Nem kevesebb, mint 15 év telt el az utolsó, teljes értékű Social Distortion lemeznek számító Hard Times And Nursery Rhymes óta. Ennyi idő alatt zenekarok tűnnek fel, készítenek meghatározó, klasszikus lemezeket, majd oszlanak fel. Ez a 15 év főleg annak tükrében brutális, hogy az első lemez 1983-ban jelent meg.

Az is elég erős adat, hogy Mike Ness 48 évet ölt zenekarába, aminek összesen 8 nagylemez a gyümölcse. Így a Born To Kill értékelése mezei sorlemezként azt hiszem lehetetlen. Muszáj belelátni valami többet. Pedig ez csak egy lemez. Annak viszont egészen kiváló.

Aki valaha szerette a bandát, annak hatalmas öröm hallani az öreget, amint hol pózba vágva, hol lazán énekli élete történeteit. Nem találja fel magát újra, de frissnek hat, és szórakoztat. Karcosabb, garázsosabb, mint a már kicsit túltolt, country orientáltabb Sex, Love... vagy Hard Times... és ez nagyon jól áll nekik.

2 Bags témái is sokkal változatosabbak, könnyedebbek, végig érezhető egy flow, legyen szó bluesosabb vagy rockosabb dalokról. Erős refrének és fülbemászó dallamok. Persze ez nem egy örömóda az emberiséghez. Nagyon nem. De reménnyel teli, és aktuális. Pont amire szükségünk van. Pont amire Mike Nessnek szüksége van.

Felesleges köröket futnék azzal, ha dalok boncolgatásába bocsátkoznék. Inkább csak reményemet fejezem ki, hogy nem most hallunk utoljára a Social Distortionról, és a következő lemezt nem előzi meg annyi nehézség, mint ami Born To Kill létrejöttét hátráltatta. Aki pedig élőben is meghallgatná őket, az legközelebb a Nova Rockon teheti meg június 12-én.