Egy fesztivál szervezése nem kis feladat. Nem is vágják olyan sokan bele a fejszéjüket, ha pedig igen akkor sem biztos, hogy a fa nem lesz túl kemény. A stoner fesztiválokat Európa szerte egy kezünkön meg tudjuk számolni. Emiatt is nagy öröm, hogy a szomszédos Horvátországban van egy ilyen fesztivál. Marin Lalić-al beszélgettünk a Bear Stone Festival kreatív vezetőjével, szervezőjével.

RS: Nincsen túl sok tematikus stoner/doom/pszichedelikus fesztivál. Honnan jött az ötlet, hogy kifejezetten ezekre a műfajokra épülő fesztivált szervezzetek?

Marin: Az évek során a saját zenei ízlésem, amelyet a rock és metal iránti hosszú szeretet formált, egyszerűen belefáradt az ismert sémákba és ismétlődésekbe. A Covid-időszak alatt elkezdtem különböző alműfajokat felfedezni, ami olyan előadókhoz vezetett, akik elsőre nagyon különbözőnek tűnnek, mégis van egy közös hangzásuk, ami számomra tökéletesen képviseli a klasszikus rock műfajok fejlődését.

Úgy gondolom, az idei lineup tökéletesen tükrözi ezt a fejlődést és sokszínűséget. Az egyik headlinerünk, Uncle Acid & The Deadbeats, a 70-es évek rock hangzását hozza egy súlyos, doom-os éllel, míg a másik headliner, Altın Gün a török ihletésű pszichedelikus zenéjéről ismert. A lineup többi része a shoegaze-től és indie-től a stonerig és doomig terjed, így szerintem egy tökéletes keverékét hozzuk létre egy különleges zenei élménynek és egy lenyűgöző természeti környezetnek.

RS: Mik a fesztivál fő céljai? Úgy tudom, a természethez való közeli kapcsolat nagyon fontos számotokra.

Marin: A Bear Stone Festival fő célja, hogy valami olyat hozzunk létre, ami valóban kapcsolódik a természethez, mert a helyszín a fesztivál identitásának nagyon fontos része. Mivel a környezet ennyire különleges, az ökológiai fenntarthatóság kiemelten fontos számunkra. Szeretnénk megóvni ezt a környezetet, és biztosítani, hogy a fesztivál úgy fejlődjön, hogy tiszteletben tartja a természetet, nem csak díszletként használja.

Egy másik fő fókusz a zenei oldal. Nagyon magas színvonalat szeretnénk tartani a lineup tekintetében, különös figyelmet fordítva a különböző alműfajokra, valamint a befutott nevek és a kevésbé ismert, de figyelmet érdemlő előadók kombinálására. Ez az egyensúly kulcsfontosságú számunkra, mert azt szeretnénk, hogy az emberek a már ismert zenekarok miatt jöjjenek, de közben új kedvenceket is felfedezzenek.

Hosszú távon az a célunk, hogy a Bear Stone Festival egy nemzetközi központtá váljon ezen műfajok számára, ahol a közösség találkozik, ahol előadók és közönség kapcsolódnak egymáshoz, és ahová az emberek nem csak a zene miatt térnek vissza, hanem az egész élmény és identitás miatt.

RS: Hogyan reagálnak a fellépők és a látogatók arra, hogy nincs internet a fesztiválon? Nehézséget okoz ez számukra?

Marin: Nem fogok hazudni, az elején engem is aggasztott ez. De az elmúlt öt évben kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk mind a látogatóktól, mind a zenekaroktól. Az emberek kifejezetten értékelik, hogy pár napra offline lehetnek, különösen egy ilyen gyönyörű folyóparti környezetben.

A leggyakrabban azt halljuk, hogy az emberek úgy érzik, végre van egy „alibijük”, hogy ne legyenek elérhetők, és ez sokat hozzáad az élményhez. Segít igazán kikapcsolni és jelen lenni. Még backstage-ben is érezhető a különbség: a zenekarok több időt töltenek együtt, pingpongoznak, tollasoznak, és valóban a fesztivál részévé válnak.

A fesztivál területén nincs térerő, de ha valaki tíz percet sétál a kanyonban, már van jel. Ez egy vicces kis „rituálét” is létrehozott: néha látni embereket hajnali kettőkor sétálni, hogy elsőként posztolhassanak a fesztiválról.

Ami kezdetben hátránynak tűnt, végül az egyik legkülönlegesebb jellemzőnkké vált.

RS: A lineup alapján úgy tűnik, fontos számotokra az underground szcéna támogatása. Miért ennyire alapérték ez számotokra?

Marin: Az underground szcéna támogatása azért fontos, mert szorosan kapcsolódik a fesztivál identitásához és hosszú távú víziójához. Ezek a műfajok mindig is a szenvedélyes közösségekből, kisebb helyszínekből és független előadókból merítettek erőt. Ha valami hiteleset akarsz építeni ebben a világban, nem koncentrálhatsz csak a nagy nevekre.

Számunkra ez azt jelenti, hogy teret adunk fiatal zenekaroknak, regionális előadóknak és kevésbé ismert formációknak, akik még nem kapták meg a megérdemelt figyelmet, de megvan bennük a minőség és karakter.

RS: Az utóbbi években viszont olyan zenekarok is szerepeltek nálatok, mint a High On Fire, a Kadavar vagy a King Buffalo, akik messze nem kis nevek. Mennyire kockázatos ilyen legendás bandákat leszervezni?

Marin: Ez mindenképpen kockázat, de olyan, amit vállalni kell, ha hiszünk a fesztivál víziójában. Az ilyen zenekarok bookingja anyagilag és szervezésileg is nagy lépés, de egyben jelzi az ambíciót is.

Fontos számunkra, hogy ezek a nevek ne csak a hírnevük miatt kerüljenek be, hanem illeszkedjenek a fesztivál identitásához.

RS: Mennyire nehéz egy zenekarnak bekerülni a fesztiválra, ha szeretnének fellépni?

Marin: Elég nehéz, főleg mert rengeteg jelentkezést kapunk. Minden zenekart személyesen választok ki, és ez egy elég intuitív folyamat. Nem csak arról szól, hogy jó-e egy zenekar, hanem arról is, hogyan illeszkedik a teljes élménybe.

RS: Viszonylag gyorsan nemzetközi fesztivállá nőttetek. Mennyire nehéz lépést tartani ezzel a növekedéssel?

Marin: Nagyon büszke vagyok rá, hogy a legutóbbi kiadáson a közönségünk nagy része külföldről érkezett. A kihívás nem az, hogy gyorsan növekedjünk, hanem hogy jól növekedjünk.

RS: Mik a legnagyobb kihívások, amikor egy fesztivál ennyire népszerűvé válik? Mennyire nehéz logisztikailag megszervezni egy ilyen helyszínen?

Marin: A helyszín különleges, de szerencsére nem teljesen elszigetelt. A szervezés során rádiókat használunk a kommunikációhoz, és egy erős DIY szemlélet segít leküzdeni a kihívásokat.

RS: Az elmúlt évek alapján mi volt számodra a legmeglepőbb élmény?

Marin: A 2023-as fesztiválon az Orange Goblin koncertje alatt Ben Ward megköszönte a munkánkat, és nekünk ajánlotta a „Time Travelling Blues”-t. Ez egy nagyon meghatározó pillanat volt számomra.

RS: Mi volt a legnagyobb tanulság az elmúlt években?

Marin: Az, hogy egy fesztivál építése valójában a bizalom építéséről szól: a közönség, a zenekarok és a csapat felé.

RS: Támogatja-e a horvát állam az ilyen fesztiválokat?

Marin: Jelenleg nem igazán, a fejlődésünk főként a saját munkánknak és a közösség támogatásának köszönhető.

RS: Van olyan álomelőadó vagy zenekar, akit mindenképp szeretnétek egyszer elhozni?

Marin: Igen, a King Gizzard & The Lizard Wizard mindenképpen ilyen lenne.

RS: Mit tanácsolnál annak, aki még nem járt nálatok, de idén tervezi, hogy eljön? Mit ne hagyjon otthon?

Marin: A legfontosabb, hogy nyitott gondolkodással érkezzen. Emellett érdemes hozni mindent, ami kényelmessé teszi a kempingezést, és melegebb ruhát is, mert estére lehűlhet az idő a folyó mellett.