Szerettem volna aktívabban részt venni a Reaction Fanzine és a To Defy Collective három estés underground örömünnepén, ám egészségügyi megfontolásból csupán a csütörtöki napon kapcsolódtam be. Az Astoria közelében tartott eseményen – amelynek megszervezésében a már ismert társaságot a No Regret Productions is erősítette – két svéd brigád mutatkozott be előttem.

A hazai mezőny képviseletében az eredeti terv szerint a Contra kezdett volna, az ő fellépésük azonban sajnos meghiúsult, így a Gear csapott bele elsőnek. Tőlük alkalomról alkalomra masszívabb, dinamikusabb előadást látunk-hallunk, miközben magától értetődő módon a szenvedély hajtja a srácokat, és a világ aktuális, a színtérre is közvetlenül ható történésekre való reakciók sem maradnak el Tamásék részéről. Érdekesség, hogy a csapat tulajdonképpeni ars poeticája, a Temptation of Bitterness nóta (benne az “I am not driven by hate / We are not driven by hate” sorokkal) mindjárt az elején hangzott el. Viszont zenei szempontból is rendre meglepi a nagyérdeműt a Gear, és az itt bedobott Life Of Agony klasszikusból Keith Caputo dallamait sem hiányoltam. A srácokkal most egy ideig nem találkozunk, mivel új dalok írására összpontosítanak, ám a legközelebbi koncertig csupa jó érzéssel fogom elraktározni magamban ezt a bulijukat (is).

A Feels Like Heaven egy viszonylag friss banda, amely történetesen a Speedwayből nőtt ki. A két zenekar a muzsikát tekintve sincs fényévnyi távolságra egymástól, noha a FLH “100%-ig valóságos emo hardcore”-nak vallja magát. Az énekes Emanuel melodikus témákra is képes, ami határvonalat jelent az anyabandához és frontemberének, Antonnak a nyersebb, arcbamászóbb stílusához képest. A lényeg persze e két alakulat esetében is az energia volt, amely a színpad és az előtte “táncolók” között áramlott oda-vissza szokás szerint.

Emauelék diszkográfiája ugyan nem túl terjedelmes, legalábbis még nem az, de az idei évet egyből az első teljes albumukkal indították. A műsor zömét értelemszerűen a Scheme Recordsnál megjelent Within Dreams számai tették ki, de egy tétel erejéig a négy esztendővel ezelőtti EP-jét is megidézte a Feels Like Heaven.

A Speedway tavaly a Shelterrel turnézott. Akkor a budapesti állomáson, az A38-on nem voltam jelen (jóllehet a Gear is játszott), ám nem kétlem, hogy ott is megállta a helyét a formáció. Az ő legutóbbi lemezük, az A Life's Refrain épp azidőtájt jött ki a Revelation Records gondozásában – vagyis a két stockholmi bázisú zenekar egyaránt amerikai cégnél kötött ki –, úgyhogy nyilván a hajón is túlnyomórészt annak az anyagát népszerűsítették. A Barhole-ban mindenesetre ebben a munkarendben dübörgött a youth crew alapú rifföntöde. Az eredetileg a debütáló anyagon szereplő, de az A Life's Refrainre újravett Touch nótát az ezen a néven ismert magyar zenekarnak ajánlotta Anton. Bizonyára nem csak nálam szerzett jó pontot ezzel.

Zenei és lelki-szellemi vonatkozásban is újabb komoly erővel feltöltő, élménydús és tartalmas este volt. A szintén jelenlévő Frogfoot kolléga is megerősítheti ezt.