Sokan hajlamosak kitenni az egyenlőségjelet az önálló életet élő Take On Me című dal és az a-ha neve közé. Az évtizedek óta a globális popkultúra részét képező gigasláger árnyékában azonban 1985 óta is szép számmal készültek a-ha lemezek. A triót még 1982-ben alapította három norvég fiatalember, a zenekar arcává vált Morten Harket frontember, illetve Pål Waaktaar gitáros és a billentyűs hangszerek felelőse, Magne Furuholmen. Az Oslóból indult trió története az évtizedek során a Europe-éhoz hasonló ívet írt le. Mindketten a ’80-as évek közepén alkották meg a „magnus opus”-aikként elkönyvelt dalaikat, majd egy szünetet követően, némi zenei iránymódosítást eszközölve tértek vissza, és különféle intenzitással, de máig jelen vannak az európai könnyűzenében.
Az a-ha esetében ez a bizonyos pályaív úgy alakult, hogy a hármas már a bemutatkozó koronggal – rajta azzal a bizonyos dallal – a csúcsra ért, és a következő két lemez is hasonló szellemben íródott, majd még két korongjuk jelent meg. Az együttes 1994-ben függesztette fel a működését, a tagok szólóban, külön utakon próbálkoztak. Jelen, Minor Earth | Major Sky korszakukat pedig két Nobel-békedíjas koncertjük foglalja keretbe. A trió ugyanis 1998-ban ezen a rendezvényen tért vissza a színpadra, bemutatva egy új Waaktaar szerzeményt, az utóbb ezen a hatodik nagylemezen is helyet kapott Summer Moved On-t.
Maga a majd egy órás visszatérő lemez végül 2000 tavaszán jelent meg, és az önmagukhoz képest eklektikus és rockos jellege ellenére mind a szakma, mind pedig a hallgatóság lelkesen fogadta a szokatlanul hosszú, tizenhárom tételes korongot. A borítóján egy zenekari logós Boeing 707-es pilótafülkéjének képével megjelentetett Minor Earth | Major Sky odahaza, Norvégiában és a németeknél is az eladási listák csúcsán találta magát. A zenészek egyes dalokban élő dobokkal, basszusgitárral és vonós hangszerekkel is kísérleteztek.
Ha nem is karcos formában, de már a nyitó-címadó repetitív dallamai között is ott a gitár. Egyébként egy lebegős – space-es –, szépen vokálozott darabról van szó. A befelé forduló, merengő, de Morten Harket énekdallamai miatt mégis felemelő Little Black Heart hangulatilag akár a debüt lemezes Hunting High and Low távoli leszármazottja is lehetne. Az indie rock felé kacsintgató Velvet ismét a trió újabb arcát mutatja, még a szintén klipesített Summer Moved On megmutatja, hogy akár olyan is lehet egy késői (érett?) a-ha sláger, amilyet Harket hangjától eltekintve nehéz párhuzamba állítani másfél évtizeddel korábbi elődeivel.
A címével önkéntelenül is a The Sun Always Shines on T.V.-re utaló The Sun Never Shone That Day a hangszerelése miatt pop-rockként vagy akár soft rockként is jellemezhető. A To Let You Win mesélős megközelítése a gépi alapok ellenére minden hallgatás alkalmával a késői Roger Waters lemezeket juttatja eszembe, még a The Company Man valami olyasmi gépies pop-rock, amilyen irányba a U2 is tartott a Zooropa és a Pop lemezek idején. A Thought That It Was You hangulattémája tökéletesen jellemzi az érett a-ha zenéjét. Harket szárnyaló, de az öt oktávos hangterjedelme ellenére sosem magamutogató vokáljával azonos hangsúlyt kapnak a sokszínű zenei alapok.
Az annak idején az internetről letölthetővé tett I Wish I Cared-ről kb. ugyanezt lehetne elmondani, kiegészítve a dús vokálokkal. A Barely Hanging On az új évezred küszöbén nagyjából azt vázolta fel, hogy a-ha önmagára vetítve hogyan értelmezi az alternatív rockot. Az akusztikus gitáros You’ll Never Get Over Me még egy lépést tesz ebbe az irányba. Az I Won’t Forget Her lemezes verziója a Minor Earth | Major Sky leginkább táncolhatónak nevezhető tétele. A záró Mary Ellen Makes the Moment Count pedig zeneileg épp annyira formabontó, amennyire a címe alapján várhatnánk tőle.
A helyes jelző azonban egy ilyen sokszínű lemez esetében nem is ez; az utolsó dalt jómagam inkább bátornak nevezném, mintsem formabontónak. A Minor Earth | Major Sky a lakossági internet-korszak elején, vagyis a letöltögetős, CD-másolós időszak hajnalán másfél milliós eladást produkált, illetve négy sikeres kislemezt (Summer Moved On, Minor Earth Major Sky, Velvet és The Sun Never Shone That Day) termelt ki magából. A Summer Moved On ráadásul közel másfél tucatnyi országban lett első az eladási listákon, a Simone Larsen vokáljaival ékesített Velvet-hez készült kisfilm okán még egy kis (zárójeles) botrány is belefért.
Visszatérve az első gondolathoz, amennyiben az a-ha neve számodra egyet jelent azzal a bizonyos dallal, itt a lehetőség felülvizsgálni az elhamarkodott véleményedet, már amennyiben nyitott vagy az ezredforduló környékének igényes és bátor pop-rockjára. A negyedszázados jubileum alkalmából ugyanis a Warner most dupla LP-n jelentette meg a lemezt. Az eredeti felvétel a majd egy órás hanganyagot megharmadolva az első korongon és a második lemez első oldalán kapott helyet. A negyedik lemezoldal pedig a bónuszok terepe. Ide a Minor Earth | Major Sky négy klipesített dalának élő változatai kerültek, melyeket a 2001-es oslói koncerten rögzítettek.
