Nate Garrett egy rendkívül összetett és különleges figurája a nemzetközi metal mezőnynek. A multiinstrumentalista zenész nemrég megdöbbentett mindenkit mikor bejelentette, hogy az éppen megjelenő Spirit Adrift album az utolsó anyaga a zenekarnak. Így nem is volt kérdés, hogy az új lemez kapcsán azonnal felvegyük vele a kapcsolatot és kikérdezzük az albumról, illetve a jövőről. /Fotó: Dave Creany/

RS: Az új Spirit of Drift album mindenféle promóció nélkül jelent meg. Mennyi idő volt összerakni?

Nate: Szerintem pár évig dolgoztam rajta. Ugye a Ghost at the Gallows talán 2023-ban jött ki? Igen. És már akkor, azt hiszem, már dolgoztam az új albumon. Szóval igen, kb. két év, talán két és fél, hogy minden pontosan úgy legyen, ahogy szerettem volna.

RS: Tudod, nekem is van egy egyszemélyes projektem. Neked mennyire nehéz leülni és alkotni?

Nate: Nem mondanám nehéznek. Igazából ez az egyik dolog, ami a legtöbb örömet adja az életemben. Egyszerűen rászántam az időt, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó album. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, és tudod, korábban voltak határidők, meg korlátozott stúdióidő, ami kicsit arra kényszerít, hogy siess, vagy legalább arra, hogy tartsd a határidőket most viszont semmi ilyen nem volt. Szóval most annyi időm volt, amennyire szükségem volt, hogy pontosan olyanná tegyem, amilyennek szerettem volna.

RS: Utáltad a határidőket? Mert van, akit pont a határidő inspirál arra, hogy befejezze az albumot.

Nate: Igen, ez bizonyos esetekben igaz, például az első Black Sabbath lemez, azt kb. egy nap alatt vették fel. De azt az anyagot már évek óta játszották élőben, azt hiszem Németországban, a hamburgi Star Clubban, ahol a Beatles is sokat fellépett. Szóval igen, én is készítettem már így lemezeket, amikor az van, hogy „ezt most meg kell csinálni”. És ez is lehet inspiráló. De ennél a lemeznél tényleg annyi időt szántam rá, amennyire szükségem volt, hogy pontosan azt valósítsam meg, ami a fejemben volt, és azt át tudjam ültetni a valóságba.

RS: És hogyan írtad az új dalokat? Külön kijelöltél időt arra, hogy ezzel foglalkozz?

Nate: Nem igazán. Egyszerűen néha csak megjön az ihlet. És nem tudom, miért történik, vagy mikor fog megtörténni. Néha egyszerűen nem tudjuk irányítani ezt. Szóval sok dalnál csak felvettem a gitárt. Nem gondolkodtam túl rajta, csak játszottam, és valami jó dolog jött ki belőle, amitől izgatott lettem, és aztán arra építettem fel a dalt. De sok riff álmokból jött, vagy abból, hogy felébredtem az éjszaka közepén, mondjuk hajnali háromkor vagy négykor, és volt a fejemben egy riff vagy egy dalszöveg. Szóval próbáltam nem annyira a tudatos elmémre támaszkodni, hanem inkább a tudatalattiból és a nem tudatos forrásokból meríteni.

RS: Hogyan rögzíted ezeket az ötleteket, amikor felébredsz? 

Nate: Ha felébredek hajnali háromkor, és van egy riff a fejemben, akkor gyorsan felveszem a telefonomra. Csak gitár, erősítő nélkül, bedugás nélkül, gyorsan rögzítem, hogy el ne felejtsem. Néha még csak eldúdolom a riffet a telefonomra. Aztán van otthon egy kis digitális workstationöm egy szekrényben, szó szerint egy szekrényben. Ott elkezdem rendesen kidolgozni demóként: két gitársávval, programozom a dobokat, felveszem a basszust, és így tovább. Így írok és készítek demókat otthon. És amikor már úgy érzem, hogy összeállt egy lemez, akkor bemegyünk egy rendes stúdióba, és ott vesszük fel rendesen az anyagot.

RS: Említetted az első Black Sabbath albumot. A Spirit Adrift új lemeze legalább annyira alapvető, mint az első négy Sabbath lemez. Olvastam, hogy a fájdalom járja át a dalokat, mondhatjuk, hogy ez volt a fő inspiráció?

Nate: Nos, köszönöm. Imádom az első négy Black Sabbath lemezt. Nagyon direkten szólnak. Van bennük egy kis kísérletezés, például a Master of Reality-n és a Volume 4-en. És én sem tudom megállni, hogy ne kísérletezzek néha furcsa dolgokkal. De igen, ezt a lemezt nagyon direktnek akartam, igazán súlyosnak, igazán doom hangulatúnak. Az alap elképzelésem az volt, hogy azt a két alműfajt hozzam össze, amikbe nagyon fiatalon szerettem bele. Az első két metal alműfaj számomra a doom és a thrash metal volt. És azt akartam megtalálni, hogy mi a közös bennük, és létrehozni valamit, ami tartalmazza a kedvenc elemeimet a korai Testamentből, Overkillből, korai Metallicából, de közben olyan zenekarokból is, mint a Trouble, Pentagram, Candlemass, Solitude Aeturnus, Saint Vitus ilyesmikből. Azt akartam megfejteni, mit szeretek ebben a két külön világban, és összegyúrni őket.

RS: Mi okozta számodra a legnagyobb fájdalmat?

Nate: Hát… maga az élet általában. Sok minden történik most. A feleségemnél rákot diagnosztizáltak még mielőtt stúdióba mentünk volna. Ez elég durva volt. És nem tudom… úgy érzem, mintha a világ is egy sötétebb időszakon menne keresztül mostanában. De hála az égnek ott van a zene. Van egy hely, ahová be tudom tenni ezt az összes fájdalmat, frusztrációt és dühöt. Van egy „edény”, amibe bele tudom önteni mindezt.

RS: És mi történik, ha ez a fájdalom, frusztráció elmúlik vagy lecsendesedik?

Nate: Nem fog. Soha nem fog. Lehet, hogy a DNS-emben van vagy ilyesmi. Skót, ír, skandináv. Van valami nagyon mély… 

RS: Lehetséges szándékosan táplálni ezeket?

Nate: Abszolút, igen. És ezt valamennyire meg is tettem ennél a lemeznél. A Spirit Adrift abból indult, hogy 2015-ben kijózanodtam. És amint józan lettem, elkezdtem írni az első Spirit Adrift dalokat. Ez az album egy kicsit más volt, mert most először alkohol is szerepet kapott benne. Szóval ez biztosan hatással volt az irányra. Lehet, hogy jó dolog volt, lehet, hogy rossz. Valószínűleg számomra nem volt túl jó. De a lemez végül egy bizonyos módon született meg pontosan úgy, ahogy akartam. És szerintem ezek a dolgok összefüggnek.

RS: Próbáltad valaha alkohollal „fűteni” ezt az állapotot?

Nate: Igen, próbáltam. Eleinte nem így gondoltam rá. De egy ponton rájöttem, hogy ha ebbe a megváltozott tudatállapotba kerülök, akkor más dolgok jönnek ki belőlem. Például a Buried in the Shadow of the Cross című dal. Annak a fő riffje olyan, amit mondjuk Sleep vagy High on Fire stílusúnak neveznék. Az a Black Sabbath-os riff abban a dalban olyan, mintha lenne benne egy részeges „dülöngélés”, egyfajta laza, majdnem szándékosan slampos groove. Szerintem egy ponton ez szándékossá vált. Olyat akartam írni, ami igazán mocskos hangzású. És akkor ahogy elkezdtem egyre részegebb lenni a dolgok csak elkezdtek jönni.

RS: És milyen érzés volt újra inni? 

Nate: Ez bonyolult dolog. Nem hiszem, hogy hosszú távon jót tenne nekem. De eleinte… őszintén szólva jó volt. Egyfajta megkönnyebbülés. És szerintem hatással volt arra, hogyan született meg ez az album. Nem tudom, hogy segített-e abban, hogy pont azt az albumot hozzam létre, amit akartam, de mindenképp befolyásolta, ahogyan az anyag jött. Viszont ettől függetlenül nem gondolom, hogy valaki, mint én, ezt hosszú távon csinálhatná. Szerintem nekem jobb lenne józannak maradni.

RS: Amikor az alkoholhoz nyúltál, tudtad, hogy az oda vezet majd, ahová el akarsz jutni, vagy csak remélted?

Nate: Nem is igazán tudom. Csak máshogy akartam érezni magam, mint ahogy éppen éreztem. Mert az nem volt jó. Szóval valami mást akartam érezni… és sikerült. És igen, eleinte tényleg segített. De intellektuálisan tudom, hogy ez nem egy jó hosszú távú megoldás. Nem vagyok hülye, tudom, hogy valószínűleg nem kéne ezt csinálnom hosszú távon.

RS: Tudom, hogy nem a Spirit Adrift kiégése miatt fejezed be, de félsz attól, hogy kiégsz?

Nate: Nem a zenétől. Inkább attól, amit itt „rat race”-nek hívunk. (ez az állandó küzdelem - a szerk.) Folyamatos harc, hogy megszerezd a következő jó turnét, közben rengeteg más zenekarral versenyzel, és sok közülük nem is jó. Vagy hogy megszerezd ezt vagy azt, ezek az anyagi dolgok. A zenétől soha nem fogok kiégni, de attól, amit "iparnak" hívnak, attól igen. Itt nálunk a Live Nation és a Ticketmaster gyakorlatilag illegális monopóliumként működik. Teljesen átvették az irányítást minden felett. És már nem úgy érzem, hogy a művészetben veszek részt. Hanem inkább valami vállalati, korrupt hülyeségben. De ami a zenét illeti életem végéig zenét fogok csinálni.

RS: Mit teszel azért, hogy megőrizd a mentális egészséged ebben az egészben?

Nate: Nem is tudom. Sokat tanultam a felépülés során drog és alkoholproblémákból való kilábalás közben. Rengeteg eszközt szedtem fel, például meditációt, imát. Meg azt, hogy próbálok másoknak segíteni, és nem annyira a saját problémáimra koncentrálni. Mert amint elkezdesz valaki másnak segíteni, vagy az ő problémáiról beszélgetsz vele, kénytelen vagy egy kicsit elfelejteni a sajátjaidat. Szóval szerencsés vagyok, hogy vannak eszközeim arra, hogy a jelenben maradjak. És a hála gyakorlása is fontos! Dönthetsz úgy, hogy minden rosszra fókuszálsz az életedben vagy a világban… vagy dönthetsz úgy is, hogy például leírod, miért vagy hálás. Én konkrétan listát írok arról, amiért hálás vagyok. És ez nagyon sokat segít. És persze a zenélés is sokat segít. Imádok zenét csinálni. Jó érzés.

RS: És most a Neon Nightmare kerül jobban előtérbe? 

Nate: Mindenképpen fogok még Neon Nightmare lemezt készíteni. Annyit fogok csinálni, amennyit az emberek hallgatni akarnak, mert egyszerűen imádom csinálni. Nagyon szórakoztató belehelyezkedni az egyik hősöm gondolkodásmódjába, tudod…aki eléggé más típusú dalszerző, mint én. Ez szinte olyan, mint egy kis vakáció a saját agyamtól, amikor ilyesmit csinálok. És igen, már van kb. három dal készülőben a következő Neon Nightmare lemezhez, és rengeteg ötlet kering a fejemben. A feleségem pedig szeretné, ha készítenék egy rendes szólólemezt, szóval azt is meg fogom csinálni. És hát… van még több más ötletem is különböző zenekarokra vagy projektekre, amiket meg akarok valósítani. Szóval biztos, hogy elfoglalt leszek a zenével.

RS: Akkor jön a szólóalbum?

Nate: Igen, az hamarosan jön. El kell kezdenem igazán fókuszálni rá. Valószínűleg egyszerre fogok dolgozni rajta és a következő Neon Nightmare lemezen, ide-oda váltogatva az írásban. De van egy ötletem egy nagyon-nagyon súlyos zenekarra is, talán valami His Hero Is Gone stílusban. Azt is meg fogom csinálni majd.

RS: Mit jelent számodra a megvilágosodás?

Nate: Hát… nem tudom. Szerintem ez olyasmi, amit soha nem érsz el teljesen csak folyamatosan keresed. Szóval igen, próbálok minden nap egy kicsit jobb lenni. Nyitottnak maradni, tanulni abból, mi működik és mi nem. Akár viselkedésről, akár gondolkodási mintákról van szó. Egyszerűen próbálok tudatos lenni, nyitott, és minden nap egy kicsit jobb. De nem hiszem, hogy a megvilágosodás olyasmi, amit emberként valaha is el lehet érni. Talán csak a halál után.

RS: Visszatérve a Spirit Adriftre: egy interjúban azt mondtad, hogy átok van a zenekaron. Ki átkozhatta meg?

Nate: Lehet, hogy véletlenül én, mert volt pár időszak az életemben, amikor ilyen Crowley-féle dolgokkal foglalkoztam. Káoszmágia. Egyszerűen érdekes számomra például bizonyos gyakorlatok, álomnapló vezetése és ilyesmik. Amikor a Divided by Darkness lemezen dolgoztam, akkor foglalkoztam ezzel. Nem tudom… lehet, hogy véletlenül megátkoztam az egészet.

RS: És hogy van most a feleséged?

Nate: Rendben van. Nagyon korszerű kezelést kap egy houstoni kórházban, ami a világ egyik legjobbja. Szóval haladunk előre.