Az e-Music Records a Proton kései jogutódjaként az évtized elején azzal a céllal indult, hogy átmentse a huszonegyedik századba az egykori kiadó által gondozott lemezeket. A sort 2021-ben nyitották meg a Dance: Love Commando című albumával, majd egyebek mellett érkeztek a Moby Dick, az Edda és az August Förster Reservation lemezeinek újrakiadásai is, többnyire CD-n, kivételesen pedig LP formátumban.
Az aktuális újrakiadás több szempontból is rendhagyó. Mondjuk, a Maradsz aki voltál cím már önmagában is árulkodó; annak mindenképp, aki legalább felületesen ismeri az angolszász gyökerekből táplálkozó hazai rockzene hőskorát. A többieknek pedig elárulom, hogy a címet a P. Mobil zenekar egyik dala szolgáltatja. A rendszerváltás idején, 1990-ben megjelent kiadvány elnevezése pedig nem volt véletlen, a felvételen a záró, Bencsik-emlékdallá vált Csillag leszeltől eltekintve egytől egyig a P. Mobil ’70-es évekbeli, megkerülhetetlen klasszikusai sorakoznak az egykori énekes (és basszusgitáros, illetve az anyazenekarba utóbb érkezett billentyűs) előadásában.
A Maradsz aki voltál nem csak emiatt rendhagyó. A felvétel annak idején csak kazettán jelent meg, majd másfél évtizeddel később egy másik borítóval kapott egy CD-s újrakiadást is, a jelenlegi változat pedig május közepén egy újabb grafikával a frontján, újfent CD-n és első ízben LP-n vált elérhetővé. Ezeket a dalokat a P. Mobil korabeli felállása az időszak könnyűzenei kultúrpolitikájából – pontosabban annak hiányából – eredően, egy-két kislemeztől eltekintve stúdióban nem rögzíthette. Azok többségének utóbb Az első nagylemez – 1978 és a majdani Színe-java gyűjtemény szolgáltatott igazságot.
Közben a szerzemények java önálló életre kelt, és boldog-boldogtalan előadta, illetve máig műsoron tartja őket különféle emlékzenekarokkal. Ez a bizonyos második Vikidál szólólemez azonban némiképp feledésbe merült, pedig megérdemli az érintettek figyelmét. Az egykori énekes mai szóhasználattal élve egy vérbeli supergroupot hozott össze erre a lemezre. A tagok nevei önmagukért beszélnek. A basszusgitáros az egykori mobilos, Kékesi „Bajnok” László, a Hammond orgona mögött a Skorpió soraiból ismert Papp Gyulát találjuk – aki jó néhány évvel később szintén megfordult a P. Mobilban –, még gitárosként a V’Moto Rockból Menyhárt János csatlakozott a társasághoz. A billentyűs hangszerek felelőse az utóbb a Mex zenekarral, illetve Demjén Ferenc együttesében ismertté vált Závodi Gábor volt, a dobok mögé pedig Szentmihályi Gábor ült be az Első Emeletből.
A társaság 1990 őszén vonult be a kiadó házi stúdiójaként is ismert E and E Stúdióba, ahol természetesen Enyedi Ernő irányításával dolgoztak. A feladat látszólag pofonegyszerű volt: a lehető legautentikusabb módon rögzíteni a magyar rockzene alapvető darabjaiból tíz szerzeményt – zömmel Bencsik Sándor dalait. A zenészek azonban nem így gondolkodtak, esetenként belenyúltak a dalszerkezetekbe, így beiktattak egy alternatív bevezetőt, vagy a jól ismert kórusokon alakítottak ezt-azt. Az utóbbiak, vagyis a többszólamú vokálok a felvétel fő erősségei – a főszereplő, illetve a gitáros és a billentyűs mellett Sasvári Sándor is kivette a részét a háttérvokálokból. A feljavított hangzásnak köszönhetően jobban érvényesül Szentmihályi Gábor őserejű játéka is.
Abban a szerencsés, de a lemezajánló szempontjából mégis szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy ezeket a dalokat senkinek sem kell ajánlanom; itt egytől egyig a hazai hard rock hőskorának nehezen megkerülhető tételeiről van szó. Amennyiben nem tévedésből kattintottál a RockStation-re, a szerzemények zömével akkor is tisztában vagy, ha saját bevallásod szerint sosem követted a magyar rockzenét. A régi ismerősökként sorakozó szerzemények szinte mindegyike kapcsán rá lehet bukkani valami érdekességre, kezdve a koncertfelvételnek álcázott Menj tovább című dallal, a külön intrót kapott Főnix éjszakájával, folytatva a sort a megvariált középrésszel és domináns billentyűkkel kiegészített Kétforintos dallal. De további példaként említhetném a kiadvány címét szolgáltató Nem változol semmit vagy az amúgy is karizmatikus riffel felvértezett, Hammonddal alázengetett Utolsó cigaretta című darabokat.
A Maradsz aki voltál a maga idején, 1990-ben hiánypótló kiadvány volt, mai szemmel nézve pedig egy olyan különlegesség, aminek dalait más formában sokkal többen ismerik, mint ahányan belefutottak ebbe, a másodiknak elkönyvelt Vikidál Gyula lemezbe. Én ugyan a CD változat mellett tettem le a voksomat, de az LP-párti zenehallgatók most egy újabb tételt pipálhatnak ki a magyar rocktörténetből. Rendelés itt.
