"A technológia nagy előnye, hogy lehetővé teszi, úgy élvezzük az életet, hogy ne kelljen valóban élnünk" - mondta Aldous Huxley angol író, filozófus valamikor az 1900-as évek elején. A tűpontos megállapítás nagyjából száz éve hangzott el, amely akkoriban még sokkal inkább egy afféle jóslatként keringett szerte a nagyvilágban. A civilizáció mélyrepülése a fogyasztói társadalom kialakulásával kezdődött el nagyjából akkortájt, amikor Huxley szavakba öntötte az emberiségre leselkedő veszélyt.

Elindult hát egy erodáló folyamat, amely a totális erkölcsi és humanitárius katasztrófa felé sodorja az emberi fajt. Ezekre a történésekre reflektál a dunaújvárosi death metal csapat, a Lycanthropia második nagylemezének tematikus dallistája. A Postmortem Civilization szövegeiben - ahogy a csapat énekese, Ruff László a RockStationnek adott nyilatkozatában összegzi - a modern világ és annak visszásságai, a társadalmi változások, az egyre elborultabb tendenciákra való reflektálás, az elmúlás, a halál kérdésének témaköre jelenik meg.

A Lycanthropiát 2010-ben alapította Ruff László énekes-basszusgitáros és Suplicz Gábor Bernát gitáros. 2019-ben jelent meg a banda első nagylemeze szerzői kiadásban Blood Contract címmel. A régisulis death metalt a zászlajára tűző formáció sokáig duóként működött, majd 2023-ban csatlakozott hozzájuk Anda Vilmos, aki a basszusgitárosi posztot vállalta magára. Idén a dobosproblémáik is megoldódtak, ugyanis Gazdag Gergő, mint session dobos segíti ki őket.

A Postmortem Civilization a Deus Mortalis című instrumentális tétellel nyitja meg a pokol kapuját, mely sokkal inkább egy afféle prológus, mintsem egy normál trekk. A darab baljós atmoszférája mindenesetre átbillenti az embert a pokol előszobájából a halálfémkohászat izzó katlanjába. Ezt a slayeres főriffel megalapozott The Age Of Wolves követi: a halálmetal archaikus nyomvonalát taposó négyes visszarepíti az embert a műfaj aranykorába, amikor még oldalhajtások nélkül zakatoltak a stílusikonok.

László hangkaraktere a klasszikus death metal énekesek legnagyobbjaival vetekszik, olyan erő van a torkában, mint például David Vincentnek (Morbid Angel). És ha már itt tartunk, akkor muszáj megemlítenem még egy párhuzamot, amely Gábor és Trey Azagtoth között húzódik. Gábor ugyanolyan megszállottja a gitárjának, mint Trey, ezt a The Seventh Empire című darabban meg is tapasztalhatjuk: a tremolós szólóorgiáiról beszélek, amelyből kapunk egy kis ízelítőt.

A From Cradle To Grave Machine Head-es belépője tovább fűti az egyébként is magas hőfokon izzó halálfémkohászat képzeletbeli falait. A két főkolompos mellé érkezett ritmusszekció alapozása kellőképpen megágyaz a kompromisszummentes gitár-, és énektémáknak. Érkezik a Genocide By Injektions, amely a Covid körüli történésekre való reflektáció, kinyilatkoztatás (és hasonlóképp brutális, mint maga a járvány és annak kezelése).

A Mors Triumphalis nyitánya egy újabb elmozdulás a thrash irányába, ahogyan azt már több ízben is megtapasztalhattuk az előző szerzeményekben. Ezek a betétek azonban nem billentik át a mérleg nyelvét, ellenben remek kiegészítésként szolgálnak. Lényegében nem is számít a stílusbesorolás, elég, ha simán csak extrém metalként tekintünk erre a muzsikára.

A Slayer szelleme valamelyest a The Coming Race-ben is megidéződik: hasonlóan sötét, baljós húrokat penget benne Gábor, mint Kingék a Slayerben (de idesorolhatnám a Death In The Mirrort is). Az An Eye For An Eye zárja az albumot, melyben szintén a thrash és a death fúziója diadalmaskodik.

Régóta húzódott már a Postmortem Civilization megjelenése, most viszont itt az idő az ünneplésre. Nem gondoltam volna, hogy az Angerseed új albuma után még egy hazai death metal remekmű jön majd szemben velem idén.

Végezetül pedig álljon itt egy Orwell-idézet : "Ha akarsz egy képet a jövőről, képzelj el egy csizmát, amint örökké tipor egy emberi arcon".