Igen komoly nagylemez kiadására készül a NunSlaughter. A már négy évtizede zakatoló zenekar a Satanic Chaos Legions-t ráadásul Magyarországon is be fogja majd mutatni. A friss album és a magyar buli adta az apropót, hogy feltegyünk pár kérdést az énekesnek, Don of the Deadnek, aki természetesen mindenre szívesen válaszolt.

Először is köszönöm, hogy időt szakítottál rám! A lemez hangzása elképesztően agresszív, mégis nagyon tiszta és erőteljes. Üdítő kivétel a sok modern metal kiadványhoz képest. Az analóg vagy a digitális felvételeket szereted inkább? Miért?

Don: Köszönöm, hogy ezt észrevetted. Ennél az albumnál nagyjából ugyanazt a megközelítést használtuk, mint az előzőnél. A gitárosunknak van egy saját stúdiója, rengeteg neves zenekarral dolgozik hangmérnökként és producerként, pontosan tudja, mit csinál. Teljes mértékben megbízom benne és a képességeiben, tudja, hogy szóljon úgy az adott lemez úgy, ahogy a NunSlaughter-nek kell, és sosem okoz csalódást.

A digitális technológia rengeteget fejlődött az elmúlt húsz évben a felvételek terén is, és ma már alig van különbség az analóg és a digitális felvételek közötti hangminőségben. A digitális technika sokkal egyszerűbbé teszi a lemezrögzítést a zenészek számára. Viszont én csak egy egyszerű zenész vagyok, így készen állok felvenni és alkotni bárhol és bármilyen formátumban, ami rendelkezésre áll.

Mesélnél egy kicsit a Satanic Chaos Legions felvételeiről? Mi az, ami leginkább megmaradt benned, mint emlék vagy tapasztalat?

Don: A legjobb a Satanic Chaos Legions-ban az az, hogy hagytunk időt arra, hogy kiforrják magukat a dalok, addig formáltuk őket, amíg el nem nyerték azt a formájukat, amilyennek végül lenniük kellett. Mivel szabad bejárásunk volt a stúdióba, Tormentor több demót is készített a dalokhoz, vissza tudtuk azokat hallgatni, megváltoztatni a dalszerkezeteket, hangokat. Erre a múltban nem volt lehetőségünk egyáltalán. A dalok és általában a lemez sem lettek elkapkodva, olyanra alakítottuk a hangzást, amilyenre tényleg szerettük volna.

Visszatekintve a NunSlaughter katalógusára, melyik album időszaka volt a legkaotikusabb dalírás és felvétel szempontából?

Don: A Hell’s Unholy Fire-t szörnyen nehéz volt elkészíteni. A dalokat 2” -es orsós analógszalagra vettük fel. Aztán azokat a szalagokat elküldték a többiek nekem Hawaii-ra, ahol akkoriban éltem és felvettem az énekeket. Majdnem egy évre rá kerültek vissza a szalagok Ohioba, ahol mentünk és megkevertük az egészet. Az a nagylemez két kiadón ment keresztül, mire a harmadik végre kiadta. Az egész évekbe telt, mire végre megjelent.

Manapság, amikor egyre nehezebb az embereket sokkolni, mit jelent neked az extrém metal, mint kifejezés?

Don: Nem hiszem, hogy a NunSlaughter beleférne az extrém metal kategóriába. A zene sokat fejlődött a 80-as évek óta, az agresszió már elfogadható és majdnem, hogy mindennapos lett. Azok a zenekarok, amik annak idején extrémnek számítottak, manapság díjakat kapnak, meg közöség által megszavazott elismeréseket. Azt hiszem, nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy meghatározzam ezt a kifejezést.

Szerinted maga a zene képes még arra, hogy sokkhatást váltson ki az emberekből?

Don: Igen. Talán maga az adott személy vagy zenekar még nem alkotta azt meg, de kell lennie olyan zenének, ami még mindig képes sokkolni az embereket. Nem kutatok utána kimondottan, de biztos vagyok benne, hogy létezik, vagy létezhet ilyen zene.

Hogy írnád le a NunSlaughter zenéjét? Horror, provokáció, fekete humor, vagy ezek keveréke?

Don: A NunSlaughter mindig is egy death metal zenekar volt. Talán nem olyan szélsőséges, mint mások ebben a műfajban, de legalább emlékezetes dalokat írtunk már több generáció számára, akik hallgatják és élvezik azt. Mi nem olyan zenét alkotunk, ami néhány évig divatos lehet, aztán mehet a levesbe. Minket, mint zenekart, nem fognak egyhamar elfelejteni, ha esetleg letelne az időnk. A zenénk a fenti három kategória keveréke és elég jól csináljuk.

Ha be kellene mutatnod a NunSlaughtert valakinek, aki sosem hallott még rólatok, mely dalokat választanád ki és miért?

Don: Az I am Death egy jó kiindulópont lenne. Ez volt az első dal, ami ténylegesen a NunSlaughternek lett írva és bemutatja, miről is szól ez a zenekar. Gyors és egyszerű dal, ami a halálról szól és van benne egy kis humor is. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a szöveg 1985-ben íródott, a zene meg 1987-ben olyan kölykök által, akik nem igazán tudták, hogyan kell a hangszereiken játszani, vagy hogyan kell egy dalt összerakni. Egyszerűen csak hagytuk kialakulni. Tizenhat, vagy tizenhét évesek voltunk akkoriban és annyira zöldfülűek voltunk zenei szempontból, amennyire csak lehetett.

Az internet inkább segített, vagy inkább ártott az extrém metalnak?

Don: Összességében inkább segített neki. Bárki megtalálhat bármilyen információt egy zenekarról, vagy dalról. Én szeretem, mert olyan dalokat találok és hallhathatok meg, amiket régen elfelejtettem, vagy épp soha nem is hallottam.

Mi a legzavaróbb számodra a modern metal színtérben?

Don: A teher, hogy a zenekari lét velejárója, hogy a zenészeknek muszáj, hogy legyen közösségi profilja. Ez határozza meg, ki hallgat meg téged és hogy ki lesz népszerű. A zenekarok előrelépési lehetőségei már inkább a közösségi oldalak számain múlik, mintsem, hogy tudnak-e jó, vagy emlékezetes dalokat írni. Ahelyett, hogy zenét írnál, muszáj tartalmakat gyártani. Egy annyira gagyi szerintem.

Mi volt az a három lemez, amit a legutóbb megvettél?

Don: Samhain – Black Dream, Gravewurm - Along the Path, Blue Oyster Cult – Ghost Stories

A Nunslaughternek hatalmas diszkográfiája van. Neked megvan az összes kiadvány, vagy merch tárgy, ami a zenekarhoz köthező?

Don: Közel sem! Túl sok kiadvány és túl sok variáns van, úgyhogy egy idő után feladtam.

A fizikai kiadványok jóval tovább fennmaradtak, mint amúgy számítani lehetett volna rá. Szerinted 2026-ban még mindig fontosak a fizikai megjelenések?

Don: Természetesen fontosak! Még mindig vannak emberek, akiknek fontos és szeretik, hogy megfogják és a kezükben tartsák a művészeti terméket. Remélem, ez még sokáig így lesz azután is, hogy én már nem leszek, de ez a zenevásárlókon is múlik. Amikor fiatal voltam, ott ültem a lemezek borítóival és tanulmányoztam a borítót és a dalszövegeket. Sokat jelentett ez nekem és jelent még ma is!

A Nunslaughter mindig is ismert volt a szokatlan kiadványokról és gyűjtői darabokról. Nehezebb előállni új ötletekkel a különleges kiadványokhoz?

Don: Nem is azt mondanám, hogy nehezebb, hanem azt, hogy egyre inkább többe kerül, hogy megvalósuljanak ezek az ötletek. A legtöbb dolog, amit meg akartam valósítani, az anyagiak miatt hiúsult meg. Azért van még egy pár ötletem, amit ki fogunk még próbálni az elkövetkező években.

Hamarosan visszatértek Magyarországra, ami mindössze a harmadik koncertetek lesz az országban. Van valami különleges emléked a korábbi látogatásaitokról?

Don: Hatalmas élmény volt, amikor Magyarországon játszottunk! Amikor először ott jártunk, megálltunk kicsit, elmentünk bejárni a környéket. Azt hiszem, volt ott egy kastély, vagy valami hasonló. Mire visszaértünk, lelopták a rendszámtáblánkat. Ugyebár turnén voltunk és több országon kellett még keresztül mennünk. Többször is megállítottak, mivel mindössze egy kézzel írott táblánk volt, amit a szélvédő belső oldalára raktunk ragasztószalaggal. Nagyon rendesek voltak a törzsek, mert mindig elengedtek, de ez könnyen véget vethetett volna a turnénak. A másik ami megmaradt, az a zseniális ennivaló!

Mivel elég masszív életművetek van rengeteg dallal, adja magát a kérdés: nehéz összerakni a setlistet a koncertekre?

Don: Elég nagy kihívás, hogy olyan dallistával álljunk elő, amiben nem csak olyan dalok vannak, amik jól szólnak egymás után, de olyanok is, amit az emberek hallani akarnak. Körülbelül hatvan dalt szoktunk próbálni és ezt szoktam leszűkíteni olyan 22-25 számra. Néhány dalnak muszáj benne lennie a listában, mint a Raid the Convent és a Satanic Slut, de szeretünk elővenni és játszani néhány kevésbé ismert számot is azoknak, akik már jóideje követik a zenekart. A fő, hogy a közönségnek szórakoztató kell, hogy legyen. Ez a legnagyobb kihívás.

Volt olyan koncertetek, amikor azt gondoltátok, hogy talán kicsit túlzásba vittétek a dolgot?

Don: Volt egy koncertünk az ohiói Clevelandben még 2005-ben, közvetlen azelőtt, hogy Japánba mentünk volna. Egy művészeti galériában volt a fellépés, az Asterisk-ben. Úgy döntöttem, hogy odaviszek 10.000 kukacot egy vödörben, néhányan a nézők közül pedig tűzijátékkal készültek. Főleg rakétákkal. Miközben épp a fejemre öntöttem a kukacokat, kilőtték a rakétákat, az emberek pedig próbáltak elugrani, nehogy nekik menjenek a rakéták, vagy kukacok hulljanak rájuk. Jimnek, az akkori dobosunknak kellett leállítani a koncertet, mivel a tűzijátékok festményeknek és szobroknak mentek neki. Elég káoszos volt.

A NunSlaughter új lemeze, a Satanic Chaos Legion június 26-án jelenik meg, a Resurrection Disorderrel és a Concrete-tel közös budapesti bál július 1-én lesz a Blue Hellben.