Általában október-november környékén már izgatottan várom, hogy mikor kerül bejelentésre a jövő évi Napalm Death európai körút, azaz az aktuális Campaign For Musical Destruction turné. Ez tavaly sem volt másképp, november elején elkezdtek szállingózni a dátumok, majd végül a teljes felhozatal. Oké, akkor februárban se Budapest, se Kassa. Irány Bécs! 

Azért az elmúlt három évben rendesen elvoltunk kényeztetve, mi magyar Napalm Death rajongók. A 2025-ös évet leszámítva megvolt mindig a Valentin napi programunk. Három év folyamatosan, három év folyamatos teltház. Így kissé szomorúan konstatáltam, hogy idén nincs Budapest a dátumok között, de az igazat megvallva, annyira nem szokott ez érdekelni, mert ha menni kell, akkor menni kell. Körülbelül kettő perc alatt teleraktam az autót, így  négyen vágtunk neki a borzalmasnál borzalmasabb M1-en a kis kiruccanásunknak. 

A bécsi állomáson volt egy ötödik zenekar is, a helyi streetpunk/crust Urban Misery. Sokat nem láttunk belőlük, mert a merchandise pultot kellett lerabolnunk, nehogy ne jusson nekünk se, mint sok más embernek….. A szokásos bosszankodásunk a Napalm Death turnén, se méret, se darabszám…. Nyugi, azért nem jöttünk el üres kézzel!

Szóval a Campaign For Musical Destruction turné 2026-os igazi nyitóbandája a lengyel Dopelord volt. Azt tudni kell rólam, hogy a lassú zenével ki lehet kergetni a világból. Nem azért mert rossz, mert nem az (van is egy-két banda akit szeretek), hanem csak simán felidegesít. :D
Egyébként világbajnok arcok, tényleg nem tudok róluk rosszat mondani. A koncert is állat volt, úgy megszólalt, mint a szar, de valahogy nem illett bele az összképbe. Szigorúan mondom, hogy számomra. Mert a bécsi közönség nagyon vevő volt erre a sátán központú doomra, működött a kémia. Bevallom, szép munka volt ez nyitóbandaként. Az pedig külön plusz pont, hogy a zenekar személyesen árult a merchet, ami fogyott is, mint a veszedelem!

Elérkeztünk az általam nagyon várt és kedvelt zenekarhoz, a ’79-ben alakult angol punk alapvetéshez, a The Varukershez!

Itt viszont nem volt lassú zene, az első másodpercektől ment a folyamatos tuka-tuka és pogó. Hihetetlen energia áradt a színpadról a közönségfelé és ez fordítva is így volt. Ha a Dopelordnál azt írtam, hogy működött a kémia, akkor itt nem tudom, hogy mit kellene mondanom. Kibaszott jó volt, na! Láttam már párszor a zenekart, Rat is jó nagy fasz hírében állt évekig, de a tavalyi budapesti koncert után meggyőződtem róla, hogy már megöregedett. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg már le is nyugodott. Nincs felesleges feszkó meg ilyesmi. Most is kint volt az egész zenekar a koncert előtt és után is a nézőtéren, de ezt így is kellene csinálni…. Ja és tudod milyen pólóban volt az öreg Rat?! Lecsa-punk baszd meg, mekkora királyság?!

De sajnos hamarabb be kellett fejezniük a koncertet a dobos kéz serülése miatt, de egy percig nem bántuk, mert így is 110%-on pörögtek! Egy élmény volt!

Igazából nem csak a lassú zenével, hanem a thrash/speed/heavy metallal is ki lehet kergetni a világból. Főleg, ha még pózerkednek is mellé a zenészek. Ilyen volt ez a Whiplash is, akik közvetlenül a Napalm Death előtt léptek fel. Megpróbáltam, egy dal után otthagytam. Unalmas, pozőr, kellemetlen. Ez van.

Sajnos nagyon hosszú időnek tűnt, amíg a színpadon voltak, már nagyon vártam, hogy végre jöjjenek a főhősök, az angol urak, a Napalm Death!
 

Jubiláltam, ez volt a 20. Napalm Death koncertem. Már az elején lelövöm a „poént”, sajnos nem a legjobb, amit eddig láttam tőlük.

Persze a dalokkal nem volt gond, főleg, hogy az Instinct of Survival volt a kezdő, ami egy Strong-Arm / I Abstain ( fúú ez is mekkorát ment!) kettőssel folytatódott. A dalokra nem lehetett panasz. Work to rule, Thanks for nothing. Ezek is mekkorák már?!

Szóval valami nem volt oké. Sajnos Shane Embury ismét nem tartott a zenekarral, valószínűleg már nem is fogjuk látni olyan sűrűn……. De ne legyen igazam! Ismét Adam Clarkson nyúzta a basszusgitárt. Jól áll neki ez a zenekar, pörög, mosolyog és úgy szól a négyhúros, hogy behugyozok! Ennél több nem kell! :D

Inside The Torn apart. John Cookenál technikai para dal közben. Előfordul. De valahogy mégis „töketlen” volt az egész. Fáradtak? Lehet. Para van a zenekaron belül? Nem tudom. Nem is érdekel. De ez most nem volt annyira jó. Pedig a Raw Power Politicians dala is akkorát ment, mint a gép! A szokásos Nazi Punks Fuck Offról nem is beszélve, itt Bécsben üt mindig a legnagyobbat.

Hazafelé azt beszéltük a többiekkel, hogy vajon mi lehetett a gond. De aztán pár nappal később megkaptuk egy barátunktól a választ, aki Varsóban nézte meg a turnét. A fáradtság. Ott olyan koncertet adott a Napalm Death, hogy beszart mindenki.

Nem baj, szerencsére júliusban ismét Budapestre látogat a zenekar! Erről bővebb infót  itt találsz! Engem meg majd ott! Ott tali!

Koncertfotó: GabxToth (Még több kép itt)