” Van egy ilyen stresszfaktora az ügynek. Kívülről lehet, hogy “De jók ezek, kurva jól érzik magukat a színpadon, és nagyon sátáni az egész!”, de mögötte állnak ilyen tényezők, és ezekkel azért meg kell szenvedni.

Bobi Ricket: Erről Marielle tudna részletesen mesélni.

Marielle Ricket: Például össze kell halászni a zenekar a tagjait maszkolásra, ami ideális esetben nem a színpadra vonulás előtti utolsó negyed óra, amit nem is tudom, ki szeret megvétózni a zenekarban.

Bloody Holly: Vannak ilyen fasz primadonnák a csapatban. Nem megyek emberek közé sminkben, mindig leugatják.

Bobi Ricket: Ki szokott ilyet mondani?!

Bloody Holly:  Olyan béna, mikor kísértesz zombiként a civilek között. 

Marielle Ricket: Igyekszünk egy egészséges átmenetet megtalálni aközött, hogy délután háromtól kezdve teljes harci díszben izzadunk, és úgy pakolunk, meg aközött, hogy színpadra lépés előtt öt perccel én még ragadok a művérben, el kell mosnom minden eszközt, és közben esélyem sincs, hogy behangoljam a basszusgitáromat. 

Lehetetlennek tűnik. 

Marielle Ricket: Törekszünk erre, maradjunk ennyiben.

Bloody Holly: Nekem meg be kell énekelnem, és jópofizni emberekkel. Ez is egy kemény feladat.

Bobi Ricket: Jópofizni utána is lehet a merch pultnál!

Halloween témában van kedvenc dalotok, filmetek, könyvetek?

Bloody Holly: Hűha! Azért most beletrafáltál. Nem tudom, van-e még egy hetetek itt. Bezárjuk a kocsmát. Hát, most két kedvenc: van ugye a Misfits Halloween dala, amelytt mi is elő szoktunk szedni; van a Dead Kennedysnek a Halloween dala. Van az AFI-nak a Halloween dala, amely a Misfits-nóta feldolgozása. Ez már három. Van a Helloween nevű zenekar, amelynek a korai munkásságát kedvelem. De ezt... psszt! A Halloweennek, mármint Michael Myersszel, az első része zseniális. A második már nem fejeli meg az elsőt. A harmadik, amelyben már nincsen Michael Myers, minősíthetetlen. Az új trilógiából pedig az első kettő fasza, a harmadik minősíthetetlen, a többi meg a H20 kivételével szimplán szar. Illetve, bocsánat, a Rob Zombie-nak is van két Halloweenje… abból az első kurva jó, a második trágya. Szerintem most ezt parazul összefoglaltam.

Marielle Ricket: Ezt az éjjel az interjú leírásakor majd ki tudja bogarászni.

Bloody Holly: Elmagyarázom még egyszer.

Muszáj lesz. Majd Rád írok, és lécci, írd le.

Bobi Ricket: Nálunk film-és Halloweenes horror-ügyben András a fő felelős. 

Marielle Ricket: Úgy gondolom, hogy az esztétikája vonzott minket ebbe a zenekarba. Anita is egy nagyon kreatív, alkotó ember, mind a szakmáját, mind a szellemiségét tekintve. Én is a művészeti vonalról érkezem, úgyhogy minket ennek a hogyanja nagyon érdekel: hogyan lehet ezt a hangulatot, meg ezt az atmoszférát átadni a színpadon… 

Bobi Ricket: …kinézetben. Abszolút, akár ruha, akár smink. 

Marielle Ricket: A végtelenségig el lehet veszni ebben: az albumborítón megjelenő kicsi férgeknek a személyiségét megtervezni például.

Bobi Ricket: Vagy hogy hogy jön ki a hang a magnóból, amely a féregnek a vállán van. 

Marielle Ricket: A borítót én rajzoltam, és ebbe kötöttek bele. Úgy, hogy egy hetem volt a projektre körülbelül. 

Bobi Ricket: Kis vonalak legyenek, vagy z-alakú, vagy kis u-alakú… 

Marielle Ricket: Egyébként ez titok, amit csak mi tudunk: a borítón szereplő összes féregnek van neve. Egyesével rajzoltam őket, és mindegyiket elneveztem. Rendkívül menő férges nevük van, Mary például basszusgitáros féreg.

Bloody Holly: Velünk egykorú embereket más foglalkoztat, minket meg ez. Tologatják azt a négykerekű lófaszt, és ki vigye holnap a gyereket óvodába. Vagy már ballagásra, nem tudom. Minket meg ez foglalkoztat. 

Bobi Ricket: Magadat öregítsd. 

Marielle Ricket: Én amúgy a lányod lehetnék. Vihetsz ballagásra.

De babakocsiban is tologathatnád a színpadon. 

Marielle Ricket: Ne adj Neki ötleteket, nagyon szépen kérlek!

Bloody Holly: Az első koncertünkön ott volt Marielle Nagymamája. Az volt a legveszélyesebb találkozás valaha. 

A klipekben, színpadon látható körítés, díszlet mind saját készítésű? Mondtam, hogy előre ugrottatok. Látjátok, itt van, én ezt felírtam előre. 

Marielle Ricket: Többnyire igen. Azokat a ruhadarabokat, amelyeket most látsz rajtunk, Anita készítette. Ezt senki más nem mondhatja el. 

Bobi Ricket: Ebből ez három darab van. Az egyik Marielle méretére készült, a másik Vivienére (ex-gitáros – a szerk.), a harmadik meg az enyémre. 

Marielle Ricket: A többi dekorációt a klipekhez általában innen-onnan összeszedtük az évek Halloweenjei során, illetve készítünk, ha kell, egyedileg. A Slice Slice Baby nótát tudnám kiemelni, mert ott a klipben a bárdnak a gravírozása az én kezem munkája. 

Bobi Ricket: Az ujjaknak a kiöntése is a Te műved volt.

Marielle Ricket: Levettünk szilikon negatívat valódi emberi ujjakról, abba öntöttünk ehető szilikont, és az egészet megtöltöttem ehető művérrel . Azt trancsíroztuk illetve csócsálta Anita.

Bobi Ricket: Ettem marokra, nagyon finom volt. Szerintem szerencsénk volt, mert rátaláltunk a Nightmare in Budapest horror-házra, ami minden horror-rajongó álma igazából. Úgy be van rendezve, számtalan terem, különböző tematikákkal, olyan horror kellék, figura és dekor gyűjteménnyel! Az első klipünk, sőt, a második is ott forgott. Lementünk terepszemlére előtte, és ottragadtunk kvázi. Szerintem akár bevehetnénk Gábort, mert annyira bírja a Halloweent, mint mi együttvéve.

Marielle Ricket: Ráadásul elképesztő segítőkész minden agyament ötlet megvalósításában. A dobfelszerelés elhelyezésétől a nem is tudom, milyen horrorszobákban, a terep teljes átrendezéséig. 

Bobi Ricket: A kovácsoltvas kalitkába hogyan applikáljuk be Károlyt, a csontvázat, hogy úgy lógjon, ahogy az megfelelően néz ki a háttérben. Ott könnyű dolgunk volt igazából, mert tulajdonképpen oda kellett mennünk, és használtuk, ami ott van készen. Nagy segítség volt. A következő alkalommal egy bonctermet szerettünk volna kibérelni konkrétan, de nem válaszoltak érdekes módon. 

Marielle Ricket: Véletlenül a Nightmare in Budapestben viszont pont volt boncasztal.

Bobi Ricket: Ezért akkor is oda kerültünk. 

Bloody Holly: Francokat, anno én írtam a patológiáknak. Válaszoltak: “Köszönjük, nem.” Ennyi volt, amiből én azt szűrtem le, hogy nem rokonszenveznek ezzel a műfajjal. Öreg hiba. 

András, Te mit készítesz?

Bloody Holly: Én lófüttyöt. Én magamat ki.

Marielle Ricket: Dalszöveget, igen!

Bloody Holly: Meg Titeket is ki. Én technikából kettes voltam konkrétan, tehát majdnem megbuktam. 

Bobi Ricket: Ezt nap mint nap tapasztaljuk… (A többiek nevetnek.)

Bloody Holly: Na, bazdmeg! Ilyenkor mások is érzékelik, hogy elmegyek egy próbára, házhoz a lófaszért. 

Marielle Ricket: Megvan az a kifejezés: weaponized incompetence? 

Bobi Ricket: Nem szeretnék többet hozzáfűzni.

Bloody Holly: Az életképtelenség ebben a zenekarban alapvető elvárás szerintem.

Marielle Ricket: Hát van, aki zombi, és van, aki életképtelen.

Bloody Holly: Soha nem mondtam el egyetlen interjúban sem, hogy kettest kaptam technikából és majdnem megbuktam. Ez ilyen premier. Végre kikívánkozott belőlem. 

Marielle Ricket: Milyen igazságszérum volt a sörödben?

Nem véletlenül hoztam. Úgy tudom, éppen gitárost kerestek. Milyen arcot képzeltek el magatok közé erre a posztra?

Bloody Holly: Nita Strausst Alice Cooper zenekarából.

Bobi Ricket: Ezen a ponton szerintem legalább hármas kell, hogy legyen technikából. Ez nagyon fontos.

Marielle Ricket: Nem árt, ha érti a humort – a beteg humort –, s helyén kezeli. Nem rossz, ha van gitárja.

Bobi Ricket: És ha tud is rajta játszani. Nyilván standard industrial elvárás, hogy legyen hangszered, legyen erősítőd, tudjál rajta játszani.

Bloody Holly: Legyen magas a tolerancia-küszöbe minden szempontból.

Marielle Ricket: Nagyon érzékeny bőrűek jelentkezését sem várjuk. (Mindenki felnevet.) Eléggé sok az aceton meg alkohol ezekben a művérekben. 

Bloody Holly: Külsőleg és belsőleg.

Marielle Ricket: Ekcémások kíméljenek.

Bobi Ricket: Fontos, hogy legyen benne hajlandóság ezeket a dolgokat a színpadon megvalósítani. Még nem is tartunk a zenénél, basszus!

Bloody Holly: (nevetve) Ne legyen sértődékeny, az nagyon fontos. Mimózák kerüljék el ezt a zenekart!

Bobi Ricket: Erős idegzetű idegember kell legyen. Viccet félretéve: lehet lány is, lehet fiú is.

Marielle Ricket: Ezek közötti átmenetben is bármi.

Bobi Ricket: Igazából egy közénk való zombi arcot keresünk, aki hajlandó ebbe beilleszkedni. Dalokat írni, koncertezni velünk viszonylag rendszeresen, adott esetben vidéken, adott esetben külföldön. Mert az is a terveink között szerepel, akár jövőre már jó lenne. 

Bloody Holly: Ne boruljon ki, ha a frontember otthagyja a mobiltelefonját egy benzinkúton, ami után vissza kell fordulni hajnalban és találgatni, hogy melyik kibaszott benzinkút volt. 

Bobi Ricket: Persze nem az első, a legközelebbi, hanem amelyikhez többet kellett visszamenni.

Marielle Ricket: Ez a toleranciához csatol vissza. Azt még hozzátenném, hogy mi egyébként amennyire különböző személyiségek vagyunk, azért néha szoktuk a zenélésen kívül is egymás társaságát keresni. Nem rossz, hogyha ebben is szeretne részt venni. Ez nem feltétlenül arról szól, hogy minden alkalommal lealjasodunk. Szoktunk főzni együtt, egymásnak, meg egyéb közös programokat szervezni.

Bloody Holly: De főként lealjasodás van.

Marielle Ricket: A frontember részéről, de ez nem elvárás.

Bobi Ricket: Sőt, amiről beszélgettünk is pont most itt, mikor készülődtünk: az se baj, ha van benne bizonyos mértéktartás. Fú, most annyira körülírtuk ezt a nem létező embert!

Bloody Holly: Most tényleg nullára redukáltuk.

Bobi Ricket: Senkinek nem lesz kedve hozzánk jönni. Rosszul fog hangzani, de én legalábbis a koncert előtt nagyon keveset szoktam inni. Erre szoktam buzdítani a főhős urat is, mert én a magam részéről rájöttem arra, hogy márpedig ez a performansznak a rovására megy.

Bloody Holly: Igen, ez tényleg rengeteget számít.

Szeptemberben jött ki a legújabb klipetek. Miért éppen a Six Feet Under Revenge of the Zombie dalát választottátok feldolgozásra? A címén túl…

Bloody Holly: Már vártam a kérdést, azt hittem, sosem kérdezed meg. Hát, figyelj, nagyon szeretem ezt a hót tiszta, progresszív zenét intelligens szövegvilággal, amit a Six Feet Under képvisel. Másrészt meg anyukám is ezt tanácsolta. Ezen kívül teljesen spontán jött, szóval nagyon bírom ezt a buflák, tufa, leszázalékolt death metalt. Egyszer ahogy hallgattam, mondom, kurva jól húz ez a dal, csináljunk már rá valami dallamos éneket! Akkor egyből elfogadásra került. Nem tudom, felírtad-e, hogy volt Billie Eilish-feldolgozásunk is.

Nem írtam fel, mert azóta már van újabb nóta, de mesélj róla.

Bloody Holly: Jó! Érdekes kontrasztot képzett ezzel a Billie Eilish-feldolgozásunkkal, a Bad Guyjal. Most picit csapongani fogok, ha nem bánod.

De igen, de nem baj, nyomjad.

Bloody Holly: Jajj, tudom, hogy a legnagyobb kibaszás 600 ezer zárójelet képezni, aztán a végén bezárni az egészet, vagy nem.

Marielle Ricket: Kitörli az egészet, ne foglalkozz vele. Állítsd meg a felvételt!

Bloody Holly: Szóval ez tök jó kontrasztot képzett azután, hogy megcsináltuk a Bad Guyt Billie Eilishtől, ami egyébként úgy jött, hogy egy német kiadónak a felhívására jelentkeztünk. Ez volt speciálisan a kritérium: popslágerek horrorpunkban. Ment sokáig a matek, hogy mit dolgozunk fel. Te dobtad be, Marielle? 

Marielle Ricket: Igen, a gen-Z dobta be.

Bloody Holly: (zavartan) Ki az a Jenzi? 

Bobi Ricket: Ő boomer, ha ebből nem derült volna ki.

Bloody Holly: Igen, én 80-as éveket akartam nyilván, mert egy járókeretes öregember mi a faszt akarjon? A The Carstól akartam a You Might Think című dalt, de egyikük se ismerte, úgyhogy menjen ez a Billie Eilish, már hallottam róla egyébként. Belehallgattunk. “Baszki, ebből lehet valamit összegyúrni!” És most jön a lényeg amiért elmondtam ezt: Billie Eilishnek van Six Feet Under című szerzeménye, ellenben a Six Feet Undernek nincs Billie Eilish című dala. Így jött a Six Feet Under, mert régóta érett bennem, hogy csináljunk már valami death metalt dallamos énekkel, és ez így ideálisnak bizonyult.

Bobi Ricket: Ha valaki egy ilyen kis niche műfajban próbál tevékenykedni, akkor el kell olyan galádságokat követni, hogy egyszer feldolgozunk egy kis popos dalt, máskor meg egy kis death metalt…Hátha valahol megragad. Úgy jött ki a digitális megjelenése, hogy a B-oldala lett Bad Guy, a fő dal lett a Revenge of the Zombie és az egész kislemez most egészen okés, de a Zombie, az meglepő lett, örültünk neki.

Viszonylag sok klipet készítetek szerintem. Szerettek forgatni, esetleg így jobban be tudjátok mutatni az arculatot?

Marielle Ricket: Szerintem a kreatív vonala mindenképp nagyon fontos, még ha őszülünk is közben, meg hullik a hajunk sokszor a végére. Illetve nagyon jó szakemberekkel, vendégzenészekkel működtünk együtt, az is nagyon inspiráló. Van mondanivalója a daloknak, meg Andrásnak, nem tudom, feltűnt-e. En bloc Neki van mondanivalója folyamatosan.

Bobi Ricket: Ennek minden előnyével és hátrányával.

Marielle Ricket: Egészen konkrét vizuális elképzeléseink vannak sokszor. 

Bobi Ricket: Még van a tarsolyban jó pár ötlet egyébként, amely megvalósításra vár. 

Marielle Ricket: A mi műfajunk – a horror – pont egy olyan műfaj, ahol a kép és a zene együtt jár.

Bobi Ricket: Nagyon jól meg lehet támogatni a zenei mondanivalót egy jó klippel és képi megjelenéssel.

Bloody Holly: Olyannyira, hogy az eredeti Nosferatu alatt csak zongora szól, és egy kurva kukk nem hangzik el a filmben. Hú, megöltem a hangulatot.

Marielle Ricket: Igen, megölted az amúgy is halott miliőt.

Bloody Holly: Hogy még lejjebb vigyem ezt, mert van még lejjebb, van ennek ezért egy prózaibb oka is. A betárcsázós internet meg az ADSL korában működött az, hogy kiadnak egy lemezt zenekarok, az pörög két évig, addig csinálnak két klipet. Ez felborult a YouTube-bal, TikTokkal, miegymással, meg azzal, hogy a kurva sok zenekar eljut kurva sok helyre, tobzódás van a zenekarokban, előadókban, és kell a folyamatos online jelenlét ahhoz, hogy felszínen maradjál valamilyen szinten. Tehát mi sem szoktuk azt megcsinálni, hogy várunk a következő lemezünk megjelenéséig a következő klippel, hanem felveszegetjük a meglévő dalokhoz, aztán majd lesz belőle valami.

Marielle Ricket: Végül is ezért csináljuk az egészet, hogy legyen alibink nagyjából havonta zombira sminkelni magunkat. 

Bobi Ricket: Ha nincs koncert, akkor is kitalálunk valamit, hogy lehessen beöltözni. Szerintem ennek a zenének a vizuális része is tök fontos, és nagyon hangsúlyos.

Marielle Ricket: Alapvetően mi mint ritmusszekció más zenei közegből jöttünk, kevésbé horror punk zenei környezetből, mint András, akinek ez otthonosabb színtér.

Mondhatjuk, hogy a Wolverine Recordsnál vagytok, vagy ezek alkalmi projektek? Meséljetek a kiadóról, meg a közös munkáról.

Bobi Ricket: Alkalmi. Nem köteleződünk el.

Bloody Holly: Alkalmi, tehát ez amolyan alkalmi kapcsolat, egy egyéjszakás. Ma már szerintem ennek annyira nincsen jelentősége. Régen kurva jól hangzott, hogy a Magneotonnál jön ki a lemez, vagy szerződésünk van.

Bobi Ricket: (nevetve) Hát, most is jól hangozna!

Bloody Holly: Nyilván, de mondjuk kis kiadó esetében mindegy. Ennek szerintem már annyira nincsen jelentősége.

Bobi Ricket: Az a helyzet, hogy a Wolverine Records egy egyszemélyes német kiadó, és Ő szerintem ilyen húszon éve csinálja ezt a projektet, számtalan anyagot jelentetett már meg. Annak idején, amikor a Grand Opening lemezünk készen lett, és elkezdtünk vele kiadót keresni, akkor például Ő azon kevesek egyike volt, aki reagált a megkeresése. Viszont akkor azt mondta, hogy Ő csak fizikai kiadványt vállal, digitális terjesztést például nem is csinál nagylemezekre. Meg kell egyeznünk nem tudom hány bakelitben, valamennyi CD-ben, és akkor így ez a deal. Akkor abban maradtunk, hogy ez nekünk most egy kicsit nagy lépés lenne, mert nem hiszem, hogy, mondjuk, száz darab vinylt el tudnánk hirtelen pattintani, és akkor ez így meg is állt.
Viszont én továbbra is követtem a kiadó tevékenységét, és most, hogy kirakta nemrég a felhívást, miszerint ehhez a Horrorpunk Chartbusters anyaghoz – amelyre a Bad Guy végül felkerült – keresték a zenekarokat, akkor írtam neki, és így kerültünk konkrétan munkakapcsolatba. Egyébként ez a válogatás csak CD-n jelent meg, sőt CD-n és bakeliten. Utána Ő javasolta, hogy ha digitális megjelenésben gondolkozunk, akkor mégiscsak tudna erre az egy dalra segíteni. Addig toltuk és egyeztettük, hogy végül azt mondtuk, legyen belőle kislemez. Olyan kislemez, amelyen már két feldolgozásunk szerepel. Most itt tartunk a Wolverine kiadóval. Nem tervezünk jelenleg annyira előre, hogy, mondjuk, jövő ősszel jöjjön a következő lemez… Majd meglátjuk, ha már ott állunk.

Marielle Ricket: Várjuk a gitárosunkat. A véleményét is az ügyben. 

Október 31-én és november 1-jén is koncertetek van. 

Bloody Holly: Elég szomorú, mert az két egymást követő hányásig bulizás.

Nagyon ünnepi. Készültök valami extrával? Mármint magatokhoz képest is.

Marielle Ricket: Igen, október 31-én két kiváló zenekar – Türböwitch, Svoid  – társaságában fogunk itt Budapesten, az Aurórában fellépni. Valószínűleg vendégzenészeket is hallhat a  nagyérdemű azokban a dalokban, amik erre okot adnak. 

Bloody Holly: Vajon milyen okokból?

Marielle Ricket: Nagyon titokzatos próbálok lenni. 

Bobi Ricket: Annyi különlegessége mindenképp lesz ennek a két koncertnek, hogy bár továbbra is gőzerővel keressük a gitárosunkat, az nem lehet, hogy ezt az ünnepet kihagyjuk ebben az évben, és ne koncertezzünk! Úgyhogy a beugrós posztot elvállalta Gravel, aki egyébként a kvázi ötödik tagunk szinte már a kezdetektől: producer, hangmérnök, és villámhárító.

Bloody Holly: És már dobolt is a zenekarban két koncerten.

Bobi Ricket: …már dobon is kisegített minket, amikor hirtelen arra volt szükség. Most berántottuk Őt erre a két bulira, Ő lesz a gitárosunk.

Bloody Holly: Felsegített minket a Wacken Metal Battle harmadik helyére tavaly, idején pedig Anitával ismételtük meg ugyanezt.

Bobi Ricket: Szóval Gravel elég sok fronton bevethető, és mi ezt nem átalljuk kihasználni.

Bloody Holly: Fagottos még nem volt a zenekarban, de legközelebb azt is megkapja.

Marielle Ricket: Nem mellesleg az ilyen horrorisztikus összhangzatok nem állnak Tőle nagyon távol. 

Bobi Ricket: Az is lehet, hogy az eddig megszokottnál, még creepy-bbek lesznek a dalok hangzásilag, mert most kiélheti magát, és belerakhatja az összes bontást, amit úgy ítél meg, hogy mindenképpen bele kell adni ezekbe a dalokba. Szóval ez lesz a meglepetésünk.

Bloody Holly: November 1. meg ugye Szeged. Mi mit mondjunk a szegedi partyról?

Bobi Ricket: Tavaly már játszottunk ugyanezen a Halloween-i bulin Szegeden, és nagyon vicces volt, mert jelmezverseny is van, konkrétan elképesztő ötletekkel álltak elő az emberek, szóval azt hittük, hogy mi majd ott így ki vagyunk kerázva, és majd extrán fogunk kinézni, de nem.

Bloody Holly: Egy berni pásztor jelmezes punk nyerte meg, akinek én nagyon drukkoltam.

Bobi Ricket: Várjuk idén is a jelmezversenyt. Nagyon köszönjük a beszélgetést! 

Fotók: Csikós Attila
Helyszín: Analog Kávézó