Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem a Thy Catafalque sosem volt az a kimondott koncertzenekar. A Rengeteg albumuk óta vagyok a zenekar feltétlen híve és Kátai Tamás munkásságának óriási tisztelője, de nem gondolkodtam el rajta komolyabban, hogy koncerten lássam őket. Hallgatni a zenéjüket számomra önző, másokat kizáró, belső transzcendens élmény: ebben én akarok egyedül lenni, egyedül belemerülni az áradó zene igazságába, már-már vallásos ima szintjén átadni magam. Mégis azonnal csaptam le a március idusára tervezett dupla bulira, mert a Geometria jubileuma tökéletes keretet biztosított egy ismeretlen világ feltárására.
Ismeretlen, mert habár a diszkográfia nagy része a fülembe égett, furán kényelmetlen volt az a rengeteg ember, aki a Dürer nagy termében összejött, hogy együtt éljük át ezt az előadást. Nem koncert, előadás - erről később...
Kényelmetlenül toporogtam, mert ennyi ember előtt nem tudom úgy elengedni magam egy Thy Catafalque dalra, mint egyedül menni szokott. Ezért beljebb és beljebb kúsztam a tömegben, mindegy metafórájaként annak, ahogy végre megnyitottam magam a zene előtt, mert mire a Vashegyek és Kel keleti szél dalokhoz értünk, a zene győzött. A Rengeteg c. album számomra a zenekar origója és legjobb lemez (holtversenyben a legújabb, Gyönyörű álmok ezután jönnek lemez mellett), így végre már csak az élményszerű lebegés maradt, a fizikai sík dolgai (mint például, hogy mikor indul haza az utolsó vonat) a 'Nem fontos' mappába kerültek.
Az idén tíz éves Geometria album volt az apropója ennek a különleges két naposra nyúlt koncertnek. Persze maga az album is megérdemelte ezt az ünnepet, de Kátai Tamás ennél többet szeretett volna adni. A koncert szó is oké, úgy általában meg is állja a helyét, itt viszont inkább összművészeti előadásnak mondanám. A komoly- és metalzene avantgarde fúziója mellett a vetítésekkel, vizuálokkal egy komplex audiovizuális élményt hagyva maga után.
És mint a rendes kisgyerekek - akiknek anyukája elmondja, hogy desszert akkor jár, ha a főételt is megetted -, kivártuk azt a másik koncertnek is beillő nyolc dalt, mire a Thy Catafalque hozzáfogott volna Geometria előadásának. Az első etap gerincét a Rengeteg mellett a Vadak és Gyönyörű álmok.. albumok adták, elfújva a publikum minden, a hétvége hitványsága okozta frusztrációját. Tamás zseniális zenészeket vett maga mellé, akik vagy (mindenféle pejoratív él nélkül) vízhordóként vagy épp főszereplőként egymást váltva a színpadon gördítették tovább az estét. Négy énekes (két férfi, két nő) mintha egy színpadi mű egyes jelenetiben, úgy cserélték egymást a mikrofon mögött, ahogy dalok egymásutánja ezt megkívánta.
Aztán a Geometria. Öreg vagyok és gyakran kapok is érte, de én csak albumokat tudok hallgatni. Dalokat önállóan nem igazán. A lejátszási listák tönkretesznek - a koncert az egyetlen számomra értelmes módja, hogy egy zenekar dalait összekeverve hallgassam. De így: koncerten egyben hallgatva egy imádott lemezt, az egészen más kávéház. És tudom, hogy ezt nem a Thy Catafalque találta fel, rendszeresen történnek ilyenek mindenféle zenekarokkal. De amikor egy lemeznek ilyen íve és struktúrája van, mint a Geometriának, ott ad egy hatalmas pluszt.
A kivetítőn feltűnő óra adta az intrót ehhez az blokkhoz, ami a Hajnali Csillagnak ágyazott meg és lányok vokálja tette teljessé. A Szamojéd Freskó a vágtatása mellé kapott egy saját vizuált is, ami egyrészt furán jól működött a kaotikussága ellenére is, másrészt volt egy kis Magyar népmesék hangulata, ami így újabb réteget adott a dalnak. Aztán a sok kedvenc pillanat közül az egyik legerősebb számomra a lemezről a Töltés című dal, ami élőben talán még jobban megérintett, mint lemezen.
Ahogy a lemez hangulata is dalonként billeg a lágyabb és a vágtatósabb tételekkel, ezt sikerült nagyon jól átadni a színpadról is. A Sárember-Lágyrész karcos-morózus hörgésére válaszként a Sík/Balra a nap kettőse élőben is ugyanúgy elválasztotta az ember lelkét két részre.
Meglepetés vendégként Veres Gábor a Watch My Dying frontembere segített be a két férfi vokálosnak, hogy a súlyosabb témákat több így vigyék el közösen a hátukon. Tök jól működtek együtt, Gábor felszántotta a színpadot és hozzá is tudott tenni az összképhez. És ha már vendégek. Természetesen sem a cselló, sem a szaxofon nem valami digitális sávról jött úszott be, hanem természetesen tehetséges művész emberek tették hozzá tudásuk legjavát élőben a produkcióhoz. A Tenger, tenger dalban teljesen akusztikussá vált az este, hiszen a két gitáros srác az torzított gitárokat félredobva, csendesítette el és huzalozta át a termet egy másik síkra. (Talán ezt az a belső elcsendesedést nem kellett volna keresztbefosni egy magát túlexponálni kívánó harcostársnak, aki belehörögte a csendbe, hogy "OOoooooosssSSSSSiiiáánn", de mindig van egy önjelölt mókamester - én meg boomer vagyok, tudom).
Kis extra ráadással forgott le a este, a Fehérvasárnap dallal a Meta-ról, ami inkább valamifél halotti búcsúztatóra emlékeztetett, majd ebből gurultunk át a Néma vermek-be, ami talán kissé marconább lezárása volt az estének mint vártam/szerettem volna. A szombati Gyönyörű álmok ezután jönnek lezárása jobban ízlett volna.
Általában az élő zene varázsa, hogy megszűnik a távolság miatti fal az előadó és a hallgató között, de egy láthatatlan hártya aznap este maradt. Egyrészt amiatt, mert a Thy Catafalque zenéje más regiszterben szól, mint más bandáké, másrészt átlagnál kevesebb direkt kommunikáció szólt felénk. Ez nem feltétlen baj, helyén lehet ezt kezelni, de ami még ennél is meglepőbb volt, hogy ahhoz képest, hogy Kátai Tamás milyen ligában focizik, mennyire szerény, már-már gyermekien álmodozó képet festett magáról a színpadon. Nem hiszem, hogy ez egy póz, vagy manír lenne - egyszerűen ő ilyen. Sok embernek kéne tőle alázatot tanulnia.
Millió dologról nem beszéltem, amiről kellene/illene, de nekem Thy Catafalque-ot hallgatni önző dolog és ennyit tudok átadni az estéből és az élményekből, melyek még mindig itt csengenek a fülemben és itt vibrálnak a szememben. Kátai Tamás megcsinálta. Megint és újra. Nem csak lemezen, élőben is.
FOTÓK: HUNYÁS KATALIN, @visualsofkata
További képek ITT
