Ha az egyébként sosem leplezett rajongói énemet megpróbálom levetkőzni, és tárgyilagosan igyekszem fogalmazni, kijelenthetem, hogy az Indul a boksz a zenekar első korszakának utolsó klasszikusa volt. A tábor részéről a soron következő Tisztítótűz korabeli megítélése ugyanis már vegyesnek bizonyult; gyorsan hozzátéve, hogy nekem személy szerint sosem volt problémám azzal a koronggal sem.

A közönség három évtizeddel ezelőtt, ezekben a napokban már lélegzetvisszafojtva várta az Indul a boksz megjelenését. A soproni négyes ötödik nagylemeze végül csak 1996. április 20-án került a boltok polcaira. A felfokozott várakozás, a feltüzelt hangulat oka pedig – hogy egy korabeli hirdetést idézzek – az volt, hogy nyolcszáz nap telt el Moby Dick sorlemez nélkül.

A Hoffer Péter dobos lemezes debütálását jelentő 1994-es Fejfa helyett turnéjának lecsengését követően a zenekar egy régi adósságot törlesztett a rajongók felé a még abban az évben kihozott Mementóval. A speciális – akkoriban még tényleg az volt egy efféle anyag – kiadványra a csapat a korai időszak dalait exhumálta. A régi demós szerzeményeket a zenekar újra rögzítette, a promóciós interjúkban és a felvezető kampány folyamán elhangzottak ellenére mégis sokan tévesen, a soron következő nagylemezként tekintettek a Mementóra.

A Brazzil projekt életre hívása, majd a formáció nagylemezének megjelenése pedig tovább kuszálta a szálakat. A Mentes Norbert gitáros és Hoffer Péter dobos által a Blokád frontember, Szokodi Zoltánnal összerakott zenekar 1995-ös lemeze hallatán egyesek farkast kiáltottak, mondván, vége a Moby Dicknek, és a Brazzil már az egyik utódzenekar. Mindeközben Schmield Tamás odahaza, Sopronban ebben a bizonytalan, kiadói kavarásokkal is terhelt légkörben egyedül kezdte kidolgozni a soron következő Moby Dick dalokat.

A zenekar viszonya a ’90-es évek közepére romlott meg végleg az 1991 és 1994 közötti stúdiólemezeiket gondozó Quint kiadóval. A lemezcég ugyanis leállította a Moby Dick albumok terjesztését, így először – de sajnos nem utoljára – fordult elő a hazai kapitalizmus történetében, hogy a banda kiadványai hiánycikké váltak. A váltás elkerülhetetlennek bizonyult, a Mementót követően pedig a Magneoton tárt karokkal fogadta a négyest.

A kavarásokkal és magánéleti problémákkal is megterhelt időszak a legtöbbet hozta ki az Indul a bokszot – a cím a fentiek tükrében önmagáért beszél – fő dalszerzőként jegyző Smiciből. A frontember komplett dalokat első ízben épp erre a Moby Dick anyagra szállított, azaz szövegíróként is itt tette le a névjegyét. Az Auróra dalszövegírójaként megismert, a kvartetthez a Kegyetlen évek idején csatlakozott Pusztai Zoltán ezúttal csak a Norbert és a Hofi által elkövetett dalok szövegeit jegyezte.

A kapcsolat akkoriban a hangmérnök Rozgonyi Péterrel is vakvágányra futott, a felvételekre így nem Budapesten, hanem hazai pályán, a Laha-Nautilus Hangstúdióban került sor, Hidasi Barnabás irányítása alatt. A keverés és a mastering azonban a fővárosi Tom-Tom Stúdióban zajlott, Rozgonyi Péter vezényletével. A felfokozott várakozásokat mi sem jellemezte jobban, minthogy a legfontosabb korabeli sajtóorgánum (gyk. a Metal Hammer magazin) egy két részre bontott nagyinterjúval vezette fel az ötödik Moby Dick nagylemezt. Ezekben Smici és Gőbl Gábor basszusgitáros Lénárd László segítségével alaposan körbejárták a Fejfa helyett lemezt követő időszak dolgait; a zenekar a májusi Hammer címlapját is megkapta.

A tavasz közepére belőtt megjelenési időpont nem igazán kedvezett a zenekarnak, az Indul a boksznak egy irgalmatlanul erős mezőnyben kellett megméretnie magát. Smiciék az aktuális Hangpróba táblázatban olyan anyagokkal találták magukat szembe, mint a friss Prong, Soundgarden, The Exploited, King’ X, Rage Against The Machine, Helloween, Def Leppard, Neurosis, Scorpions vagy Stone Temple Pilots albumok, illetve a hazai konkurenciát a Wellington és a Southern Special lemezei jelentették. Ezen nevek tükrében óriási eredménynek számított a táblázatban elért második hely, szorosan a Prong: Rude Awakening-je nyomában, Lénárd László kilenc pontos kritikájával fűszerezve.

A zenekar első korszakának lemezei közül szövegi szempontból – egyetlen dalszövegtől eltekintve, de erről majd később – az Indul a boksz öregedett a legjobban. A mai napig aktuális a CD-t keretbe foglaló A politikus és a Na, mi van? páros minden sora, ahogy máig érvényes Smici korabeli nyilatkozata is. „ …40 éve azt hallani, hogy még két kemény év jön, és utána pedig a fellendülés. Mindig ezt halljuk, csak mindig másnak a szájából.”. A zenei oldal pedig tökéletesen naprakész volt. A klasszikus thrash kissé háttérbe szorult, azonban a lemezen a groove-os, modern thrash mellett jól megfért az is.

A Smici által jegyzett nyitó darab riffelése és hangzása is az egyik akkori etalont, a Machine Head: Burn My Eyes lemezét idézte, hasonló a helyzet a döngölősre vett Lassú halál esetében is. A Pantera/Prong/Sepultura trió szintén otthagyta a lábnyomát a lemezen. A Ki kell jutnom ritmizálása például Tommy Victorék Cleansing lemezéről eredeztethető, még a torzított vokálokkal is operáló Tiltakozz! riffelése engem a brazilok Chaos A.D. korszakára emlékeztet. A klasszikus, kalapálós thrash elsősorban a címadó sajátja. Az utolsó előtti Egy kis anarchia egy sajátos reakció a zenekar részéről a nemzetközi vizeket akkoriban felkavaró, de itthon kevésbé érezhető punk hullámra. Az Aurora szerzemény feldolgozása ugyan nem futott be akkora köröket, mint a négy évvel korábbi Hobo Blues Band átdolgozás (Gazember), de kétségtelenül jól mutat a saját dalok között. A Péntek esti láz szövege kevésbé jól öregedett, ám ha metaforaként tekintünk Smici Dallas című sorozat által ihletett soraira, akár a jelenlegi képernyőfüggőségre is asszociálhatunk belőlük. A crossover (hardcore/metal) alapokra építkező Rossz bőrben zenei szempontból igazi kordokumentum, a jól elkapott rímekről nem is beszélve, a klipesített Na, mi van? pedig újfent punkos felhangokkal zárja az addigi leghosszabb Moby Dick lemezt.

Az Indul a boksz CD-s és LP formátumú újrakiadásaival, melyek közül az előbbi a jubileumi koncerthez időzítve jelent meg, egyre fogyatkozik a még beszerezhetetlen Moby Dick lemezek száma. Ha a Kegyetlen évek eredeti változatát a 2016-os újra rögzített verzió miatt nagyvonalúan most nem számolom, az első korszak nagylemezei közül már csak az aduász Körhinta, illetve a bevezetőben emlegetett, vegyesebb fogadtatású Tisztítótűz hiányzik a katalógusból.

A zeneileg lehengerlő, szövegi szempontból pedig javarészt még manapság is aktuális Indul a boksz számomra a zenekar első korszakának betetőzése, az addigi életmű legváltozatosabb és legjobban megszólaló korongja. Az újra kiadott Fejfa helyett és Golgota CD-k birtokosainak nem mondok újat a minőségi digipak csomagolással és a vaskos booklettel, az LP-hívek pedig első ízben ebben a formátumban is a gyűjteményükbe illeszthetik a magyar nyelvű modern thrash egyik legfontosabb anyagát. Rendelési lehetőség ITT.