„So who's in THE P3NTAVIERATE?” Magyarul, ki az a Pentavirátus? Stuart Mackenzie szerint a pápa, aztán a királynő, a Rotschildok, a Getty-k, (vagy a jeti, nem értettük pontosan), meg a Kentucky Fried Chicken-es ezredes, akik háromévente Colorado-ban beszélik meg, milyen újságokba kell tömni a lovettát. De lehet, hogy valójában egy őket is kirakatnak használó, még titkosabb társaság. Amit biztosan tudunk: hatalmuk oly mélységekben szivárog le társadalmunk szövetébe, hogy – egy új kollaboráns segítségével – még egy több mint húsz éve feloszlott zenekar tagjainak nagy részét is képesek rávenni nemcsak egymás elviselésére, de egy új dal felvételére is. Persze az sem kizárt, hogy valójában maguk a zenészek alkotják ezt a szövetséget, és a szóban forgó szerzemény nem más, mint a figyelem időleges elterelése valami ennél is nagyobb összeesküvésről. Amíg ez kiderül – vagy nem! –, az Aurora címmel most nyilvánosságra hozott hangdokumentum tanulmányozása talán közelebb vihet minket az igazsághoz. (Az igazsághoz, amit lábbal tipornak… ööö… de ez most nem tartozik a tárgyhoz.)
Kik állnak a háttérben?
Az elkövetők természetesen nyilatkoztak az ügy részleteiről, és az abban való személyes érintettségükről. Mihály Gergely, az Angertea frontembere, aki énekesként és szövegíróként működött közre, a következőket mondta:
„Közös történetünk a kétezres évek elejére nyúlik vissza. Sok koncert, házibuli és rengeteg jó emlék kötődik ehhez az időszakhoz. Számunkra ők mindig is követendő példa voltak, sok tekintetben jelentettek inspirációt számunkra. Amikor felkértek erre a közös projektre, nagyon megörültem, és biztos voltam abban, hogy meglesz az összhang. Átküldték a dalt, egyből elkezdtem agyalni az énektémákon, aztán kimentem a stúdiómba, majd nagyon gyorsan összeállt a dalszöveg is, amit egy olyan ember ihletett, aki folyamatosan sajnáltatja magát, negatívan nyilatkozik mindenkiről, és félelemben tartja a környezetét szuicid magatartásával. Nagyjából egy hét alatt vettem fel a különféle éneksávokat, vokáltémákat, harmóniákat. Nagyon jól szórakoztam, büszke vagyok a végeredményre!”
Kozma Richárd dobos vele ellentétben némileg távolságtartóbban nyilatkozott, és kényszerítő körülmények jelenlétére célzott:
„Nincsenek különösebb gondolataim, azt csináltam, amit kértek tőlem. Fogalmam sincs, hogy mit akarnak ezzel az egésszel a felbujtóink, én is kíváncsi vagyok. A dobszólamokkal természetesen nem vagyok teljesen megelégedve, mivel igencsak nomád körülmények között zajlottak a felvételek, és összesen 2 óra állt rendelkezésünkre, ami még egy épkézláb konteó kidolgozására is kevés. De ebben nem én döntöttem, azt mondták, jó lesz így is. Annak viszont örülök, hogy énekesnek egy régi cimborát kértünk fel, nagyon jó munkát végzett, akárcsak régi társaim. A jogdíjakból befolyó pénzt szerintem oda is fogom nekik adni, nagyon rendes fiúk."
Király Attila basszusgitáros, akit Tűzföld és Omán között épp félúton, egy óceánjáró fedélzetén értünk utol műhódos telefonon, a következőket mondta:
„Tetszik a dal meditatív jellege, ezért nem terveztem basszustémákhoz kiállós, refrénes, befelezős csúcspontokat, inkább ezt a hangulatot szerettem volna támogatni. Most viszont mennem kell, mert hajnalban kezdődik az ásatás!”
Kovács Attila gitáros, felhagyva közismert tartózkodásával, kijelentette, hogy utolsó szemét lenne, ha ezt megtenné, és tőle hiába is várják, hogy beköpje a támadókat, majd a fotósok kedvéért elő is adta a verekedés legizgalmasabb jeleneteit.
Hogyan tovább?
„Mit tovább?! Nincs tovább! Két szódavizet!” A The P3NTAVIERATE további tervei egyelőre nem ismertek, de a háttérben szó van egy speciális koncertről az idei év végén, ahol néhány további összeesküvő közreműködésével megidézik korábbi életművük néhány fejezetét. És persze, ha a háttérből a szálakat mozgató erők úgy döntenek, idővel talán további szerzemények felbukkanására is van esély. Addig is itt az Aurora, ami ugyanúgy lehet egy inspirációs konspiráció, mint egy gyerekkori barátság mementója. Esetleg annak az allegóriája, hogy néha akkor is érdemes megmászni a hegyet, ha útközben elvesztettünk valami fontosat, és egy olyan félreeső sziklára érünk fel a nap végén, ami csak nekünk volt fontos a régi emlékek miatt. Egyébként azt tudták, hogy Kennedy egy banán volt?
A résztvevőkről további információk egyes kapcsolódó közösségi oldalakon!
