Húsz éves a Watch My Dying Fényérzékeny lemeze, ami méltó módon végre vinylen is elérhető kétféle színben, amiért örök hála a METAL.hu-nak. Nézzük is meg, hogy milyen ez a vinyl és miért volt erre most szükség?
És aztán tényleg húsz év alatt kiürült minden oldal, fényérzékeny! Hihetetlen a számomra, hogy húsz éves ez a lemez. Még most is előttem van teljesen, hogy várjuk a Megawatt című műsort a Viva TV-n kedd (?) este és totálisan oda voltunk, ha véletlen elkaptuk a Fényérzékeny című WMD dal videóját. Gaobr (ekkor még csak így lehetett hívni) zseniális szövegei a mai napig kísértenek. Igazából én még most is azt mondom, hogy kis hazánkban kettő plusz egy igazi rock/metal dalszövegíró van. Pálinkás Tamás és Veres Gábor kiegészülve Acélos Balázzsal, aki a Fürgerókalábak nevű formációban azért sok szöveget szállított. Gábor szövegeit napestig bogarásztuk, hogy vajon mire is gondolt a költő? Volt itt olyan megfejetés is az évek alatt, hogy a Fényérzékeny dal arról szól, hogy vették őrizetbe a művész urat. Aztán persze többet láttunk a dolgokba, mint amik valójában voltak, mint az volt a Kapu esetében is. Ettől függetlenül vicces ezekre visszagondolni, felidézni a középiskolás emlékeket. Mennyire más volt minden, mikor dalszöveget még csak a kis füzetből tudtunk kibogarászni, ami a CD mellett volt.
Na, de miért is nosztalgiázok annyit? A húsz év nagyon szép kerek évforduló, nem mellesleg pedig a vinylek, amik megjelentek egyszerűen gyönyörűek! A neon zöld - fekete splatter kiadás egyből megbabonázott, de aclear változat is nagyon szép. Forray Tamás, a METAL.hu atyja és metal vinyl mogul lassan elmondhatja, hogy az összes WMD lemez felkerülhet a polcra, már csak egy stúdióalbum hiányzik, ha jól számolom a dolgokat, de egészen biztos vagyok benne, hogy jövőre ezt is pótolni fogja. Ami az egyik legfontosabb dolog, hogy ez az album nemcsak a zenekar egyik legfontosabb műve, hanem a 2000-es évek magyar extrém metaljának egyik csúcsteljesítménye is. Ezzel egyszerűen nem lehet vitatkozni. A magyar nyelvű szövegek és az egyedi dalszerzés miatt nem válik egyszerű utánzattá, hiába is próbálják folyton a Meshuggah-hoz hasonlítani. A lemez első hallásra kaotikusnak tűnhet. A gitárok folyamatosan tördelik a ritmust, a dobok gyakran eltávolodnak a megszokott metal groove-októl, és a dalok ritkán követik a klasszikus versszak–refrén szerkezetet. Ugyanakkor a Fényérzékeny egyik legnagyobb erénye, hogy a technikai komplexitás mögött mindig ott maradnak az emlékezetes motívumok. A riffek gyakran gépszerűek és súlyosak, de nem steril módon. Inkább olyan érzésük van, mintha egy pszichológiai összeomlás zenei leképezései lennének. Ez különösen igaz a címadó dalra és a Metrikus-ra. A címadó dal utalhat a láthatóság és eltűnés motívumaira. Olyan sorokkal dolgozik, mint a „kiürül minden oldal” vagy a „pont úgy hamvad el”, amelyek egyszerre utalhatnak személyes kapcsolatokra, identitásvesztésre vagy alkotói kiüresedésre. A magyar nyelv különösen fontos itt. Sok progresszív metal zenekar angolul ír, de a Watch My Dying esetében a magyar nyelv töredezett, költői képisége jelentősen hozzájárul az album atmoszférájához. A hangzás a lemez egyik vitatott pontja. Egyes kritikák szerint a dobok kissé szárazak vagy „bádogosak”, ami elsőre szokatlan lehet. Mások szerint pont ez a nyersség erősíti az album nyugtalanító karakterét. Ezt próbálták jó pár éve, ha jól emlékszem pont tíz évvel ezelőtt feljavítani, azonban, szerintem az újra keverés hátrányára vált az albumnak, mintsem előnyére. Ez olyan dolog, hogy hiába keverik újra és újra az ..And Justice For All albumot, az úgy van az emberek fülében, ahogy anno megjelent, basszus nélkül. Ugyanez igaz rengeteg hazai lemezre is, hiába jönnek ki X év után modernebb köntösben, nem ahhoz vagyunk szokva. A magyar mentalitás meg amúgy is olyan, hogy ragaszkodunk a régihez. A Fényérzékeny azért maradt fontos lemez, mert nem pusztán technikai bravúr. Sok progresszív metal album elveszik a matematikában; itt a bonyolultság érzelmi funkciót tölt be. A ritmustörések, a váratlan váltások és a disszonanciák a szövegek szorongását és bizonytalanságát erősítik. A lemez olyan érzést kelt, mintha egy ember tudatában bolyonganál, aki egyszerre próbál rendet tenni maga körül és szétesni.
Ez az a lemez, ami kortalan marad, amiben minden új, a metal zenével csak kacérkodó, szemező ifjonc meg fogja találni a szépet és jót. Be kell vallanom, hogy nekem is vannak időszakok, amikor iszonyatosan előtérbe kerül ez az album utána pedig évekig felé se nézek. Így, hogy ez a csoda szép vinyl hozzám került most megint nem tudom kiszorítani a Spotify-ról sem a zenekart, pedig közben teljesen más zenék pörögnek. Gondolj csak bele, mostanában Sleep-et hallgatok állandóan és mellé érkezik a WMD, nem hétköznapi párosítás, de mégis nagyon jól megférnek egymás mellett. Mit is mondjunk erről a szülinapos albumról még? Tamás, jöhet a Moebius, illetve srácok ! Kellene tolni egy végig játsszós koncertsorozatot, nem? Ha pedig szeretnél egy szép lemezt vásárolni kattints IDE.
