Ha minden a Savatage tervei szerint alakul, akkor most a Curtain Call lemez dalairól írnék – minden bizonnyal lelkes – ismertetőt. Az új albumra még várnunk kell néhány hónapot, de itt van helyette egy 1990-es archív koncertfelvétel.
Sőt, ha már 1990-ben is minden a tervek szerint alakul a zenekar körül, ez a felvétel akkor látott volna napvilágot, és ma már klasszikusként hivatkoznánk rá. De a rockzenekaroknál ritkán teljesülnek a számítások csont nélkül, a Savatage esetében főleg. A lelkesedés azonban így is indokolt, a Madness Reigns from the Gutter (1990) egy bitang jó, hiánypótló koncertanyag.
A történeti kontextust csak vázlatosan érintjük, ha kíváncsi vagy a Savatage fordulatos karrierjére, nemrég egy dupla cikkben dolgoztuk fel, ITT és ITT. Az eredetileg karcos, US-power metalban utazó floridai alakulat pályafutása több korszakra bontható, és a 90-es évek eleje éppen egy olyan fázisban találta őket, amikor még markánsan jelen voltak az ősidők barbár és energikus elemei, de már megtették az első magabiztos lépéseket a szimfonikus, rockoperás irány felé. Már megjelent a billentyűs hangszer a színpadon, de Jon Oliva sokszor eleresztette a legendás sikolyait is. Az, hogy zenei értelemben mikor voltak a csúcson, egyéni ízlés függvénye, de ami a népszerűséget illeti, a Gutter Ballet volt a legsikeresebb lemezük, amihez a két akkori videóklip (When the Crowds Are Gone és a címadó) MTV-s hátszele is hozzájárult.
A Gutter Ballet amerikai turnéja 1990 nyarán ért Los Angelesbe, a hollywoodi Palace Theatre-ben először léptek fel főattrakcióként. Ahogyan Jon az egyik felkonfban elmondta, a koncert hanganyagát felvették, ebből született volna a Savatage első koncertalbuma. Ezen felül a KNAC rádió élőben közvetítette a bulit, amit Jon szerint több millióan hallottak. Ez lehet, hogy csak színpadi nagyotmondás – Oliva nagy dumagép hírében állt a deszkákon – de tény, hogy a KNAC volt A Rockrádió akkoriban. A rádióközvetítésben nem hangzott el a teljes koncert, mégis számtalan kalózkiadvány született belőle. Emiatt lehetett, hogy az Atlantic kiadó végül elállt a koncertlemez ötletétől, a zenekar pedig gyorsan belevetette magát a Streets rockopera megírásába.
A Madness Reigns from the Gutter (1990) legnagyobb vonzereje, hogy a koncert teljes anyagát tartalmazza, ami 19 dalt és másfél órányi játékidőt jelent. A felvételt az eredeti mesterszalagok alapján újrakeverték és maszterelték, a hangmérnökök pedig remek munkát végeztek. A mix dob- és énekhangsúlyos, akár egy valódi koncerten, de minden tisztán hallható. A kiadvány második legnagyobb vonzereje a zenekar koncertteljesítménye: a lemez egy tömény energiabomba. Vannak persze líraibb pillanatok és néhány instrumentális intermezzo, ahol Criss Oliva varázsolhat egyet, de ezeket olyan ügyesen építették a programba, hogy nem törik meg a lendületet. Sodor a szett, a csapat ráadásul a lemezverzióknál gyorsabban játszik: Steve Wacholz rendes tempót diktált a legendás háromlábdobos dobszerkóján.
A koncertlemez harmadik vonzereje a dallista. Fiatalok voltak, öt albummal a tarsolyban, és megengedhették maguknak, hogy ne csak a slágermúzeumot vezessék elő. Az akkor friss Gutter Ballet majdnem teljes egészében elhangzott; akkor még szó szerint értették a lemezbemutató turné fogalmát. Az előző Hall of the Mountain Kingnek is több mint a fele befért a szettbe, a kultikus Sirens debütalbumot és a The Dungeons Are Calling EP-t pedig 4 dallal idézték meg. A korai időszak ilyen alapos merítésére a mostani fellépéseken már nem számíthatunk. A White Witch, a She’s in Love vagy a Power of the Night alig kerültek elő a későbbi időszakban, különösen az énekesváltás után.
A vizuális oldal már kevésbé vonzó. A koncertnek csak a hanganyagát vették fel, tehát a csomaghoz nem tartozik DVD vagy blu-ray. A promóciós időszakban megjelentettek egy amolyan „élő” videót a Gutter Ballet dalhoz, de a képanyag az eredeti klip részleteiből, backstage felvételekből és néhány elég gyatra minőségű koncertsnittből lett összeollózva. És hát a borítót is nagyon alapra vették: a kép még okés az Oliva-fivérekkel, de ez a betűtípus egy útszéli büfé zsírfoltos étlapján is ciki lenne.
A streaming és az ingyenesen elérhető, sokkamerás koncertvideók korában egy sima élő album létjogosultságát könnyű megkérdőjelezni. A Madness Reigns from the Gutter (1990)-et mégis ajánlom, annak ellenére, hogy bizonyos részei már megjelentek kalózkiadványokon, vagy éppen a Ghost in the Ruins válogatáson. Egy csúcsformában levő zenekar első klasszikus felállását halljuk vágatlanul, abból az időből, amikor a dallamos metal a topon volt Amerikában, a zenészek pedig még szinte be sem töltötték a harmincat. Még egy aranyos baki is benne maradt: a Legions felkonfjában Jon azt találta mondani, hogy „Let me hear your hands!” – vagyis hadd halljam a kezeket!
Ha Savatage-rajongó vagy, a Madness Reigns from the Gutter (1990) nemcsak az új dalokra való várakozást enyhíti, hanem saját jogán is kötelező hallgatnivaló. De ha érdekel egy nyers, magával ragadó koncertfelvétel a US-power és a prog-metal közös halmazából, akkor se ugorj el előle! Digitálisan már most elérhető, a dupla CD-t vagy tripla vinylt ősztől illeszthetjük a gyűjteménybe.
