Közel egy év csend után, szinte a semmiből megjelent a Tulpa második nagylemeze. Közel négy év telt el a zenekar első nagylemeze óta, ami a mai rohanó világban nagyon hosszú idő, de az elmúlt bő két és fél évben, amióta a banda frontjára Galambos Dorina érkezett, folyamatosan készültek az új szerzemények. Nemrégiben aztán beköltöztek az esztergomi Genezáret Stúdióba és megszületett az Éled. Erről a zenekar tagjai így nyilatkoztak:

„Dorinával együtt kezdtünk bele a dalírásba, így organikusan az ő világára tudtuk hajlítani a zenei közeget. Számomra ezzel a brigáddal a munka szinte komikusan egyszerű és gördülékeny. Minden zenésztársam pillanatról-pillanatra inspirál a saját dolgomban, így olyan érzés, mintha magától iródnának az dalok. Ebben az anyagban az is meghatározó számomra hogy viszonylag frissen kerültek felvételre. Vannak persze riffek, vagy motívumok amik régen a fiókban voltak, de a végleges szerkezetet, megközelítést gyakorlatilag a felvétel előtti napokban kaptak a dalok.” – Atilla

„Egyszerűen imádtam azt a munkafolyamatot, ahogyan ez a lemez elkészült. Minden olyan ideálisan alakult, amiért nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Kezdjük ott, hogy próbatermet váltottunk, és Nánán ejtettük meg a dalok demózását, nekem ettől mindig kirándulós hangulatom volt, akár Bingessel mentem kocsival, akár vonatra pattantam, és gyönyörködtem a tájban Esztergomig. A teremben egyből tudtuk is rögzíteni, ami aznap kompromisszummentesen, a legtermészetesebb módon jött belőlünk, kölcsönösen inspiráltuk egymást.” – Dorina

„Ez a lemez máshogy íródott mint az előző, de valójában mégsem. Tök más mint az előző, de valójában mégsem. Nem csiszolgattuk, próbálgattuk, dédelgettük úgy mint az előző LP dalait, de ez is úgy született, hogy kapcsolódtunk egymáshoz, a zenéhez, ami rendszerint megindul közöttünk. Sokszor maguktól történtek a dolgok, nem kellett izzadni, vagy túlzottan agyalni rajta hogyan tovább. Szerintem egy kicsit meg is tanultuk elengedni azokat az elvárásokat, amiket kimondatlanul is magunkkal szemben állítottunk. Az idő ugyan szorított minket, de én a magam részéről semmilyen más nyomást, megfelelési kényszert nem éreztem.” – Binges

„Egy geológiai időskálán is jól látható szünet után kezdtünk el újra próbálni, elővenni régebbi és új ötleteket. A budapesti próbatermünket felmondtuk, és másik zenekarom, a jóvilàgvan próbatermébe helyeztük át a dalíró szessönöket. Kezdetben havi 1x találkoztunk, és minden ilyen alkalom töltött minket, újra egymásra hangolódtunk, és a fonál jóformán magától ugrott a kezünkbe. A lelkesedés és egy határidő miatt, ami a talpunkat égette, besűrűsödtek a próbák, és tulajdonképpen gőzerővel haladtunk.” – Zoli

Talán furcsának tűnhet, de a dalok ezúttal magyarul íródtak. Dorina ezt így látta:
„Mikor már volt egy lemezre való anyagunk, akkor jött a felismerés, hogy a magyar szövegek tekintetében azért külső segítségre lesz szükség, hogy tartani tudjuk a határidőt a lemezfelvételig, és akkor javasolta Binges, hogy dolgozzunk Pigniczki Dórival, aki aztán fantasztikus tempóban, lenyűgözően hitelesen gyúrta dalszövegekbe azt az információhalmazt, amivel megbombáztuk először messengeren, aztán többször is eljött velünk a terembe, és hallgatta a demókat élőben, meg a gondolatainkat.”

Az pedig valahogy kézenfekvőnek tűnt, ha már a próbaterem sem a fővárosban van és a dalok sem ott íródtak, akkor a stúdiózás is Esztergomban legyen.
„Esztergomban, a Genezáret stúdióban vettük fel az anyagot, ahol Atival gyerekkori barátunk vezényelte a felvételeket. A dobtestek kiválasztásától a vègleges master elkészítéséig szervesen kivette részét a munkából, fantasztikus volt vele dolgozni. Sajnos arra nem volt lehetősèg, hogy egyben játszuk fel a dalokat, pedig az a kedvencem, akkor él egy take a legjobban számomra. 3 vagy 4 dalt tudtunk együtt rögzíteni Zsoltival dob+bass szinten.Így viszont volt egy izgalmas várakozás, hogy vajon Dorina mit alkotott az adott napon mondjuk énekfelvételnél, vagy Ati gitárral, amit következő nap rough mixben megkaptunk.” – Zoli

„Aztán eldöntöttük, hogy Esztergomban lesz a lemezfelvétel, Zdosek Ádám vezényletével, és szétadtam azt a stúdiót, nagyon kényelmes volt ott énekelni, Ádi nagyon profi, jó volt vele dolgozni! Dóri is úgy rápörgött az anyagra, hogy meg is vokálozta ott szépen a lemezt! Szóval nagyon hálás vagyok, hogy a fiúk kitartóan ostromoltak, hogy szálljak be a zenekarba, mert ez egy roppant kedves, szeretetteljes közösség lett, és mindenkinek köszönöm a vérprofi munkáját!” – Dorina

„Bennem volt félsz, hogy milyen lesz a mi stílusunk magyarul, de mikor meghallottam a mèg formálódó szövegeket próbán, minden aggodalmam elszállt. És azzal kapcsolatban is, hogy hirtelen kerültek a dalok stúdióba. Ez a lemez egy hiteles leképezése annak, amik vagyunk 2025-2026-ban. Nem kellett megfelelnünk semmilyen elvárásnak, semmilyen megkötésnek. Ezek a dalok így gurultak ki, és nagyon tudom őket szeretni. Úgy érzem most találtuk meg a saját, közös hangunkat, mint Tulpa, aminek Dorina az énekesnője.” - Zoli

Arra a kérdésre pedig, mit is várnak ettől a lemeztől, nagyon könnyedén feleltek a banda tagjai:
„Szerintem aki meghallgatja a lemezt, ezt érezni is fogja a dalokon keresztül, és reméljük, hogy mindenki megtalálja a szívéhez legközelebb álló dalt, és aztán élőben is találkozunk majd a koncerteken!” – Dorina

„Mit várok ettől az egészről? Egy kedves barátunk azt mondta e lemez műfaját tekintve “rádiórock”. Nekem fekszik ez a besorolás, szeretném ha a fogyaszthatósága érvényesülne is és megtalálná a közönségét szélesebb körben. Remélem az ősszel el tudjuk vinni a lemezt releváns klubszinpadokra. De leginkább azt remélem hogy ad valamit a hallgatóinak. Nyugalmat, utazást, merengést, vagy csak egy kis kiszakadást.” - Atilla

A lemez már elérhető a digitális felületeken, a koncertek időpontjaiért és a naprakész infókért pedig kövessétek be a bandát a közösségi média felületein!