A Polytrip második dala az EP-ről, a „Szorít a cipő”, újabb fejezete annak a zenei és lelki hullámvasútnak, amin a zenekar végigvezet minket. Ezúttal nemcsak a zene, hanem a szöveg is a végletekig őszinte — Lugosi Dani sorai nyersen, minden szépítés nélkül mondják ki azt, amit a legtöbben magunkban tartunk.

„A ‘Szorít a cipő’ egy teljesen hétköznapi, de annál is inkább megdöbbentő összeomlásról szól — amikor az ember néhány mondatban összefoglalja az életét, és rájön, milyen keserűen elcseszett az egész. Például: ‘Születik a gyerek, kurva nagyot nyelek!’” – mondja Lugosi.

Ez a fajta kijózanító önirónia határozza meg a dalt: az idő kicsúszik az ujjaid közül, a hétköznapok pedig lassan egy földi pokollá torzulnak, ahonnan mindenki menekülni próbál – ha máshogy nem, legalább a zenén keresztül.

A Szorít a cipő mégsem egy depressziós vallomás, sokkal inkább egy energiával teli, ironikusan katartikus szám, ahol a súlyos témák mögött ott vibrál a tipikus Polytrip-féle feszültség és humor. Kicsit vicces, kicsit tragikus, kicsit dühös, de végig őszinte — olyan, mint amikor már nem bírod tovább, és inkább röhögsz az egészen.

A dalhoz készült klip ugyanezt a kettősséget ragadja meg: a monoton hétköznapok és a belső káosz vizuális ütköztetése egyszerre groteszk és felszabadító. A zenekar itt is lendületből játszik — mintha minden hang egy újabb lépés lenne a túlélés felé, még akkor is, ha az a cipő tényleg nagyon szorít.

A Szorít a cipő annak az érzésnek a zenei lenyomata, amikor az élet egyszerre húz le és dob fel — és Polytrip pont ettől olyan hiteles: nem fél kimondani, hogy néha minden darabokra hullik, de a zene mégis összetart.