A hazai közönség elsősorban a Tom Hanks és Denzel Washington-féle Philadelphia Oscar-díjas betétdala, illetve a Born in the USA szintén önálló életre kelt slágerei alapján ismeri az amerikai énekes/gitáros/dalszerző prototípusát megtestesítő Bruce Springsteent. Idehaza ahhoz már rajongónak kell lenni, hogy az ember a filmzene, az emlegetett 1984-es korong és kilenc évvel korábban kiadott elődje, a Born to Run mellett mást is behatóbban ismerjen a Boss közel hat évtizednyi munkásságából.

Az a bizonyos más pedig minden valószínűség szerint még véletlenül sem a Nebraska címmel 1982 szeptemberében megjelent korong lesz. Ahogy a kiadás évéből is kitűnik, a Nebraska idén semmilyen kerek jubileumot sem ünnepel. A jelen sorok indokát mégis az album öt lemezesre hizlalt, digibook formátumú újrakiadása adja.

Az újrakiadás apropója pedig – ha a Sony/Columbia általi promóció során nem is lett ebben a formában kimondva – nyilvánvalóan a Főnökről készült, a megjelenéssel azonos napon bemutatott, de sajnos csak a kivételezett hazai mozikba eljuttatott életrajzi film. A mozi ugyanis az életpályának épp ezt a rövid, de a folytatás, illetve a következmények szempontjából mégis megkerülhetetlen epizódját, a Nebraska lemez hátterét, az album készítésének körülményeit járja körbe.

Az utóbbi két évtizedben sorra jelentek meg a ’60-as, a ’70-es és a ’80-as évek megkerülhetetlen könnyűzenei idoljainak életét bemutató mozifilmek. A Springsteen: Deliver Me from Nowhere című mozgókép elemezgetésébe most nem mennék bele, csak egy mellékmondat formájában utalnék rá, hogy rajongóként nehezen megkerülhető darab. Annak szemében, aki még nem olvasta az Amerikában születtem című önéletrajzot, más megvilágításba fogja helyezni ezt a maga idejében egy meglepő húzással is felérő, kevésbé tipikus, sőt minden részletében rendhagyó lemezt.

Ha szűz füllel, vagyis a mozi és/vagy a könyv ismerete nélkül egy Dancing in the Darkot, egy Born in the USA-t vagy egy Born to Runt keresnél a Nebraska lemezen, a korongot elindítva egy negyven percnyi sikertelen kutakodás vár rád. A Nebraska ugyanis Springsteen privát lemeze. Olyannyira saját, hogy nemcsak a nevét viseli, hanem senki másnak semmi köze hozzá. Azaz nincs itt az E-Street Band, csak maga a harmincas évei első felében járó dalszerző szerepel a lemezen. Nincsenek slágerek – vagyis vagy az összes dal az, vagy egyik sem. Akusztikus dalok vannak.

A felületes érdeklődők részéről ez a hangszerelés kevés lesz az ingerküszöb átlépéséhez, ugyanis az énekhang kivételével ezeknek a szerzeményeknek lényegében semmi közük a globális slágereket felsorakoztató közvetlen utód, a Born in the USA dalaihoz. Az egész annyira vidéki formában amerikai, hogy a Nebraska közel négy és fél évtized távlatából minden bizonnyal nehezen fog utat találni egy mai zenehallgatóhoz.

Manapság hajlamosak vagyunk előzetes koncepciót látni egy ilyen egységes, de mégsem tematikus lemez mögé. Itt nincs ilyen. És ezt nem én mondom, hanem maga Bruce Springsteen állítja a fentebb emlegetett könyvében. A folytatás – és a pár hónapja megjelent gyűjtemény – tükrében meglepő, hogy a Nebraska és a Born in the USA dalai lényegében egyszerre íródtak, és az utóbbi első felét egyszerre rögzítették a ’82-ben publikált anyagon helyet kapott szerzeményekkel. Az eredeti terv egy akusztikus-elektronikus dupla lemez lett volna, de a Nebraska végül megkapta az önálló esélyt. Springsteen azon ötlete azonban nem valósult meg, hogy a tíz szerzeményt csakis kazettán tegyék elérhetővé.

A kiindulópontot a Főnök gyermekkori emlékei jelentették, az egykori helyszínek, zenék, a korai film – és könyvélmények. Ahogy a dalszerzés, úgy a kezdeti demó felvételek rögzítése is gyorsan haladt. A Highway Patrolmant és a State Troopert csak egyszer vették fel, nem készültek belőlük alternatív változatok. Az elsőként megírt dal a Mansion on the Hill, az utolsó pedig a My Father’s House voltak; utóbbi kapcsán a Boss úgy fogalmaz, hogy „a Nebraska lemez szíve”.

A gyermekkori zenei impulzusok a gospel, a blues és az ún. Appalache-beli hegységi zene voltak – ezek keveredtek a dalokban. A rock nemcsak háttérbe szorult, hanem átmenetileg el is tűnt Springsteen zenéjéből. Fő zenei hatásokként a ’30-as évek blues legendáját, Robert Johnsont és John Lee Hookert említhetjük, a menet közben kitűzött cél pedig egy olyan zenei anyag volt, amely igazán az ébrenlét és az álom határán fejti ki hatását. Ennek érdekében a demózós szakasz idejére Springsteen mindent lecsupaszított maga körül. A technikai hátteret mindössze egy Tascam-144-es kazettás magnó biztosította, stúdióként pedig a Colts Neck-i farmjának hálószobája lett kijelölve.

A demózás költsége mindent egybevetve ezer dollárra rúgott, jöhetett a stúdiózás, immár teljes zenekarral. Majd a megvilágosodás, hogy a profi felvétellel pont a demós dalok személyes, bensőséges jellegét sikerült kiiktatni. Hátra volt tehát a legnehezebb lépés, meghozni a végleges döntést, melyik változat kerüljön évtizedekre fiókba, és melyik kapja meg a hatodik stúdiólemez címkéjét. Emberünk a ’80-as évek elején már abban a pozícióban volt, hogy nem kellett a kiadójával kompromisszumot kötnie. A befutó, vagyis a lemezre került hanganyag alapja végül az a demó kazetta lett, amit a dalszerző a köztes időszakban mindig magával hordott – állítólag a farmerjének a farzsebében.

Az atipikus lemezhez atipikus promóció dukált. Nem volt lemezbemutató turné, nem volt rádiós promóció, ahogy interjúk sem, a kritikusok java mégis lelkesen fogadta a Nebraskát, ahogy a lemez az amerikai közönséghez is megtalálta az utat. Két sikeres kislemeze az Atlantic City (egyben a dalszerző első hivatalos videoklipje) és az Open All Night lett. Ahhoz képest, hogy két hét alatt, egy Gibson J-200-as akusztikus gitárral, néhány kiegészítő hangszerrel – szájharmonikával és mandolinnal – minimális költségvetés mellett készült, a Nebraska a tengerentúlon a Springsteen életműtől független, önálló életre kelt.

A friss, öt lemezes díszdobozos kiadás tartalmazza a Nebraska album remasterét, az évtizedeken át legenda számba menő Electric Nebraska felvételeket és különféle akusztikus feldolgozásokat, mint például a Child Bride vagy a The Losin' Kind.

Összesen tizenöt, soha korábban nem publikált dalváltozat került a csomagba. A kiadvány részét képezi továbbá a New Jersey állambeli Red Bankben található Count Basie-ben rögzített anyag, mely annak lenyomata, ahogy Springsteen az albumot először adja elő teljes egészében. A zárszó pedig mi más lehetne, mint a Boss félmondata: „…van valami a Nebraska dalaiban, aminek varázslata van.”