A Wall Of Sleep a tavalyi The Kingdom lemez (kritika ITT és ITT) hozadékaként a Fonogram díjjal végre felkerült arra a képzeletbeli polcra, ahol már hosszú évek óta lennie kellene. Azt a bizonyos polcot rajongói és szakmai szempontból egyaránt értem – a hazai underground viszonylatában. Sokan ugyanis csak a legutóbbi lemez hallatán csodálkoztak rá a zenekarra.
Idén azonban már két és fél évtizede lesz, hogy a Wall Of Sleep itt van velünk. Idehaza pedig csak kevesek jutnak el eddig a jubileumig. Természetesen a zenekar esetében is voltak – alapvetően az egyes frontemberek neveihez köthető – korszakok, hosszabb-rövidebb inaktív időszakok. Hullámvölgyek ellenben nem igazán akadtak, hiszen a formációt idehaza mindig is csak egy szűk kör ölelte a keblére, melynek tagjai jól tudják, hogy a mindenkori Wall Of Sleep esetében Füleki Sándor gitáros és Szolcsányi Szabolcs dobos személye mellett még egy dolog biztos.
Ez pedig a kiadó, vagyis hogy ne legyek félreérthető, a hazai terjesztő. A Hammer Records – és labeljei – jogutódjaként a H-Music vette át a zenekar katalógusát. Örvendetes, hogy az utóbbi időben a Mood-családfa egyes zenekarai kapcsán sorra érkeznek a hiánypótló újrakiadások; gondoljunk az első Magma Rise lemezre, a napokban megjelent Mood újrakiadásra, vagy – hogy házon belül maradjunk – a második WOS korong digipakos kiadására.
A Wall Of Sleep első két anyaga annak idején a Sun Faced Apostles CD-hez hasonlóan Hegedüs Márk PsycheDOOMelic kiadójánál, hammeres terjesztéssel jelent meg. Ezek az eredeti változatok, különösen az Overlook The All EP manapság már csak nehézkesen szerezhetők be, így a H-Music a zenekar alapításának negyedszázados jubileumához igazítva április közepén ismét megjelentette ezeket a CD-ket. A két felvétel simán elfért volna egy korongon is, de a kiadó nem aprózta el a dolgot, a tetszetős digipak ugyanis két CD lemezen tartalmazza ezeket a korai felvételeket. Az egész csomag kapott egy, a kislemez borítóját újraértelmező, feljavított grafikát, plusz a lehetőségekhez képest maga a hanganyag is fel lett tunningolva.
A 2026-os remaster Vári Gábor és a Miracle Sound stúdió érdeme. Érdemes volt megbabrálni a dolgot, az eredeti felvétel leginkább támadható pontja a dobhangzás volt. A Slow But Not Dead korong jelen esetben inkább csak a bónusz szerepét tölti be, az első nagylemez ugyanis a maga eredeti valójában kapott helyet a második CD-n. A Mood utódzenekarok tábora nyilván tisztában van a korabeli hiányosságokkal, a hazai stúdiók egykori technikai hátterével. Ezt a témát a továbbiakban inkább igyekszem is elengedni. A lényeg, hogy a Mood kettéválása után az egykori zenekar háromötöde, Holdampf Gábor énekes, Füleki Sándor gitáros és a zenekar korai felállásából ismert Marek Ferenc basszusgitáros a korai Black Sabbath örökségének ápolását ezen, az első BS lemezről kölcsönzött néven vitték tovább. (A másik utódzenekar, a Supernatural Hegyi Kolos vezetésével inkább a down-os, stoneres irányba indult el.)
A korai Wall Of Sleep a convoyos Greff András gitárossal és Szolcsányi Szabolcs dobossal állt össze – mind az EP-t, mind pedig az első WOS korongot ez az ötös jegyzi. Kezdjük is a négy dalos kislemezzel! A tanítani valóan építkező címadó az első két Mood lemez szellemében „ráérősen” nyitja a kislemezt, a Life Lies Low-val magasabb sebességi fokozatba kapcsolnak, így némi rock and rollos zamat is érezhető ezen a szerzeményen. A nem csak a címében a Hand Of Doom-ra emlékeztető, vészjósló riffekkel elővezetett Hands Of Dust pedig a majdani második és harmadik WOS korongok hangulatát vetíti előre. Számomra egyértelműen ez, a kerek refrént kapott, nagyobb lélegzetű tétel az EP legerősebb darabja. A kvázi bónusz szerepében pedig még megkapjuk az ős-Sabbath The Wizardjának az eredetihez minden részletében hű interpretációját.
Elrontani nem lehet, elvenni belőle nem érdemes, hozzátenni pedig nincs mit. A végeredmény ennek megfelelő. A megjelenése idején, az mp3-ak aranykorában nálam ugyan elsikkadt ez a kislemez, most az újrakiadás révén rá is csodálkoztam néhány dalrészletre, illetve ismét megállapítottam, hogy a Hands Of Dust mai füllel hallgatva is kiváló szerzemény. A debütáló nagylemez ellenben akkoriban jóval többet pörgött nálam, így azon dalok többsége most régi ismerősként jött velem szembe.
A házon belül összedobott eredeti borító senkit se rettentsen el az anyagtól! Azt a bizonyos, a korabeli magyar lemezek kapcsán sokat emlegetett dögösítő gombot sajnos továbbra sem találták meg a stúdióban, de a hangzás tekintetében a kislemezhez képest történt egy árnyalatnyi előrelépés. Ettől függetlenül a Füleki-Greff páros riffjei és Gábor refrénjei így is átjönnek. Az a bizonyos dögösítés olyan daloknak tett volna igazán jót, mint a lemezt amúgy remek riffekkel útba indító, szájbarágós refrénnel felvértezett Far Away From Sunrise vagy a ráérősen vánszorgó, pszichedelikus középrésze ellenére is full doom Soil, illetve a húzós, bólogatós The Very Same. A Marek Ferenc témázgatásából kibontott, kevésbé kiszámítható Sysyphus’ Downhill Ride WOS-léptékben akár progresszívnek is nevezhető. Ezt a darabot tökéletesen ellenpontozza a punkos felhangú That’s Way. A sokszínűség és a teljesség jegyében meg kell még említenem a nyúlfarknyi 00 50 southern rockos hangulattémáját, a lemez ékét, vagyis az Ornaments Of Heaven doom eposzát, a vele párba állítható, záró I Sleep-et, vagy a grunge-osan lebegő Inside Gardent.
Jelen újrakiadással tehát a jubileum évében a zenekar összes eddigi megjelenése elérhetővé vált. Ha a tavalyi The Kingdom révén fedezted fel magadnak a Wall Of Sleep-et, ezek a korai felvételek az első találkozás alkalmával néhány kérdőjelet rajzolhatnak majd eléd, ha viszont az idei megjelenés miatt – hozzám hasonlóan – most hosszú évek múltán fogsz újra rájuk akadni, több téma, illetve dallam minden bizonnyal régen látott ismerősként fog szembejönni veled.
