Nemrégiben megjelent a Magic Crumb három dalosra tervezett, végül négy tételre gyarapodott bemutatkozó anyaga, a Snakes From Above EP.  A bő negyed órás EP-n a stoner és a grunge ízei keverednek mélyre hangolt gitárokkal és aránylag magas tónusú énekkel, aminek egyvelege egy igazán finom keveréket ad ki. De nézzük csak, milyet!

A háromtagú Magic Crumb tavaly szeptemberben indult útjára, a cél pedig egyszerű volt: otthoni körülmények között egyszerű, de nagyszerű dalok összerakása pincemély (drop A) gitárokkal vegyítve, nem kevés fogós dallammal, sőt, billentyűs témákkal, néhol abszolút organikus hangulatbeli törésekkel megfűszerezve. Miért is jó és különleges ez? Egyrészt meg az EP a rövidsége, de kontrasztos módon egységessége ellenére is iszonyat változatos. Itt egy lágy orgona, ott egy lálálá-zás, amott meg egy elszállás, utána meg jön a zúzda? Bizony itt megesik, de izzadságszag az kérem sehol! Gondosan megírt nótákkal játszmáznak a srácok, ráadásul pofátlan módon kerek termésekkel. Furcsa mód nekem az alaphoz képest magas ének miatt többször egyfajta igazán stoner Deftones hangulat ütött meg, persze csak mint feeling. Mert az alap az már az említett stoner és grunge keverék. Leginkább. Aztán meg mikor mi keveredik még bele!

Már a nyitószámban, az Exorcism-ban bemutatkozik szinte minden, amit érdemes tudni a Magic Crumbról, külön tetszik, hogy a basszus milyen (ezt jó értelemben szoktam használni) undorítóan fortyog. A második nóta, a kvázi címadó és borító ötletét is adó Serpent Rainben még szövegmondós (direkt nem rapelőst írtam) rész is van, csak hogy érezzétek a be-beszűrődő árnyalatokat. Vagy itt van a harmadikként érkező, végül az egész anyaghoz pluszként berakott Low Hang Fruit, melynek az alap gitártémája annyira feelinges, lazulós, hogy ember legyen a talpán, aki nem vibe-ol be rá. Aztán a záró, négyes számú, másik személyes kedvenc Endless Game (To Play) az eddigi ízek összefoglalásával és talán a legnagyívűbb énekdallamokkal, meg egy frankó építkezéssel lezárja a kanyart, hogy aztán újra elindíthassa az ember ezt az utazást.

Mert amúgy igen, a Snakes From Above még többedik hallgatásra is izgalmas, friss tud maradni. A dalok nagyon királyul fel vannak építve, gyönyörűen, arányosan szólnak, a feeling visz magával, nem lehet rá nem kapcsolódni – még nekem is megy, holott sem a stoner, sem a grunge nem elsődleges irányom, ha épp kísérletezni támad kedvem.

Szóval a Magic Crumb bemutatkozása minden, csak nem alsópolcos hülyéskedés. Kerek, jól megszerkesztett, jó értelemben kimaxolt számok sorakoznak rajta, melyekben mindig van valami érdekes meglepetés és bizony ami nagyon fontos a mai zenei áradatban: nem lesz unalmas sokadik nekifutásra sem! Bátran tegyetek vele egy próbát!

Nem tudom, mi a srácok terve a későbbiekre, de én kíváncsian várom a folytatást, meg hát oké, hogy otthon összerakós a fő irány, én azért élőben is lecsekkolnám a nótákat. Köszönöm JC-nek a bizalmat és a jelen írás megszületéséig tanúsított türelmét!