A streaming korszakában egyre nagyobb kihívást jelent a kisebb koncerthelyszíneknek és underground zenekaroknak megszólítani a közönséget. A 2014-ben alapított S8 Underground club programszervezője szerint az underground élőzene életben tartása sokszor „szinte szélmalomharc”, mégis fontosnak tartják, hogy a feltörekvő zenekarok számára rendszeresen biztosítsanak fellépési lehetőséget.

A helyszínt keresve már messziről kiszúrom a fekete ruhákból alkotott felhőt a Kerepesi út szélén. Ismeretlen terep lévén óvatosan lépkedek a lépcsőkön, hiszen eső után bármikor megvan rá az esély, hogy fenékre üljek lefelé battyogva. A jegyeket megvéve a pult felé vesszük az irányt. A dekoráció idejekorán sejteti a hely közvetlenségét. Különböző művészi rajzok, nyomtatott képek és bandák matricái tarkítják a teret.

Az első koncert enyhén megvárakoztat minket, de a késés legalább megadja a lehetőséget arra, hogy jobban megfigyeljem a vendégsereget. Feltűnnek a hangos, örömteli üdvözlések és a barátságos ölelések. Valószínűleg nekik nem az első alkalom itt, mint nekem.

A nyitókoncertet az Art of Disorder adja, progressive metal zenéjükkel kellemesen ráhangolják a közönséget az estére. Awakening of the Prophet című albumjukról több számot is bemutatnak.  Az énekes kitartó lelkesítésétől úgy éreztem magam, mintha egy fesztivál közepén hallgatnám őket. Az album névadó dalában (The Awakening of the Prophet) hidegrázós gitárszóló kerít hatalmába. Judgement című daluk az est további részében is fülembe mászva szól. Az utolsó számokra a nézők feltűnően közelebb húzódtak a színpadhoz. Őket hallgatva folyamatosan töltődtem fel energiával, mint hosszú téli hónapok során a lélek. 

Következő fellépőként az Isatha-t hallhatjuk. A zenekar folk metal stílussal üdvözít minket. A színpad mérete feladta a leckét a nyolc zenésznek, néhol hajak repültek egymás arcába. Mindezek ellenére ők egy összecsiszolt gépezetként játszanak. Energikusságuknak köszönhetően kivirul a nézőtér. Szokatlan érzés folk metált magyar nyelven hallani, viszont volt néptáncos és metál zene kedvelőként kifejezetten közel kerültek a szívemhez. Vándor című daluk felhívásként hat lábaimra, egyből táncra perdülnék, ha nem lennék egy cseppet szégyenlős. Konkrétan tavaszi virágzást elevenítettek meg a színpadon és nem csak azért, mert a Tavaszi szél-t reform módon hallhattuk tőlük és énekelhettük velük. Előadásuk láthatóan felpezsdít minden jelenlévőt.

Harmadikként a Sollen című zenekar lép a színpadra. Tesztoszteron löket a népnek. Nyers, szókimondó előadásuk erőt ad a közönségnek egy jókora pogóhoz. Oldschool thrash metal stílusuk nem csak a magyar közönséget szippantja be, amerikaiak és szlovákok épp úgy rázzák a fejüket, ahogy a helyiek. Leplezetlen szenvedélyüket könnyedén ránk ragasztják. Az előadás éppúgy magával ragad, mint egy forró nyári este, ahol kiengedhetem a fáradt gőzt és tombolhatok minden feszültségemet kiadva.  

Utolsó fellépőként a Svoid egy sötét, hipnotikus atmoszférát teremt. Koncertjük inkább egy utazásra emlékeztet, ahol a zenei intenzitás és a hangulat fokozatosan vonja be a közönséget. A zenekar visszafogott, mégis erőteljes színpadi jelenléte jól illeszkedik a zenéjük által közvetített világképhez. Egy esős őszi este pont őket hallgatva sétálnám végig a várost és merengenék az élet nagy kérdésein.

A fellépések összességére jellemző a közönség aktivitása, apró kötözködések vagy éppen bekiabált kívánságok repkednek a színpad felé. A nézők és az előadók között érezhető a közvetlen viszony. Alig pár óra alatt szinte egy egész év hangulatait éltem át. Magával ragadtak az előadások, és csak élveztem, ezeket a rejtett kincseket.

A streaming korában könnyű azt hinni, hogy az underground zene a képernyők mögé szorult. Az S8 Underground Clubban töltött este azonban azt bizonyítja, hogy a szcéna továbbra is él, talán kisebb közönség előtt, de változatlan szenvedéllyel.