Fogalmam sincs, hogy jelenleg mi a helyzet a Tales Of Evening háza táján… A zenekar egy üde színfolt volt az előző évtized hazai undergroundjában. A női énekkel elővezetett szimfonikus euro power vonalon olyan magyar nyelvű lemezekkel – szám szerint hárommal – sikerült előállniuk, melyek semmilyen kínos utóízt sem hordoztak magukon, nem egy adott nagy név hazai leképezése voltak. 2019 óta azonban nem jelentkeztek friss dalokkal.

Dudás Ivett énekesnő közben csatlakozott a Thy Catafalque koncertező csapatához, illetve Demons Ascend címmel a fővárosi Roses Of Thieves is vele készítette el a második nagylemezét. A zenekar neve idehaza ritkán kerül szóba, de ha a jelenlegi legfőbb fokmérő, a vezető streaming oldal lejátszási adatai nem csalnak – ugyan miért is tennék? –, a Roses Of Thieves magyar előadóként tekintélyes számú hallgatói bázissal rendelkezik. Ebben bizonyára vastagon benne van az a körülmény, hogy az együttes a tavalyi év végén az Alestorm előzenekaraként egy masszív, egy hónapos európai turnén mutatkozhatott be a választott műfajukra fogékony közönség előtt. De a három videoklip szerepét se kisebbítsük!

/Fotó: Hunyás Katalin/

A Gustav Doré metszeteit idéző borítókép alapján a gyanútlan hallgató leginkább black metalra számíthatna, de erről szó sincs a fél órás menetidőt épphogy átlépő lemezen. A 2023-ban alapított hatos abban az egy-két jelzővel nehezen körülírható zenei világban mozog, melyre határainkon túl látható igény mutatkozik, de idehaza csak egy szűkebb közönségréteget képes megszólítani.

Na, a teljesség igénye nélkül nézzük is azokat a bizonyos jelzőket: modern, dallamos, folkos, elektronikus, helyenként kocsmapunkos zene ez, félúton a rock és a metal között, nélkülözve a szélsőségeket. A legjobb pedig az egészben az, hogy a lemez hallgatva nyugodt szívvel nem tudnék mondani egyetlen olyan kinti nevet sem, aminek a Roses Of Thieves a magyar megfelelője akarna lenni.

A fent emlegetett zenei hatásokat erre a második lemezre sikerült úgy egybegyúrniuk, hogy a végeredmény nem lett zavaros, illetve széttartó, de az egyes szerzemények mégis önálló arculattal rendelkeznek. A két végletet a nyíltan popos és a kendőzetlenül folk metalos darabok jellemzik. Ez a két fő összetevő a gépies lüktetés és az előtérbe tolt hegedű-harmonika páros miatt egyébként minden dalban ott van, csak az arányok tolódnak el az egyik vagy a másik irányba. A popos Taste of Freedom és a disco metalos Boys – Summertime Love az egyik, a 2000-es évek elejének modern metalját hozó Godless Ambrosia és a Fend off the Dark pedig a másik végletre lehetnek példák. Meg kell még említenem a leginkább ritmikus (mi más?) kocsmapunkban utazó Sail Away (Again)-t, az alapvetően folk metal White Wolfot és az ugyanezt a műfajt kissé felpörgetve hozó Kepp the Night Inside-ot is.

Bízom benne, hogy a zenekar a közeljövőben a hazai jelenlétet is erőltetni fogja! Idehaza ugyan véges a befogadóképes közönség létszáma, de a Firkin és a Paddy & The Rats tábora épp úgy képes lehet rácsatlakozni a Demons Ascend dalaira, ahogy a Beast In Black-féle disco metalra vevők is találhatnak kapaszkodókat a lemezre került szerzeményekben, nem beszélve a folk metalosokról.