A megfelelő körökben az ízléstelen lemezborítójáról elhíresült Malhkebre egy kisebb pálforduláson esett át – már ami a külcsínt, a vizuális oldalt illeti. A Toulous-i kvartett értelmezésében a black metal eddig sem csak zene, hanem a külsőségekre nagyban építkező attitűd volt. Az első lemez patológiai grindcore-ba oltott borítója után, a Satanic Resistence – nomen est omen – korongon a négyes a szokásos vallásellenes maszlag mellett a militáns szellemiség felé kezdett tendálni. Jelen harmadik korong pedig nemcsak az ezen a nyomvonalon szokatlan címével, hanem a némiképp meghökkentő borítójával is tovább terjeszkedik ebbe az irányba. És még csak a borítókról beszéltem…

A járulékos elemeknél maradva említeném, hogy az alakulat a harmadik eljövetelét leképező B.A.M.N. korongon az anyanyelvéről angolra váltott. A legalábbis számomra elsődleges alkotóelem, a zene azonban mit sem változott. A Malhkebre egyébként nem ontja magából a kiadványokat, lemezes pályafutásuk 2014-ben indult, és ahogy említettem, a B.A.M.N. még csak a harmadik teljes idős műsoruk. Ja, még egy gondolat erejéig a látványról; az aktuális promóciós fotó engem a kátránnyal mázolt frontembertől elvonatkoztatva a Marduk mindenkori kiállására emlékeztet.

A párhuzam pedig zenei tekintetben is megvonható. A franciák tehát nem a műfaj megreformálására esküdtek fel – bár elvétve ők is megpróbálnak hozzátenni valami sajátot a nagy, fekete gránittömbhöz. Az elsődleges motiváció nyilvánvalóan az 1993 és 1995 közötti időszak északi örökségének alázatos ápolása volt. És maradt a mai napig is.

Amennyiben nem lenne képzavar, akár azt is írhatnám, hogy ebben a szűk háromnegyed órában egy szinte minden szegletében ismerős világ köszön a hallgatóra. Ha pedig még néhány nevet be kellene dobnom támpont gyanánt, akkor az említett időszak Mayhem-ének neve lenne a következő, majd kicsit későbbről a mindenkori Dark Funeral, illetve az útja elején járó Gorgoroth neve is tovább segítheti a zavarosban való tisztánlátást. A lényeg, hogy ezen formációk lemezeiből tulajdonképpen össze is ollózható mindaz, ami a B.A.M.N. korongot alkotó tételekben felvonul.

A csatába hívó Chose Your Destiny és a doom-os témákat is magába integráló There Are Nos Safe Spaces kvázi outrója által keretbe foglalt félórás anyagon fesorakoztatott riffek hallatán úgy érzem, hogy S. Evangelista gitáros számára a minimalizmus volt a fő hívó szó. A jól megválasztott Berzerk nevet viselő frontember ellenben a hangjával leuralja az anyagot; emberünk kontroll nélkül zúdítja a hallgatóra az extrém vokálok garmadáját.

Mindehhez kellően bárdolatlan hangzás dukál, melyet Shamaanik B. dobjaitól meg is kapunk. A megfelelő attitűd mindenek előtt! A black metal második hullámának aranyéveit újra élni kívánó hallgatók bátran tekinthetnek Toulouse irányába!