Pálinkás Tamással már nem először beszélgettünk, mégis mindig izgalommal tölt el, hogy vajon mit fog válaszolni a kérdéseimre. Kis hazánk (szerintem) egyik legtehetségesebb zenészéről van szó, aki az új zenekarukkal ki tudott lépni a saját árnyékából. Beszélgettünk a Nagyúr most megjelent új albumáról és természetesen az Isten Háta Mögött is szóba került.
RS: Kijött a második lemezetek. Hogy tekintesz ilyenkor a lemezre. Egy dolog, amit letudtunk és nyomhatjuk is a következő feladatot, vagy most kicsit leülsz és élvezed a gyümölcsét a lemeznek?
Tamás: Kicsit mindkettő, mert örülök, hogy letudtuk, mert ez ilyenkor egy megterhelő és felajzott állapot, amikor az ember azzal kel meg fekszik, hogy D legyen vagy Disz a kezdő hang, de közben örülünk is, mert végre úgy érezzük, hogy megvan a hangzásunk és tudjuk is élvezni a gyümölcsöt, nem fonnyadt meg a készítés közben.
RS: Hogy volt ez a Spotify-os dal lemaradás?
Tamás: Ne lopjatok egyenesen loopokat a kedvenc dalaitokból. A Born Slippyből egyszerűen csak kivettem egy teljes sornyi dobmintát és nyilván az algoritmus felismerte. Kivétel a Tidal-nél, mert ott rendes az algoritmus.
RS: Mennyire nehéz szerinted 2025-ben Magyarországon összerakni egy ilyen típusú lemezt? Mennyire melós?
Tamás: Melós, de semmi köze az évszámhoz és a helyhez. Mindenhol melós összerakni egy élőzenés lemezt. És ez nagyon jó fajta meló, építi az embert, főleg, ha tisztán csinálja persze.
RS: Mi az első dolog, ami eszedbe jut a próbateremről?
Tamás: Húgyszag. A második szó pedig a csoda. Vagy fordítva inkább. A húgyszag csak egy földöntartó velejárója a csodának.
RS: Nálatok azért eléggé erős hangsúly van a klipeken. Miért fontos a számotokra a vizualitás?
Tamás: Mert szeretünk klipekben szerepelni. Most megnéztem és el sem hittem hirtelen, hogy van 6 rendes klipünk, meg két vizuál is, ami egy ilyen zenekarnál full hihetetlen amúgy. Az van, hogy jó a sok éve kialakult kapcsolati tőkénk, illetve Balázs, a dobosunk vágó és a filmes szakma ott van a telóján. De egyszerűen csak csináljuk a klipeket, mert jó és alig kerül valamibe, de ezzel tényleg szerencsénk van. Nem úgy, mint a nézettséggel! Az stabilan 10k alatt van, egy-két kivételtől eltekintve! De a 20k-t nem léptük át, nyugi! Tehát egy szerencsés sikertelen zenekar vagyunk.
RS: Olvastam, hogy rengeteg dolgot kipróbáltatok. Mennyire voltatok kísérletezős kedvetekben?
Tamás: Most inkább a témákkal kapcsolatban volt a rengeteg, amin át kellett vágnunk magunkat, mint egy dzsungelen. Szóval most nem volt kísérletezés szintikkel, sokkal inkább a témákon való rágódási időn nem spóroltunk. Sokszor szétszedtünk dalokat apró darabokra és teljesen máshogy tettük őket össze, aztán kiderült, hogy az szar, úgyhogy vissza az egész. Ilyenek.
RS: Mit jelent a kísérletezés? Meddig lehet elmenni a kísérletezéssel? Szóval, érted az mondjuk belefér, hogy vödör vízbe gyerekdalokat hörögjetek?
Tamás: Jó ötlet ez a vödör víz és gyerekdal, legközelebb kipróbáljuk. Szerintem a kísérletezésben nem kell, hogy legyenek határok, bár az ízlés mindenképpen határolni fog, de ez természetes. Én amúgy nem tartom kísérletezőnek ezt a lemezt, egyszerűen csak lendületes és hangulatos.
RS: Ez azért is érdekes a számomra, mert ennyire súlyos dalokban/dalban nem szerepeltél mióta a Blind Myself dalban vendégeskedtél.
Tamás: Hát azért a BM jóval másabb, hiszen ott nem írok zenét, csak éneket meg szöveget, de a más kész instrumentálokra. Értem, hogy elég kemény lett a lemez, de ez még mindig csak ilyen könnyű metál, nem súlyos, elég popos és könnyen emészthető, legalábbis az én fülemnek.
RS: Mennyire okoz nehézséget számodra a szövegírás? A magyar nyelv azért nem könnyű terep, sokaktól hallom még tizen X év után is, hogy egyszerűbb lett volna angolul tolni, de már nem akarnak váltani.
Tamás: Nem okoz nehézséget, csak meg kell várni azt, hogy elinduljon a folyam. Sok esetben ez a legvégén történik, de van, mikor már a kezdet kezdetén megszületik egy refrén, például a Hétvége elején a kántálás, és aztán várom, hogy kiderüljön majd számomra is, hogy miről akar szólni a dal. Eredetileg a Hétvége teljes címe az volt, hogy 'A hétvége vége", és arról a nyomasztó érzésről akartam írni, amit vasárnap kora este kezdesz érezni, tudván, hogy még tart a hétvége, de pár óra, és kezdődik a hét az elejétől újra. De aztán kissé továbbmentem, a múltamba, meg az oldschool újpalotai bulizásokba. Sokan félreértik amúgy szerintem ezt a dalt, de mindegy is.
RS: Vári Gabinál készült a lemez, aki eléggé szép porfólióval rendelkezik már. Mennyire lehet az idegeire menni?
Tamás: Nem annyira amúgy, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, meg mivel felkészülten megyünk hozzá, nincsenek nagyon ott kitalálandó dolgok. Most lementünk szerdán, összedugtunk mindent és vasárnapra fel volt tolva a teljes lemez, már csak keverni kellett. Azt pedig online megcsináltuk, mert vette a fáradtságot Gabi és leült velem három délutánon keresztül tüzetesen végigvenni a mixeket és mindent beállítani úgy, ahogy hallottam a fejemben. Nagyon durva amúgy, hogy ez ennyire jól sikerült és konkrétan azt hallom, amit elképzeltem. Hálásak vagyunk Gabinak, mert nagyon a szívén viselte ezt a lemezt!
RS: Mi tart tovább az utómunka vagy a dalok rögzítése/megírása?
Tamás: A megírás, ahogy fentebb mondtam, a felvételek mennek, mint a karikacsapás.
RS: Egyre több előadónál érzem azt, hogy kezd elege lenni abból, ami Magyarországon most van. Te, hogy érzed magad a mostani közhangulatban?
Tamás: Én nagyon jól érzem magam Magyarországon, nincs bajom, és ha van is problémám, legtöbbször kiderül, hogy az magammal van, és nem hagyom, hogy bármiért valami megfoghatatlan dolgot kezdjek ostorozni. Amúgy meg ez most kb divat, hogy legyünk elégedetlenek, azzal könnyebben jön a telt ház.
RS: Mennyire fontosak neked a szövegekben az, hogy elrejts apró easter egg-eket? Ezekre kimondottan törekszel vagy csak úgy kibuggyannak belőled?
Tamás: Nincs erre szándék, de nagyon tudok örülni, ha kijön egy-egy belső poén. Maguk a szövegek fontosak, de abból a szempontból leginkább, hogy jól eső érzés legyen énekelni. Nem annyira érdekel az értelem, meg hogy miről szól, meg főleg az nem, hogy másnak mit jelent, bár egyre inkább úgy látom, hogy közérthetőbbé válnak a szövegeim.
RS: Azt érzem, hogy ezzel a lemezzel össze van fogva minden, ami az eddigi karriered alatt a nevedhez köthető. Te, hogy látod?
Tamás: Szerintem minden egyes lemezről elmondható ez, hiszen minden lemezem bennem van, a korai ihm-től az atomki ep-ig. A Nagyúr csak egy újabb lépés valamerre. Annak örülök, ha ez most egy olyan mix, ami jobban tetszik az embereknek.
RS: A kemény részek keményebbek lettek, a dallamosak pedig még dallamosabbak. Még is az Élet című dal egy gyöngyszem. Hogy lehet ennyire szép dalt írni? Én azt hittem a tavaszi nemződüh után ilyet nem lehet alkotni.
Tamás: Na, hát erre sosem fogsz rendes választ kapni senkitől, mármint, hogy hogyan lehet bármilyen dalt írni. Nem nagyobb kihívás szép dalt írni, mint mondjuk egy zajos brutált. Mindegyik csak kb kijön. Nem akarom elütni ezt a kérdést, de tényleg nem tudok rá megfelelő választ, hiszen minden esetben csak leülünk gitározni.
RS: Melyik dalra vagy a legbüszkébb? Melyiket a legjobb élőben játszani?
Tamás: Nem ismerem a büszkeség érzését, mert közepesen erős, bár javuló imposztor-szindrómám van. Élőben meg szinte az összeset szeretem játszani, de az Életet nem, valahogy nem kapom el.
RS: Hogy jött a Quimby feldolgozás? Volt esetleg B terv is a kalapban, hogyha ez nem jönne össze?
Tamás: Hát egyszer egy kirándulás közben elkezdtük hallgatni és bár ismertem a dalt és nagyon szerettem is, sosem hallottam bele azt, hogy azt a shuffleös basslinet mennyire jól el lehetne játszani RATM-osan is. De ott így beugrott, és azóta sokszor vettem észre magamon, hogy csak dúdolgatom azt a riffet. Ez pár éve történt, de mostanra összeállt, jó, hogy mindenki rábólintott, mert egy csodajó dalből csináltunk egy jó kis átdolgozást, és szerintem igazán nagyuras lett, nem is kellett vele sokat tökölni. Nálunk nincsenek bétervek.
RS: Úgyis tudod, hogy IHM nélkül nem úszod meg….Hogy jött ez most megint össze?
Tamás: Nem most jött össze, már egy ideje megy a gondolkozás, csak most jött el az ideje, hogy hivatalossá tegyük. Kigyógyultam az ihmből azt hiszem, úgy értem, hogy abból a sok szarból, amivel sikerült magam meg azt az egész zenekart összekenem. Letisztult sok minden, és eljött az az idő, hogy ne a múlttól féljek, hanem csak tudjam élvezni a Köztávot is.
RS: Szerinted le lehet rakni egy ilyen életművet? Azért itthon legendaként van kezelve az IHM, ezt én bátran merem állítani. Újra visszatértek, le lehet rakni szerinted valaha tényleg egy ilyen életművet, hogy köszi ennyi volt és akkor nem játszunk többet.
Tamás: Le lehet simán, 10 évig így volt. Aztán most ugyanolyan simán felvesszük. Hidd el, mi nem azzal kelünk és fekszünk, hogy micsoda életművet raktunk le az asztalra, én konkrétan ezt nem is értem igazán. Viszont végre el tudom fogadni, hogy ez sok embernek tényleg sokat jelentett, illetve kiindulva az elmúlt pár nap történéseiből, úgy tűnik, hogy még mindig jelent.
RS: Én sejtettem, hogy teltház lesz ez hamar, Ti is készültetek rá, ahogy látom.
Tamás: Hát inkább a management mondta, hogy jobb, ha arra készülünk, hogy telt ház lesz, szóval foglaljunk egy második napot is a Dürerben. Én már annak is nagyon örültem volna, ha egyszer megtöltjük, de hihetetlen érzés, hogy az első félóra alatt, a második meg két óra alatt lett fullon. Na ezen még el kell gondolkodnom.
RS: A visszatérő koncert neve kicsit félelmetes nekem, remélem azért jól vagy(tok)
Tamás: Ez egy klasszikus ihm-poén, amikor magunkon röhögünk nagyon.
RS: Nem fog a Nagyúr így háttérbe szorulni? Nem megy el róla a fókusz?
Tamás: Eleinte biztos, ezt sokan mondják, hogy kijövünk a legjobb Nagyúr-lemezzel, és egyből ki is rúgjuk a lábunkat azzal, hogy bejelentjük az ihm-reuniont. De amúgy meg simán lehet, hogy végre több emberhez el fog jutni a Nagyúr is, mert szerintem az ihm-rajongók 90% nem is tud erről az egész Nagyúr-ügyről. Nyilván most egy pár hónapra megáll a Nagyúr, hiszen rengeteg munka lesz felkészülni az ihm koncikra, kb meg kell újra tanulnunk a diszkográfiát illetve konkrétan edzeni kell, hogy kibírjunk kétszer két órát egymás után.
RS: Mindig meg akartam kérdezni, csak elfelejtettem, hogy sz SG gitárod meglett az évek alatt, amit egyszer eladtál?
Tamás: Megvan, tudom kinél van, de nem tudom visszavásárolni sajnos, nem adja el. Megértem, relikvia.
RS: És akkor most áruld el nekem, hogy mikor lesznek vinyl újrakiadások, mert azt tudom, hogy lesznek.
Tamás: Lesznek, végre rendbe tettük itt a digitált, szóval az ezeréves igényt végre ki fogjuk elégíteni, és a Kényelmetlen megjelenik majd vinylen, valószínűleg a koncertre. Ha jól tudom, 3 lemezes kiadás lesz. Aztán a többi lemezt majd meglátjuk.
