A power-fantasy metal műfaj gazdagon el van látva különleges zenekarokkal. Pontosan ilyen zenekar az Angus McSix is, akik a legőrültebb story-kat tudják kitalálni. A zenekar fő dalszerzőjével Sebastian "Seeb" Levermann-nal beszélgettünk énekes váltásról, dalírásról és csatákról.

RS: Mennyire van előre megtervezve az Angus McSix univerzum? Egy nagy, átfogó történetet építetek, vagy dalról dalra alakul?

Ebben az esetben a teljes történetet alapvetően előre kellett megalkotnunk. Én egyébként jobban szeretem, ha dalról dalra halad a dolog, de most ez nem volt lehetséges. Az Angus McSix tulajdonképpen 2022-ben vagy 2023-ban alakult pontosan már nem is tudom köztem és Thomas Winkler között. Őt épp kirúgták a Gloryhammerből, és úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy új zenekart, amely tulajdonképpen továbbviszi az ő karakterét. Korábban Angus McFive volt, most pedig csináltunk belőle egy „eggyel jobbat”. Megcsináltuk az első lemezt, ami nagyon jól sikerült: a német albumlistán a 10. helyig jutott, játszottunk a Copenhellen, a Liederster Rockon, a Masters of Rockon, a Wackenen, szóval minden nagy fesztiválon. Minden remekül ment. Aztán Thomasnak egyébként is nagyon sok dolga volt, ráadásul újra apa lett, és egy ponton azt mondta: „Figyelj, ez most talán egy kicsit túl sok nekem.” Ekkor komolyan felmerült, hogy egyszerűen befejezzük a zenekart. Beszéltünk a Napalm Recordsszal, akik azt mondták: „Ugyan már, srácok! Nagyszerű dolog van a kezetekben, jól fogyott a lemez, az emberek szeretik, folytatnotok kellene.” Én erre azt mondtam: „Ha ezt folytatjuk, az olyan lenne, mint Alice Cooper Alice Cooper nélkül. Ennek semmi értelme.” Ők viszont azt mondták: „Nem, nem. Hozzatok be egy új karaktert. Egy másik énekest.” Elkezdtem ezen gondolkodni, és Thomas volt az, aki nagyon támogatta az ötletet. Azt mondta: „Rengeteg időt, energiát és pénzt tettünk ebbe. Nagyszerű dolog lett belőle. Ha valamilyen értelmes módon működőképessé tudod tenni, akkor csináld tovább.” Így jutottunk el a történethez. A sztori szerint Angus McSix herceget elrabolja a gonosz Archdemon Xebelon. Egy ismeretlen helyre viszi, és egy mágikus jégkockába fagyasztja. Angus telepatikusan kapcsolatba lép a testvérével, Adam McSixszel, és azt mondja: „Bajban vagyok, segíts! Fogalmam sincs, hol vagyok, a gonosz elrabolt.” Ekkor lép színre az idősebb testvér, Adam herceg. Azt mondja: „Rendben, induljunk, megkeressük.” Így kezdődik a történet. És őszintén mondom, szerintem ez volt a heavy metal történetének talán legzökkenőmentesebb énekesváltása. Nem lecseréltük Winklert, hanem behoztuk a testvérét új karakterként. Amikor megnézem a kommenteket Redditen vagy YouTube-on, persze sokan írják, hogy hiányzik Winkler, de azt is rengetegen írják, mennyire jó az új énekes. Ez volt számomra a legnehezebb feladat: találni valakit, aki el tudja énekelni a régi dalokat, de nem hangzik úgy, mint egy másolat. Csak egy ember jutott eszembe: Sam, az Animalből. Most ő Adam McSix. Szerintem fantasztikus munkát végez, teljesen beleélte magát a szerepbe. Tényleg ő lett Adam. Ezért is nagyszerű, hogy a közönség ilyen gyorsan elfogadta.

RS: A humor nagyon fontos része a koncepciónak. Mi volt a legviccesebb dolog, ami az elmúlt években történt veled?

Seeb: Rengeteg vicces dolog történt velünk az elmúlt években és sok olyan is, amiről nem beszélhetek. Ahogy talán tudod, az Orden Oganban is játszom. Számomra ez a két zenekar teljesen ellentétes pólus. Az Orden Ogan egy sötét, komoly zenekar mi „dark power metalnak” hívjuk, ahol a hangsúly a zenélésen, a hangszeres tudáson és az érzelmekből fakadó zenén van. A szövegek sokszor mélyek és filozofikusak. Van saját univerzumunk, történetünk is, de sok benne a komoly mondanivaló. Imádom ezt, de nagyon sok energiát vesz ki az emberből. Az Angus McSix ennek pont az ellenkezője. Nem mondanám, hogy „könnyű hallgatni”, de sokkal könnyedebb és játékosabb. A humor nagyon fontos része. Persze vannak a heavy metal maximalisták, akik azt mondják: „Ez szar, eláruljátok a metalt, nem veszitek komolyan.” Én erre csak azt mondom: „Ugyan már, kapcsoljátok le az agyatokat.” 15 éves korom óta metalban élek. Minden nap ezzel foglalkozom, producerként is. De azt vettem észre, hogy a világ az utóbbi években sötétebb hely lett. Szerintem szükség van egy kis menekülésre, valamire, ami felvidít, amin lehet mosolyogni. Mi tulajdonképpen a heavy metalt összekevertük 80-as évekbeli popzenével, a Masters of the Universe világával és a Monty Python humorával. Mindent beletettünk egy palackba, jól összeráztuk és kész.

RS: Mivel a koncepció ennyire fontos, mennyire nehéz emiatt variálni a koncerten a setlistet?

Seeb: Igazából nem gondolkodunk így. Nem az van, hogy a dalokat egy bizonyos sorrendben kell játszani, hogy értelme legyen. A végén ezek csak dalok. A lemezen persze van történet, és ha valaki követni akarja a lore-t, akkor megteheti. De még a lemezen sincsenek feltétlenül kronológiai sorrendben a dalok. Ha időrendben néznénk, teljesen más lenne a sorrend. Egyszerűen úgy rendezzük őket, ahogy szerintünk a legjobban működnek az albumon. Szóval emiatt nem aggódunk. Ha lenne is valami hiba a történetben, akkor inkább viccet csinálnánk belőle.

RS: Hogyan születik egy tipikus Angus McSix-dal? A történet jön előbb vagy a riff?

Seeb: Teljesen változó. Ugyanez igaz az Orden Oganra és mindenre, amit valaha írtam. Lehet, hogy egy szövegötlet jön először, és arra jön a zene. Lehet, hogy egy riff születik meg előbb, és arra kerülnek a szavak. Volt már olyan is, hogy hajnali négykor felébredtem, mert álmomban megálmodtam egy dalt. Felkeltem, leültem az asztalhoz, és felvettem. Az inspirációval is így vagyok. Ha valaki igazi zenész, ha szabad így mondanom, akkor minden, amit a világban tapasztal, inspiráció lehet. Nem lehet elmenekülni előle. Minden hang, minden élmény valahol elraktározódik az agyban, és abból az agy létrehoz valamit. Az én esetemben néha elég furcsa dolgokat.

RS: Voltak olyan rajongói elméletek az Angus McSix történetével kapcsolatban, amelyek megleptek?

Seeb: Persze vannak rajongói elméletek az interneten. De őszintén szólva én nem olvasok sok ilyet. Nem vagyok az a típus, aki minden YouTube kommentet vagy Reddit posztot átböngész. Nagyon ritkán olvasok kritikákat is. Ha valaki odahoz egy Metal Hammert, hogy „nézd, írtak rólatok”, akkor ránézek. Nem arról van szó, hogy nem érdekel. Mindenkinek lehet véleménye, ez teljesen rendben van. Ha valaki utálja a zenekart, utálja nyugodtan. Én sem szeretek mindent. Egyszer olvastam valamit, amin nagyon nevettem bár már nem emlékszem pontosan mi volt. Néha az is vicces, amikor emberek elkezdik egymásnak magyarázni, miről szól egy dal. Volt például egy YouTube komment, ahol az Orden Ogan hivatalos profiljával válaszoltam egy Angus McSix-dal alatt. Valaki írt valamit a jelentéséről, én pedig írtam: „Nem, nem erről szól, hanem valami másról.” Erre az illető elkezdett sértegetni. Aztán mások írták neki: „Ember, ő írta a dalt. Talán tudja, miről szól.” Szóval néha elég vicces dolgok születnek.

RS: Volt olyan ötlet, ami elsőre annyira abszurdnak tűnt, hogy viccnek hangzott, de végül mégis dal lett belőle?

Seeb: Minden dal ilyen,de ban kettő, ami különösen… de inkább nem beszélnék róluk. Néha felmerülnek ötletek, amiknél azt mondjuk: „Oké… ezt talán mégsem kellene.” Mert annyira politikailag inkorrekt lenne, hogy jobb nem megcsinálni.

RS: Producerként mennyire nehéz objektívnek maradni, amikor a saját zenekaroddal dolgozol?

Seeb: Ezt kétféleképpen lehet nézni. Az egyik az alkotói oldal. Ha belőled jön, és neked tetszik, akkor az rendben van. Ez a te zenéd. Az Orden Ogan esetében is így dolgozunk: azt írjuk, amit mi hallani szeretnénk. Ha viszont valami objektíven tényleg rossz, akkor producerként az a dolgom, hogy ezt jelezzem másoknak. Amikor más zenekarokkal dolgozom a stúdióban, néha azt mondom: „Talán itt máshogy kellene csinálni.” De producerként végső soron szolgáltatást nyújtok. Mindig egy festő példájával szoktam élni. Ha a megrendelő azt mondja:

Fesd rózsaszínre a falat.
Megkérdezed: Biztos?
Azt mondja: Igen.
Nem inkább fehér legyen?
Nem, rózsaszín.
Akkor rózsaszín lesz.

Producerként is így van. Ha valaki furcsa dolgokat akar, azt mondom: „Rendben, akkor rózsaszínre festjük.” A saját zenénél viszont más a helyzet. Ha tíz ember mondja, hogy egy rész rossz, akkor elgondolkodom rajta. Ha két embernek tetszik, kettőnek nem, akkor nem érdekel. Ha nekem tetszik, marad. Van, akinek az ízlése jobban illik a tömegekhez, van, akinek kevésbé. De szerintem még „rossz ízléssel” is lehet közönséget találni. Rengeteg olyan sikeres zenekar van, amelyet én személy szerint nem értek, de sok ember szereti őket.

RS: Ha korlátlan költségvetésetek lenne egy turnéra, milyen őrült színpadi elemeket használnátok?

Seeb: Próbálok nem túl sokat gondolkodni ilyeneken, mert akkor tényleg meg akarom valósítani őket. Szerintem már most is elég jó a színpadi produkciónk. Ha a zenekar egyszer akkora lesz, mint a Kiss, akkor lehet repülő dobokkal és mindenféle őrültséggel kísérletezni. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg furcsa ötletünk lenne. De a lényeg mindig az, hogy vicces maradjon. Egyébként a zenekar jelenlegi méretéhez képest már most is nagyon jó a produkciónk. Szóval ha valakinek lehetősége van rá, jöjjön el megnézni az Angus McSixet, szerintem megéri.

RS: Ha az Angus McSix találkozna a Manowarral egy fantasy csatatéren, barátok lennének vagy riválisok?

Seeb: Fogalmazzunk úgy, hogy a Manowarnak az a híre, hogy nem a legegyszerűbb emberek a szakmában. Nekünk az Orden Ogannel már volt néhány tapasztalatunk velük kapcsolatban. De őszintén szólva én az egész helyzeten végignevettem magam, mert azt gondoltam: „Na igen, erre számítottam.” Megvan a hírnevük, szóval teljesen egyértelmű volt, hogy valami ilyesmi fog történni. Ugyanakkor őszintén mondom, nem akarok rosszat mondani róluk. Készítettek néhány igazán nagyszerű lemezt. Szerintem Eric Adams talán általában véve a heavy metal egyik legjobb énekese. Nagyon szeretem a zenéjüket, Eric Adams hangját is imádom. Az egyetlen dolog, ami inkább szomorúvá tesz, hogy ez a zenekar már valószínűleg nem lesz sokáig jelen. Elég idősek már, így valószínűleg néhány éven belül vége lesz, ha egyáltalán még évekről beszélhetünk.

RS: És az utolsó kérdésem: mi az a kérdés, amit soha senki nem tesz fel neked, pedig nagyon szívesen válaszolnál rá?

Seeb: Hadd gondolkodjak… egy kérdés, amit még soha senki nem tett fel, de szívesen válaszolnék rá…Mivel egyébként is elég sok olyan dolgot mondok az embereknek, amit nem feltétlenül akarnak hallani, szerintem ilyen kérdés nem létezik. Gyakorlatilag folyamatosan olyan kérdésekre válaszolok, amelyeket fel sem tettek. Szóval sajnos ez a válasz.