FreshFabrik, Neck Sprain, Wendigo, The Hellfreaks, illetve Undertaking – ezeket a neveket az is ismeri, aki nem járatos a magyar underground tárnáiban, csak a felszínt kaparássza. A Beton zenekar kapcsán valahonnan innen kell(ene) indítani a gondolatsort. A helyzet azonban az, hogy a képzeletbeli nullás kilométerkövet nem ezen nevek környéken, hanem egy bizonyos Sepultura tribute zenekar háza táján, egészen pontosan Kindák Márk gitáros személyében kell keresni.
Emberünk évekkel ezelőtt fogott bele az Önazonos lemezen közzétett dalok faragásába, melyek ráérősen, mindenféle közlési, illetve megjelenési kényszer nélkül formálódtak. A projekt pedig tényleges zenekarrá lassan, lépésről lépésre forrta ki magát. Márk mellé menet közben csatlakoztak be a fent emlegetett zenekarok egyes volt vagy jelenlegi – már ha az UTG-ről beszélhetünk jelen időben – tagjai.
Említsük meg őket név szerint is! A FreshFabrikot és a Neck Spraint az egykori frontemberük, Horváth „Pityesz” István képviseli, a Wendigo és a The Hellfreaks soraiból az Önazonos lemez gitárszólóiért felelős Takács „Jozzy” József érkezett (őt időközben Illés Gábor váltotta), még a Beton korelnökévé az Undertaking-es basszusgitáros, Jakab Viktor vált. Az ötös pedig Karseh Nabil dobossal teljes.
“A zenekar neve és az album címe mindent elmond rólunk és erről az anyagról. Nem kell annyira túlmisztifikálni mindazt, amit leteszünk az asztalra. A zenénk kemény, nem újítunk meg semmit ebben a stílusban, azonban abban biztos lehet mindenki, hogy ez egy őszinte, direkt, és szerintünk hiánypótló lemez. Ezáltal ennél ‘önazonosabb’ nem is lehetne.” – áll a hírlevélben. És ez nem üres promóciós duma, hanem valóban maga a lényeg. Még annyit tennék hozzá a dologhoz, hogy ilyen előéletek mellett ezeknek a zenészeknek ebben a közegben már semmit sem kell bizonyítaniuk. A kérdés csak az, hogy a lemez eljut-e a célközönségéhez…
Hiszen nem csak egy néhány száz emberhez szóló underground gyöngyszemről, hanem egy olyan zúzós, karcos, modern, de mégis ezer szállal a ’90-es évek közepéhez kötődő anyagról van szó, melyhez akár a Road, a Depresszió, netán még a Mudfield tábora is csatlakozhat – ha eljut hozzá/hozzájuk a korong híre. Hasonlítgatásoknak, nyilvánvaló vagy erőltetett párhuzamok megvonásának, azaz támpontokként zenekarnevek hosszas sorolásának most nem látom értelmét. Aki képben van abban a tekintetben, hogy 1994-1995 körül mik mentek modern metal, hardcore vagy groove metal címkék alatt, kb. mindent tud a Beton zenei világáról.
Az a fajta irányzat ez, amit különösen nehéz magyar szövegekkel jól megfogalmazva előadni. Angolul lehetne kamuzni a dalszövegekkel, de magyar nyelven nem egyszerű megtalálni a középutat; ne legyen indokolatlanul trágár, de maradjon odamondogató, és képes legyen elgondolkodtatni a hallgatót is. Betonéknak, azaz az illetékes Pityesznek sikerült jól elkapnia az arányokat.
Ha az ötös neve nem az lenne, ami, akár azt is írhatnám, hogy a zene meg felbontóra sikerült, így viszont maradjunk annyiban, hogy a hangszeresek végig betonozzák a bő fél órás csomagot. Persze akadnak finomságok is, nem csak a prést kapjuk a nyakunkba. Kapásból itt van az intro szerepét betöltő Megküzdött megnyugvás – a dalcímek sem tipikusak. A CD másik végén meg az Ez a gyertya érted ég képében egy kvázi groove metal ballada kapott helyet. Hasonlóan bátor húzás a Pilinszky vers, Ne félj megzenésítése és a szintén irodalmi-vénás Napjaink Tiborca, de mindkettő működik ebben a zenei közegben. Előbbi kalandozósabb, utóbbi meg lehengerlő, klasszikus thrash-be oltott zenei alapot kapott. Az egyenesebb vonalvezetésű Elásom önmagamban és a hardcore/thrash keverék, jó értelemben vett ős-bunkó Tiltakozz szintén rendben vannak, ahogy az absztraktabb Lélek vagy a szimpla Féreg is jól működnek. A legerősebb Beton szerzeményeknek azonban a magam részéről a nyakatekert 11-es a nyakban és a legjobb dalszöveg címére sikeresen pályázó Van egy visszatérő álmom című darabokat tartom.
Semmiképp se hagyd ki a lemezt, ha a ’90-es évek közepén kaptad a máig meghatározó zenei impulzusaidat! Ha meg csak véletlenül kattintottál rá a cikkre, amúgy meg a magyar nyelvű „modern” vonal barátja vagy, javaslom, tégy egy próbát a koronggal!
