A második koncert estéjéhez ért a Metallica városfoglalója és minden érdekelt, mint a kisangyal, úgy vándorolt a Puskás Arénába. Itt a Knocked Loose, majd a Gojira fűtött be a legendáknak, amiből sejteni lehetett, hogy ha más nem, a főzenekar előtt biztosan súlyos riffek fogják felszárítani a nézőtéren maradt pocsolyákat. Ahogy az előző napi írásban említettem, itt olyan csapatok kezdtek, akiket élőben ilyen-olyan okokból, de nem láttam még, így másféle érdeklődéssel foglaltam helyet, mint legutóbb.

A Knocked Loose mostanában igen nagyot megy, ami fura az "óbégatós" zenék terén, viszont érthető is lett rögtön, mi ez a nagy mánia. Igaz, az első dalnál mocskosul rosszul szólt a cucc, a kongó dobok és az ének mellett csak halkan zúgó gitárok voltak, amit idővel azért orvosoltak valamennyire. A srácok nem laca-facáztak, a (jó értelemben) "kurva anyjukat!" súlyú riffek és baljós hangulatfestések megtették a hatásukat, sorra nyíltak a circle pitek virágai a nézőtér rétjének pólóktól fekete szövetén. A max talán négy örvény volt, de akármennyi is keletkezett, ott láthatóan ment mindenfajta szelet. A tanulságot leszűrtem, többet kellene hallgatnom a legényeket és egyszer klubszinten is megnézni őket, mert ott aztán biztos van nemulass. Viszont, itt a nagy téren sem vesztek el, mondhatjuk, hogy sokkal jobban belakták a karika színpadot, mint az első felvonásban Hetfieldék. A hangzásbéli hiányosságokat leszámítva príma kezdés volt, szerintem letéptek egy-két arcot szuvenírként

Ezt folytatta a Gojira is, csak ők a kb. páros betonbakancs erejű riffjeikkel támadtak a nézőkre. A franciák - ha hasonlítani lehet - jóval komolyabban támadtak, mint csütörtökön a Pantera, itt a fények és a füstoszlopok is komoly feladatot kaptak. A hangzás itt is kicsit koszos volt, de talán jól is állt a bálnatestű nyakatekert témáknak. A tizenegy dalos, nemes best of itt is befigyelt, az egy órát masszívan betelítették, mialatt úgy elpicsáztak mindenkit, mintha nem lett volna holnap.

Az életmű minden szeletéből kaptunk, persze a teljesség igénye nélkül, de nyilván most nem ők voltak a fő műsorszám. Bár ha csak ez a két banda lett volna, is teljesnek éreztem volna az estét. Ironikus volt, hogy mialatt Joe a helyi zenekarok támogatására hívta fel a figyelmet, a nézőtér és a székek legalább negyede még üres volt, mivel a nagyérdemű a Gojira szintű "olimpikon" csapatokat sem tiszteli meg a figyelmével. Hát, erre mit lehet mondani? Valóban nem ők a Metallica, de azért na! Mindegy is... Vissza a bulihoz!

Mert hogy nem gondoltam volna, hogy ez a kör felül tudja majd múlni a csütörtökit, pedig masszívan így lett, legalábbis felvezetés terén. Innen már csak az volt a kérdés, vajon a Metallica is felül tudja-e múlni a két nappal ezelőtti felvonást. Ez pedig csak rajtuk és a kiválasztott műsoron múlt.

Nos, maga a műsor ismét remek volt és gyorsan megválaszolva a kérdésemet úgy sikerült felülmúlni az első etapot, hogy ide kevesebb "nagy" sláger jutott. Viszont feszesebb, thrashesebb volt az összkép! Whiplash kezdés? Ride The Lightning? Fight Fire With Fire? A villámos lemez vitte a műsor harmadát, ami már eleve nem egy rossz jel, ugye? Ezeken kívül nyilván jutott még innen-onnan kóstolóba, az instrumentálist most a The Call Of Ktulu képviselte, a nagy slágereket, ahogy várható volt, a One és az Enter Sandman, ezekkel zárták a kalandot. A doodle most egy Quimby nóta volt. Én nem tudom, de tudok sok-sok felismerhető magyar rockdalt, ami nem elcséptelt és nyugodtan lehetett volna ajánlani nekik, nem értem, miért ez a szám tette éppen tiszteletét. Nem baj, könnyebb volt felismerni, mint a Gépet, az szent.

A látvány megint szép volt (egyes elemekről le lehetett szedni, hogy a két szett egy ívet visz), viszont a hangzás nálam nem volt olyan jó, mint volt csütörtökön. Hangosabb volt talán (ez nem baj), de egyben sok volt a magas és a mély is (ez baj). Nem volt élvezhetetlen, csak nem volt olyan kellemes. Metallicáék megint láthatóan jól érezték magukat, persze megint az ász dalok csattantak a legnagyobbat, Lars meg ugyanúgy körbe vándorolt a négy helyre rakott cájgjain - így lehetett mérni, hol jár az este.

Szóval jobb volt a Metallica ma este, mint csütörtökön? Műsorban igen, hangzásban szerintem nem. De az előzenekarok nagyobbat hasítottak, valahogy kerekebb volt a menü (pedig az Avatart tényleg nagyon szeretem). Jó volt ez a két részletre szedés, meg ez az egész Budapest-offenzíva, ha megint jönnek, én is ott leszek. Biztos lesz még legközelebb, ugye?

FOTÓK: VARGA LÁSZLÓ, Varesz.Fotó

A Nuskull.hu szíves engedélyével