Mi kell egy jó koncerthez? Elsősorban jó zenekarok, nyilván. Az Enola Gay személyében az optimális előzenekar adott volt, s bár cseppet sem az én zeném, de tagadhatatlanul aktuális, fiatal, feltörekvő bandának tűntek, akiket a közönség is a keblére ölelt, így maximálisan megfeleltek az első kritériumnak, a főzenekarról pedig esik szó alant.

Aztán nem árt egy jó helyszín. Sok éve nem jártam a Parkban, de tapasztalatom szerint mindenben csak előrelépés történt. Igazi, nyugati színvonalú profi gépezet hajtja, remek színpad és hangtechnikával, profi stábbal, ezen nem múlt tegnap semmi.

A közönség mennyisége és minősége (tapasztalva azt a hangulattalan nihilt, ami a szomszédos labancoknál van) is sokat nyom a latban. Szerda este ezzel sem volt semmi probléma. Pont elég ember volt, pont kellően ihletett hangulatban. Végig ment a nyüzsgés, a buzgálkodás, dalolászás, persze volt is mit bepótolni. De erről is később.

Az időjárás is tényező. Azt hiszem ennél csodálatosabb viszonyokat nehezen lehetett volna nyár közepére kívánni, mint amivel megörvendeztettek az égiek! Lágy szellő, kellemes hőmérséklet, kristálytiszta égbolt. Hatalmas pipa!

Helyszín, időjárás, előzenekar, közönség kipipálva, jöjjön az Idles!

Asszem 2019-ben kaptam el egy KEXP élőjüket, akkor szerettem bele a zenekarba. Minden igyekezetem ellenére nem tudtam elcsípni őket covid előtt, azóta pedig egyrészt viszonylag nagy zenekarrá váltak, sok olyan töltelék nótával, ami nem motivált messzi utazásra miattuk, másrészt a Szigetes bulijukon kívül nem léptek fel itthon, így az első lehetséges találkozás Joe Talbotékkal idáig váratott magára.

Rajta volt a listán. A megnézendők listáján. Hála égnek ez a lista roppant rövidke, de mindig kerülnek rá fel nevek, szóval a végére azért feltehetően/remélhetően sosem érek. Jó érzés a High Vis után az Idles-t is kihúzni, de mindkét esetben megmaradt az a jóleső "alig várom a következő alkalmat" feeling.

Lelkes vagyok, mert nagyon nagy élmény volt a tegnapi buli. Pedig a setlist majd' fele vagy ismeretlen volt vagy elment mellettem. Nálam az első két lemez az alap, onnantól sokat vesztett az érdeklődésemből a banda. De hogy lehetne egy harmadik Brutalism-öt írni vagy Joy-t?! Szóval részemről okés a kísérletezés, a poposodás, ettől még Mark Boven kibaszott szórakoztató marad, Joe sem veszít a szuggesztív előadásmódjából.

Persze, a kedvenceim a koncerten a Mother, Scum, 1049 Gotho, Danny Nedelko, Never Fight.. voltak, de fülig érő szájjal táncoltam végig a POP-ot, a Dancer-t, vagy a Mr. Motivator-t is. Mert egyrészt ezek jó nóták, másrészt az egész performansz magával ragadó volt minden egyes szinten.

Nem tudnék egyetlen momentumba sem belekötni, pedig azt nagyon szeretek. Jó, a setlistben voltak erős időhúzások, de szerintem ez kijár nekik, elég intenzíven tolják a rockot, és a mellékhelyiség ilyenkor veszteségmentesen látogatható, akárcsak a pult. Hatalmas pacsi a bandának, a közönségnek, a szervezőknek, ez tízpontos első koncert volt a britektől!

A szerda esti Idles koncert után egyetlen kérdésem maradt: mikor lesz legközelebb?

FOTÓK: LÁNYI KRISTÓF
További fotók ITT.