Az élet tele van kisebb-nagyobb csodákkal. Ilyen csodának számíthat az is, hogy egy éven belül a Melvins zenekar mind a két oszlopos tagjával készíthettem külön-külön interjút. Mivel a zenekar most összeállt egy őrült projektre a Napalm Death tagjaival, így a téma adott volt, hogy miről dumáljunk Dale-lel. A tömör, fanyar humorú válaszok között megbújik egy meglepetés is. 

RS: Az új közös albumotok a Napalm Death tagjaival hamarosan megjelenik. Mióta dolgoztok ezen az anyagon?

Dale: Már régóta beszéltünk arról, hogy csinálunk együtt egy lemezt. Mindkét zenekar úgy érkezett a stúdióba, hogy hozott dalokat, amiknek az alapjai és hangszerelései gyakorlatilag már készen voltak. Pár hetet töltöttünk felvételezéssel Los Angelesben Shane-nel, Cookie-val, Buzz-zal és velem. Barney később, az Egyesült Királyságban vette fel az éneksávjait.

RS: Volt olyan pillanat a felvételek alatt, amikor azt érezted: „na ez már túl sok”  de mégis úgy döntöttetek, hogy marad?

Dale: Nem hiszem, hogy valaha is volt ilyen, hahaha!!! Már mondtuk korábban is: Amit érdemes csinálni, azt érdemes túlzásba vinni!!

RS: Számodra mi volt a legemlékezetesebb pillanat az album készítése során?

Dale: Már az is mindig jó élmény, ha ezekkel a srácokkal lóghatunk! Zeneileg nekem az volt a csúcs, amikor egy zajos gitárszólót csináltam, annyi tremolókar használattal, amennyit csak ki tudtam facsarni belőle!

RS: Szerinted milyen szerepe lesz a Savage Imperial Death March-nak a mai zenei piacon?

Dale: Díjnyertes lesz! Az év albumát csináltuk meg A nyár feel-good slágereit! Miért is hallgatnál bármi mást ezentúl?!?!

RS: A Melvins zenéjében a lassúság gyakran agresszívebb, mint a gyorsaság. Mi történik ezzel az elvvel, amikor egy grindcore mentalitással ütközik?

Dale: Micsoda? Azt mondod, nem tudok blast beatet játszani?? Na, majd én megmutatom neked ezen a lemezen! Még ha más műfajokról is van szó, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Viszont azért lehet hallani, ki melyik részt írta. Hahaha.

RS: Számodra ez a projekt inkább a jövő felé mutat, vagy inkább furcsa visszatekintés arra, honnan indult az underground színtér?

Dale: Ez most a jövő, vagy a múlt???? Várj csak… milyen év van?? Komolyan, ez csak egy csapat régi barát, akik jól érzik magukat együtt! Nem foglalkozunk semmi mással, csak azzal, hogy jól érezzük magunkat.

RS: Mennyire voltatok precízek a stúdióban? Az előzetes szám alapján úgy érzem, az ösztön és a nyers energia fontosabb volt, mint a tökéletesség.

Dale: Nem szeretek túl sokat próbálni. Ha egyszer „megvan” bennem egy dal, már készen állok a felvételre. Ha agyonpróbálunk egy számot, az kiszívhatja belőle az életet, steril lesz. Így viszont friss marad, és megőrzi azt a nyers energiát a dal kialakulása során, amit te is emlegetsz.

RS: A Melvins teljesen más műfaj, mint ez az anyag. Ki kellett lépned a komfortzónádból?

Dale: Mindkét zenekar súlyos, agresszív zenét játszik. Ez nincs olyan messze attól, amit csinálunk, és egyáltalán nem esik kívül a komfortzónámon. Elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy bármit eljátsszak, amit elém tesznek. Szeretem és keresem a kihívásokat. Rengeteg session munkát végzek, sokféle zenekarral veszek fel, sokféle műfajban játszom.

RS: Mi ma a legnagyobb kihívás számodra zenészként, különösen dobosként?

Dale: Egészségesnek maradni és formában tartani magam. Edzőterembe járok és Pilatesre. Tavaly több mint 130 koncertem volt. Ezek több mint felén a Melvins/Redd Kross duplaszettet játszott minden este.Ez azért egy embert próbáló feladat.

RS: Barney és a többiek ugyanúgy meghatározó alakjai a saját színterüknek, mint Te a tiédnek. Mennyire inspiráltátok egymást ebben az együttműködésben?

Dale: Na, erre válaszoljon Barney!

Barney: Régóta rajongói vagyunk ezeknek a srácoknak, és nagyon könnyű, nyugodt volt velük dolgozni. Sok közös érdeklődési pontunk van nemcsak zeneileg, hanem művészetben, filmben és humorban is. Szerintem ez mind hallatszik a lemezen.

RS: Ha azt mondom, élő legendák játszanak ezen a lemezen, mi az első dolog, ami eszedbe jut?

Dale: Nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod! Köszönöm!

RS: Mennyire nehéz ennyi év után valami újat alkotni? Sokan mondják, hogy a Black Sabbath már minden riffet megírt.

Dale: Buzz, akárcsak Tony Iommi, egy riffíró gép! Soha nincs írói válsága. Mindig izgatott vagyok, amikor új dalokat hoz be. Fantasztikus dalszerző, és mindig élmény vele dolgozni!

RS: Ha ezt az albumot nem zenekarként, hanem egy tudatállapotként kellene leírnod, mi lenne az?

Dale: Ugyanaz az állapot, mint a grizzly medvéé a Cocaine Bear című filmben.

RS: Mennyire fontosak számodra ma a fizikai zenei formátumok?

Dale: Nem érdekel, hogyan hallgatják az emberek a zenét, de ha fizikai formátumot veszel, abból a művész ténylegesen pénzt kap. Ráadásul kapsz hozzá szép borítót is, amit nézegethetsz otthon miközben a zenénket hallgatod.