Dudich Ákos neve mára egybeforrt a zenei kiadványokkal a számunkra. A Konkrét Könyvek most nem totojázott, és egy hiánypótló alkotással rukkolt elő, ráadásul képregény formában. Elolvastuk a Circus Germanicust, azaz a Rammstein képregényt!

Két év hosszú idő. Ákos biztosan túl volt ez idő alatt egy-két idegösszeomláson a projekt kapcsán. Ez nem is csoda, hiszen a projektet egy idő után el is hamvasztották, hogy aztán főnixmadárként támadjon fel. Senki sem hitte, hogy ez a projekt meg lesz mentve. A képregény elolvasása után még erősebb az érzésem, hogy kár lett volna érte. Ez nem egy újabb lefordított könyv, hanem Ákosék teremtménye, amely nagyon szépen megáll a saját lábán. Na de miért is gondolom így?

Meg kell említeni, hogy a kiadvány nem kemény fedeles formában jut el az olvasóhoz, de ez nem probléma, hiszen így még inkább megvan a klasszikus képregényhangulat. Ahogy kézbe vettem a kiadványt, elsőre az tűnt fel, hogy meglehetősen vastag. Így még nagyobb kedvvel estem neki a képregénynek. A Rammstein brutalitását, elmebeteg koncepcióját már a borító is hozza. A kezedben van a kiadvány, és nem érted, miről beszélek? A hátoldalon Lindemann feje egy kardra/karó van tűzve, amelynek a tetején a szemgolyója akad fenn. Nem igazán a könyvesboltok kedvence lesz, ellenben remekül illik a zenekar imázsához.

Ahogy kinyitottam a kiadványt, az első dolog, ami megfogott, az volt, hogy nem fehér alapon készült a mű, hanem fekete alapon fehérrel, ami még inkább hozza a zenekar sötét hangulatát. Ami nagyon tetszik, hogy kontextusba helyezi az egész történetet egy viszonylag részletes történelem leckével. A képeket külön-külön felesleges dicsérni, mert egyszerűen simán felveszik a versenyt a nemzetközi vonallal. Nekem szimpatikus, hogy bemutatásra került, hogy a zenekar tagjai, mielőtt egyesítették volna az erőiket, valahogy mindig keresztezték egymás útját.

Plusz információ is jutott számomra, hiszen nem tudtam, mi az a Till hammer egészen mostanáig. Illetve vannak érdekességek is arról, hogyan tiltottak be bizonyos albumokat, illetve milyen cenzúra és támadások érik folyamatosan a zenekart. Sok helyen kapunk burkolt utalásokat, amelyek folyamatosan kedvet csinálnak ahhoz, hogy Rammstein-klipeket nézzek. Az este felé ezzel telt az időm olvasás közben. Így igazából az alkotás eléri a célját, hiszen kedvet hoz a zenekarhoz. Az biztos, hogy aki fanatikus ősrajongó, annak nem lesz sok újdonság a kiadványban, de nekik is tökéletes dísze lesz a gyűjteményüknek. Nekem pedig, aki nem ismeri annyira a részleteket, egy remek egyórás olvasmány, amit máskor is szívesen elő fogok venni.