Biztos tudjátok, hogy a napokban nem csak a Metallica látogatott el hozzánk, hogy két koncert alkalmával atomjaira zúzzák az arcunkat, hanem a Zakk bátyó vezette Black Label Society is. Ezen nemes esemény június 10-én került megrendezésre, helyszínként pedig a Barba Negra szolgált. Ott voltunk, megnéztünk,bekakáltunk.

Sajnos a hétköznapi időpont és az utazás miatt csak később értünk oda a Barba Negrába, ezen okokból kifolyólag az előzenekarból nem láttam/hallottam értékelhető időtartamú produkciót. Ezért sajnos a Venom Inc. fellépéséről nem tudok beszámolni nektek. Bevallom őszintén, hogy soha sem vonzott sem ez a banda, sem pedig az elődbandája,  így sorry, de ezt skippeljük. A történetünkhöz hozzá tartozik az is, hogy megérkezésünkkor Barni cimborámnak átküldtem egy kellemes fotót Michelle Wild-ról, ahogy éppen az életéért küzd egy "óriáspythonnal". Természetesen Barni a fotót, belépőjegy gyanánt az esti "Michelle Wild furulyaestre" fel is mutatta a biztonsági őrnek, aki egy enervált " Nagyon vicces" kijelentéssel és egy "menjél már be hülyegyerek" nézéssel el is intézte a dolgot . De azért mi rendkívül jót mulattunk rajta...

A kaput elhagyva már az első lépésekkor láttam, hogy azért ez nem egy 200 fős buli lesz, elég szép számmal gyülekezett a nagyérdemű a sátor előtt, illetve az előzenekart is már szép számú közönség kísérte figyelemmel. Pár perc asszimilálódás és egy skálázóvíz elfogyasztása után bevonultunk és elfoglaltuk a poziciónkat. És vártunk... Hatalmas Black Label molinó takarta el a színpadi történéseket a kíváncsiskodó szemek elől, de azért 1-2 alkalommal oldalról kinézett az est főszereplője, természetesen hatalmas ováció kíséretében. És még mindig csak vártunk. Egyszer csak felhangzott a Zeppelin-Sabbath mix dal. Ekkor már érezni lehetett, hogy itt ma valami mocskos nagy durrantást fogunk hallani. A sejtésünk beigazolódott nagyjából 20 óra 20 perc tájékán lehullott a molino és belecsaptak a fiúk a lecsóba. A Funeral Bell nóta, mint a cár bomba taglózott le és pusztított el minket egy szempillantás alatt. Tudtam ,hogy itt már nincs visszaút, ez egy király hamisítatlan szőrőstökű mocskos metal koncert lesz. Záporoztak is a remek dalok az arcunkba, Name in Blood, Love Unreal, Heart of Darkness. Közben Zakk és barátai teljesen belakták a színpadot. Füst, koponyák, skót szoknya, üveghangok és egy rohadt jó banda percei voltak ezek.

Zakk közel a 60-hoz is olyan, mint egy viking hegyomlás, pedig azért rajta is nyomot hagyott az idő vasfoga. De ugyanolyan elánnal és brutál gitárjátékkal tudatta velünk ,hogy még mindig az egyik legjobb metal gitárhős. Természetesen nem maradhatott el az In This River lírai költemény sem, amely (szerintem zseniális dal) kezdetekor leeresztett két óriás molinón, Dime és Vinnie arca nézett vissza ránk, méltó emléket állítva nekik ezzel is. Bevallom őszíntén a koncert előtt azon agyaltam, hogy vajon milyen lesz Zakk hangja, kiénekli-é azokat, amiket ki kell énekelnie. Hála az égieknek, ezzel sem volt semmiféle probléma, hozta az öreg rutin, amit kellett. 

Ezután a Blessed Hellride-al ás a Set You Free-vel fokozták a meghitt hangulatot, majd a Fire it Up dallal kezdték el újra a betonozást. Itt már a hangzásra sem lehetett semmi panasz. A koncert kezdetekor egy kissé halk volt az ének és a gitár, de pár dal után szerintem korrigálták a dolgokat. Persze ez szubjektív, lehet, hogy valakinek mindenhol jól szólt, vagysehol sem. Számomra teljesen állatmód király volt a sound. Főleg, hogy a következő dal ez agyik régi kedvencem a Suicide Messiah volt. Mocskos jó érzés volt élőben hallani/látni ezt a dalt, meg persze az egész bandát. Az utolsó előtti dal a király, Ozzy dala volt. Róla is megemlékezett aki akkor este ott volt. R.I.P. Ozzy és köszönünk mindent!!! 

A Kaliforniai bőrkucsmába bújt, izzadt, bakancsos, szőrőstökű motoros kvartett a Stillborn nótával zárta ezt a remek estét. Igaz nekem még volt némi hiányérzetem a műsoridőt és az el nem játszott jópár BLS himnuszt illetően, de hát ez van. Majd legközelebb. Reméljük még párszor ellátogatnak hozzánk a Úriemberek. Zanzásítva, annyit tudnék még leírni, hogy profi, egyáltalán nem izzadtságszagú, istenkirály koncert volt. Örök élmény marad, Michelle Wild-el, a várakozással, a brutál sounddal, a zseniális zenészekkel, a fej mögötti gitárpárbajjal, Dime-al, Vinnie-vel, O)zzy-val, a koncert végi berzerkerkedéssel és a hazaúton benyalt viharral együtt. Minden fasza volt! Kösz BLS! Kösz Zakk!