Véget ért a 2025-ös év a Reaction fanzine és a To Defy Collective számára, s aligha búcsúzhat az óévtől emelkedettebb módon egy underground koncertszervező brigád, mint egy szépen megtelt helyszínen lezajlott rendezvénnyel – ahol persze a fellépőgárda is kitett magáért.
A Still Cold frontemberével, Márkkal viccelődtünk egy jót azon, mennyire stílszerű poén a zenekar neve egy kimondottan a hideg időszakra való ruhadarabon, jelesül a hosszú-ujjú kapucnis pulcsin. Az est azonban nyilván nem elsősorban emiatt marad emlékezetes az ő szempontjukból. Idén március elején tért vissza a budapesti csapat az aktív koncertezéshez viszonylag hosszú kihagyás után, és az azt megelőző időszakban született dalok (Disease of the Earth, Journey) ugyanolyan lelkes fogadtatásra találtak, mint az eddig kiadatlan, csak élőben játszott True Torture, illetve az idén íródott Depths. A bulit ténylegesen beindító vezényszó a “2-step” volt, egy alkalmas pillanatban az egyik gitáros, Balázs is letette a hangszerét, és a versenytáncosok közé vetette magát.
A kaliforniai Doomsday sallangmentes, vérbő crossover thrasht játszik, az 1980-as évek első felét megidézve. Ezt nem is érdemes csűrni-csavarni, főleg mivel a nagyérdemű az ő műsorukat is levette, a vokalista Carlos bevallottan straight edge életstílusa (vélhetően nincs ezzel egyedül a srác a formációban) pedig eleve kapcsolódási pontot jelentett az est szellemiségéhez. Emberünk abból sem csinált különösebb titkot, hogy eddig semmit nem tudott Budapestről, viszont már első ittjárta alkalmával a szívébe zárta. Magát az élő show-t – az idei Never Known Peace albumra épült a program – szintén az ő színpadi munkája és frontemberi készsége “adta el” nekünk. Ráadásul a két gitáros a mániákus riffáradat közepette olyan ikerszólókat is megeresztett, hogy ihaj! Ugyanaz a tűz, ugyanaz a lelkesedés jött le a deszkákról, mint amit (úgy képzelem) negyven éve élhettünk volna át a Bay Areában egy akkori fiatal thrash metal csapatot figyelve.
Az idehaza harmadszor színre lépő angol Grove Street, habár a számai nem kevésbé karakteresek, azért mégis groove-osabb, némileg kimértebb stílusban utazik. Önmagában véve nyilván ezzel sincs gond, az egyes nóták közötti chilles bejátszások is jól működtek. Sajnos azonban a Doomsdaynél felmerült technikai probléma kiújult – az egyik hangfal rendetlenkedett –, s egyik-másik szünet kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél. Így az ameikai kollégák által diktált lendület, ha meg nem is tört, de valamelyest visszaesett. Persze amikor nem emiatt voltunk kénytelenek bosszankodni, akkor kielégítő minőségben döngött a lüktető, metalos hangzású hardcore. Itt az idén októberben fellőtt Self Sabotage, illetve a tavalyi Ultimate Penalty és Divided Kingdom (nem túl hízelgő címbeli és szövegi üzenet az anyaországnak) hozott újdonságot az avatottaknak. A két évvel ezelőtti The Path to Righteousness lemez anyagát az előző két alkalommal vélhetően már bemutatták nálunk. A közönség alattuk ugyanúgy gondoskodott a remek hangulatról, sőt a Doomsday brigádja is megkaparintotta a vokálmikrofont egy időre.
Pozitív energiában gazdag, a pihenős ünnepi időszakra – és azon túl is – feltöltődést adó este volt. 2026-ban sem fog megszakadni a sorozat. Egy eseményről már hírt adtunk, és a továbbiakról ugyanúgy időben értesülni fogtok.
Fotók: @gabriellaxkovacs (Still Cold -- nem a koncert helyszínén készült), Anna Joyce (Doomsday, Grove Street)
