Hihetetlen számomra, hogy alig két év telt el a Vidékek Vannak Idebenn album megjelenése óta. Most meg itt van a Nincs Szennyezetlen Szép album, ami az ősz egyik legjobban várt lemeze lett. Az új album csak november 7-én jelenik meg, azonban volt szerencsénk már október eleje óta hallgatni a lemezt, ami első hallgatásra is meggyőző volt.
A Nincs Szennyezetlen Szép Makó Dávid édesanyja emlékének állít emléket. „Édesanyám halála és fiam születése között mindössze két hét telt el” - meséli Dávid a promóciós e-mailben. Ahogy az előző, Vidékek Vannak Idebenn anyag esetében is, Binder Gazsi segítette ki a doboknál Dávidot, azonban minden mást ő írt és játszott fel. A hangmérnök a legendás Szűcs Szabi volt és, ahogy Dávid nevezi a producer “zenei lelkiismerete” Szabó Márton volt alias MRC, akit senkinek sem kell bemutatni a hazai underground érából. A lemezen hét dal található összesen, amiből kettő magyar nyelvű (nekem ezek tetszettek a legjobban) A játékidő negyven perc körül mozog, ha jól figyeltem az órát, de ez pontosan elég.
Ez az album az egyik legsúlyosabb lemeze Dávidnak. Én teljes mértékben azt érzem, hogy vissza kanyarodott ahhoz a hangulathoz, ahhoz az érzéshez, ami miatt én például imádtam a legelső lemezt. Noha hangzásban sokkal, de sokkal többet kapunk, mint az első lemezen. Érettebb lett a produkció, sokkal jobban ki vannak bontva a hangszerek, nagyobb teret kapnak a különböző zajok, aminek én különösen örültem. A dalok lassúak, magukba szippantanak, ködös időben kimondottan a szívedbe marnak, miközben felzabálják a lelkedet. A nyitó The Sleep That Dragged You Away a közel nyolc percével rendkívül hosszú tétel, ami a legkeményebb doom zenekarokat is kenterbe veri. Az elektronikai fűszerezéssel nagyon durva hangulata lesz a dalnak, amire Dávid éneke csak még rápakol egy lapáttal. Azt érzem ezzel az albummal kapcsolatban, hogy benne van az igazi keserű fájdalom, amitől igazán jó lesz egy album. Azt érzem, hogy a korábbi albumok, a What Happened to the Little Blind Crow és a The Call of the Iron Peak egy-egy kísérlet volt, hogy eljussunk ide, ami maga a tökély ebben a műfajban. Az említett két album ma sem tud valamiért megtalálni magának, ellenben a Nincs Szennyezetlen Szép már első hallgatásra is nagyon tetszett, ahogy belemerültem onnantól kezdve meg szerelem lett a dologból. A Weltschmerz nehezen indul el, de pontosan ez a nehézség teszi naggyá a dalt. A dal harmadáig jóformán Dávid meg sem szólal mégis van egy olyan atmoszféra, ami miatt nem érzed soknak a két perces instrumentális részt.
Az All This Sadness című szerzeményt én sokkal inkább egy át vezető/felvezető ként írnám le, ami szintén egy hangulatot egy érzést próbál meg tovább vinni. Amúgy, ha hasonlóságok kellene vonnom valami zenekarral, akkor az Amenra zeneiségét tudnám a The Devil’s Trade mellé állítani, de fontos megjegyezni, hogy mégsem hasonlít egymásra a két produkció. A negyedik dallal pedig elérkezünk a lemez egyik legsúlyosabb dalához, ahol megérkezik az igazi mély, keserű fájdalom. Az All This Sadness Will Be Gone dalban történik, szerintem a legtöbb minden. A hallgató egy percre sem tud megnyugodni, folyamatosan figyelnie kell, hiszen tényleg egymást érik az izgalmasabbnál izgalmasabb részek a dalban. A Your Pieces Scattered tovább viszi az előző dal mondanivalóját, keserűségét. A kemény nyitány után a dal egy kicsit megenyhül és megmutatja lágyabb arcát is, de a lágyság sem mindig kellemes az emberi léleknek. Sok lemez hallgatása közben beleélem magam, hogy mennyire lennék az adott zenész helyében, mennyire király lehet ezt vagy azt a dalt játszani. Őszintén? Nem szeretnék Dávid helyében lenni. Emiatt pedig egy totál új megközelítésben mentem neki a lemeznek, illetve egy új nézőpont alakult ki bennem. Ettől függetlenül egy nap alatt is rengetegszer lepörgött a lemez, de tényleg rengetegszer! Nem tudom valamiért kikapcsolni. hallgattam mást is, de mindig visszacsúszott a lejátszóba. A Nincs Szennyezetlen Szép, ami az album címét is adja pedig visszahoz egy olyan katartikus The Devil’s Trade hangulatot, amit nem hittem, hogy valaha még újra át fogok élni.
Nem kellenek nekünk X-Faktorok és semmilyen tehetségkutatók, hiszen a tehetségek itt járnak, lélegeznek köztünk. Az albumot az Idegen Minden zárja, ami nekem teljesen egybeolvad a címadó dallal. Annyira magába szippant ez a két dal, és nem csak a magyar szöveg miatt. Van bennük valami bűvös. Tényleg azt tudom leírni, ami a borítón is látszik. Egy ködös, sejtelmes erdő képét, ahol nem tudod, hogy mit tartogat neked a sors a következő pillanatban. Zseniális egy lemez, ami egyelőre ott van nálam a TOP háromban, de azt is meg merem kockáztatni, hogy idén, ennél jobb albummal már nem fogok találkozni!
