Az új Rob Zombie lemezzel szinte egyszerre futott be hozzám a Lords Of Salem korongjának előzetese. Az összehasonlítás így elkerülhetetlen, bár a kettő között nem csak kapcsolódási pontok vannak. Még a jó öreg Élőhalott Róbertnél a horror a kiindulópont, addig Salem urai amellett az erotikába is előszeretettel beletenyerelnek.

A lemez a címével nem is árul zsákbamacskát, pláne ha még a borítót is hozzávesszük a dologhoz. A zenei oldal kapcsán ellenben árnyalatnyira elmosódnak a különbségek. A német négyes önmagát theatrical rock-metalként jellemzi, mely voltaképp szimplán indusztriális rockzenét takar. A kiadó az információs lapon Rob Zombie mellett a Mötley Crüe és a Danzig nevét is megemlíti, mint lehetséges sarokpontokat. A magam részéről ezekhez annyit fűznék hozzá, hogy a Mötley Crüe hatása elsősorban a promóciós fotójukon érezhető, zeneileg legfeljebb a Generation Swine című, egyezményes mélyrepülés hagyhatott nyomott a Lords Of Salem lemezén, még a Danzig befolyása inkább a dalszövegeken érződik/érződhet.

Én még olyan neveket dobnék be a közösbe, mint az Evereve (pl.: Hills Have Eyes, illetve a témaválasztásból eredően a Blood Orgy) és a Die Krupps (lásd: Miss Demoness és 1000 Ways To Die). Ha jók az információm, a Supersonic Vampire Pussy a németek első nagylemeze – még az előző évtized vége felé jelentkeztek egy EP-vel.

Akárhogy is van a dolog, jelen korong az első találkozásom a négyessel. A lemez hossza vetekszik az új Rob Zombie korongéval; szóval ideális a menetidő. A németek azonban mindössze kilenc dalt pakoltak a negyven percet alulról súroló korongjukra. A master és a jól sikerült keverés Max Bögelein (lásd még: Kanonenfieber) munkája. A mechanikus alapok, illetve a menetelős tempók esetében a felépítményt a Postel névre hallgató frontembernek kell szállítania. Faék egyszerűségű dallamaival, narrációival hozza is, ami ebben a szegmensben elvárható. A már emlegetett, bárzenés hangulatot árasztó Blood Orgy című darabban el is megy a tőle telhető maximumig, az Eternal Love-ban meg az érzelmes oldalát is felvillantja.

Talán említenem sem kellene, hogy közjátékok, átkötők, fel-és levezetők is szép számmal akadnak a szerzeményekben, illetve azok között. A Supersonic Vampire Pussy tehát korántsem a meglepetések lemeze; egy jól körülhatárolható zsáner újabb darabja. A minimalizmus és a kockázatmentesség a képviselt műfaj velejárói, így jelen esetben ezek inkább erények, mintsem szitokszavak.