Az Ænima a Tool első stúdióalbuma, amelyen már a korábbi Peach basszusgitáros, Justin Chancellor is közreműködik. Az Ænima cím az anima (latinul „lélek”, illetve a „életerő” fogalmához kapcsolódik, és gyakran használta a pszichológus Carl Jung, és az enema (beöntés) szavak összevonásából született.
A Stinkfist volt az album egyetlen dala, amelyet kereskedelmi kislemezként adtak ki; ehhez videóklip is készült. Promóciós kislemezeként jelent meg több dal is, megjelenési sorrendben az H, az Ænema, a Forty Six & 2 és az Eulogy című számok. Az album több rövid átvezetőt (interlude-ot) is tartalmaz, amelyek hosszabb dalokat kötnek össze, és ezzel a CD teljes játékidejét közel a maximális, körülbelül 80 perces hosszhoz tolják (ekkoriban még volt egy határ, hiszen a CD-kre csak véges adatmennyiség fért fel) Ezek az átvezetők: Useful Idiot, Message to Harry Manback, Intermission, Die Eier von Satan, Cesaro Summability és az (-) Ions.
A borító jegyzetei utalásokat tartalmaznak a ketamin által kiváltott disszociatív érzéstelenítésre, valamint Timothy Learyre, “Runaways”, rituális mágiára és vallási fundamentalizmusra. A zenekar az albumot Bill Hicks humoristának ajánlotta, akiről úgy érezték, hasonló irányba tart, mint ők maguk, és részben az ő munkássága inspirálta a lemezt. A belső borítón egy olyan festmény látható, amely egy fogyatékkal élő beteget ábrázol, és hasonlóságot mutat az énekes Maynard James Keenannel, illetve Bill Hicks-szel, akit orvosként vagy „gyógyítóként” jelenít meg, a „Another Dead Hero” („Egy újabb halott hős”) felirattal.
A basszusgitáros Paul D’Amour a H. című dalon dolgozott, mivel az ASCAP adatbázisa szerint társszerzőként van feltüntetve. A H. jelentését sok találgatás övezi. A zenekar ritkán részletezte a dal értelmét, azonban 1996. november 23-án, egy philadelphiai koncerten Keenan némi betekintést adott. A közönségnek azt mondta, hogy a dal az angyal és ördög metaforát használja, de nem feltétlenül jó és rossz alakokról van szó, hanem olyan barátokról, akik tanácsot adnak, még ha nem is értik teljesen, mi a legjobb az embernek. A döntést végül mindenkinek magának kell meghoznia. Egy későbbi koncerten, 1997. február 23-án Keenan úgy mutatta be a dalt, mint egy fájdalmas, mégis függőséggel teli kapcsolatról szóló számot. Egy 1996 decemberi interjúban megjegyezte: „A fiam neve Devo H. Ennyit mondok.” A dal munkacíme eredetileg Half Empty volt. Nem mellesleg ez a dal volt az, amit a zenekar huszonkét évig nem játszott!
A Useful Idiot egy gramofonlemez tű ugrásának hangját tartalmazza, amely a szám előrehaladtával egyre hangosabbá válik. A vinyl kiadásokon ez az első oldal végén szerepelt, tréfaként a hallgatók megzavarására: a szám zárolt barázdában végződik, és még a második oldal indítóbarázdájába is átnyúlik. A Message to Harry Manback nyugodt zongora zenét és sirály hangokat tartalmaz, miközben egy trágár üzenet hallható egy üzenet rögzítőről. Az üzenetet egy olasz vendég hagyta, akit nemkívánatos házalakóként tettek ki. A Harry Manback név Bill Hicks egyik humoros rutinjára utal. A folytatás, a Message to Harry Manback II a Salival kiadványon jelent meg. A Hooker with a Penis egy olyan rajongóról szól, aki az első EP után azzal vádolta a zenekart, hogy „eladták magukat”. Az OGT az Original Gangster Tool rövidítése. Keenan végig suttog a bal csatornában. A dal egyes sorai bibliai utalásokat is tartalmazhatnak. A Lollapalooza 1997 során a szám egy lounge stílusú remixje szólt a szünetekben.
1996-os koncerteken Keenan elmondta, hogy a Jimmy a Prison Sex folytatása, és a bántalmazás feldolgozásáról szól. Ezt a dalt az Intermission vezeti fel, amely a Jimmy nyitóriffjének orgona átirata. A Die Eier von Satan egy torzított basszus menettel indul, majd egy rövid, súlyos gitárrész következik. A német nyelvű szöveget Marko Fox adja elő, és bár a dal hangulata militáns, valójában egy mexikói esküvői sütemény receptjét mondja el. A cím szóvicc: jelentése egyszerre „A Sátán tojásai” és „A Sátán golyói”. A dalt teljes egészében mindössze egyszer adták elő élőben, 1996. december 19-én Los Angelesben. A Ænema dalszövege Bill Hicks Arizona Bay című művére utal, amelyben a San Andreas törés elsüllyeszti Dél-Kaliforniát. A dal címe tudatosan hangsúlyozza az „enema” jelentést, míg az album egészére inkább az „anima”, a spirituális-jung-i megközelítés jellemző.
Az Ænima csomagolását jelölték a Grammy-díjra a legjobb hanghordozó-csomagolás kategóriában. Az észak-amerikai kiadások különleges, lentikuláris tokban jelentek meg, amely mozgóképhatást keltett. Az európai kiadások hagyományos tokot kaptak, bennük egy humoros, fiktív Tool-diszkográfiával. A lentikuláris effekthez használt képek között szerepeltek Cam de Leon festményei, egy akrobata fotói, valamint Kalifornia térképe egy pusztító földrengés előtt és után utalva a Ænema dalra és Bill Hicks Arizona Bay víziójára. A Stinkfist nyitja az albumot. A dal az érzelmi és fizikai ingerküszöb fokozatos eltolódását mutatja be: ahogy egyre erősebb ingerekre van szükség ahhoz, hogy „érezzünk valamit”. A szöveg nyíltan használ testiséget metaforaként, de nem szexről szól, hanem az emberi kapcsolatok elhasználódásáról, a stimuláció iránti kényszerről. Zeneileg fokozatos építkezés jellemzi, ami tökéletesen tükrözi a „mindig több kell” gondolatát. Az Eulogy is érdekes szerzemény. A dal egy olyan figurát támad, aki hallgatással és passzivitással válik „szentté”. Gyakran hozzák összefüggésbe karizmatikus vezetőkkel vagy önmitizáló művészekkel. A refrénben hallható dühös kitörések szinte számonkérésként hatnak: „Miért nem szólsz?”
Zeneileg váltakozik a feszült visszafogottság és az agresszív robbanás. A dal elején hallható Dannys játék kimondottan érdekessé, ahogy említettem is, feszültté teszi a hangulatot. A H. az egyik legszemélyesebb Tool dal. A szöveg kettőssége egy érzelmileg ambivalens kötődést ír le. Maynard értelmezése szerint nem jó és rossz harcáról van szó, hanem olyan hangokról, amelyek jónak tűnnek, de félre vezethetnek. Zeneileg hipnotikus, lassan hömpölygő, ami a belső vívódást erősíti. Itt is megmutatkozik, hogy mennyire sok oldalú a zenekar, hiszen annyi különleges téma található a dalban…A Useful Idiot-ról már beszéltünk így azt átugranám. Ellenben a Forty Six & 2-t nem lehet átugrani, hiszen az egyik leghíresebb Tool dalról beszélünk. A cím egy áltudományos elméletre utal az emberi DNS továbbfejlődéséről, de valójában pszichológiai értelemben vett fejlődésről szól. Az „árnyék” (shadow self) elfogadása és integrálása a központi gondolat. Sokan gondolják, hogy ha az ember kemény zenét akar játszani akkor mélyre kell hangolni a gitárokat. A zenekar itt is megmutatja, hogy ez az elmélet balgaság. Carey indiai motívumokkal díszített játéka megbabonáz miközben Justin basszusjátékát hallgatom. Egy tökéletes dal. Az átvezetőket innentől hagyjuk ki, hiszen már beszéltünk róluk korábban. A Hooker with a Penis a fogyasztó társadalom egyik oszlopos tagját, a zenekar egyik rajongóját figurázza ki. A zenekar egyik legcinikusabb, legnyersebb daláról beszélünk. Maynard is itt hagyja a metaforákat, sokkal inkább egy direkt üzenettel célozza meg a hallgatót. A Jimmy is egy érdekes szerzemény, benne van Adam különleges játéka, amit ezer közül is könnyen felismerhetünk. A dal egy traumatizált gyerek szemszögéből beszél, aki próbálja visszaszerezni önmagát. A refrén felszabadító erejű, a dal pedig ritka példája a Tool-nál az egyértelmű érzelmi ívnek. A lassú és fullasztó Pushit következik. Egy érzelmileg kimerítő kapcsolat dinamikáját ábrázolja, ahol a fájdalom és a ragaszkodás összefonódik.A dal ennek megfelelően is építkezik fel. És még hol vagyunk a Lateralus-tól? Mégis már annyira tudatos dolgokkal találkozunk… A cím szándékosan kétértelmű. Az album apokaliptikus szatírája a címadó dal. A nyitó riff könnyen felismerhető, Maynard lihegése semmivel sem összehasonlítható. Amikor próbálom nyomon követni a dobot csak a fejemet kapkodom, hiszen Danny mindenhol csinál valamit. De mindezt úgy, hogy egyáltalán nem megy a dal rovására. Az (-) Ions dobokra és zajokra épülő szegmens, amely szinte szertartásszerűen vezet át a záródalba. A Third Eye az album csúcspontja. A dal a tudat megnyitásáról, a valóság mélyebb rétegeinek érzékeléséről szól. A dal pedig összefoglalja az album teljes szellemi küldetését.
Én nem tudok két Tool albumot összehasonlítani. Ugyanolyan, mint a Mastodon. Nincs két ugyanolyan album, mindegyik más miatt jó. Én hibátlannak látom az összes albumát ennek a zenekarnak. Nem tudok olyan dolgot mondani, ami rossz lenne. Zseninek tartom őket, akik nem erről a bolygóról származnak. Hallgassátok sokat!
