Mindenek előtt adja magát a kérdés, hogy a lejátszási listák korában mégis mi szükség van egy válogatáslemezre. A mai zenehallgatók többsége ugyanis minden lehetséges élethelyzetre képes összeállítani a maga lejátszási listái, melyeket kedvére bővíthet, szűkíthet, személyre szabhat. Aki nem komplett lemezekben utazik, és még az előbbihez is lusta, a megfelelő intelligencia, algoritmus, miegyéb igénybe vételével még energiát, agymunkát is spórolhat magának, és csak hallgatnia kell, amit feldob neki a gép.

Erre jön a Sony Music, és a múlt században évtizedeken át jól működő formula szerint, a megszokott címmel kihoz egy sokadik gyűjteményt minden angol heavy metal zenekarok egyik legfontosabbikától. A nyúlfarknyi lemezbontogatós video tanulsága szerint ráadásul az alapító, Ian Hill basszusgitáros - azaz maga a zenekar - is beállt a dolog mögé. Elvégre a Judas Priest épp turnén van.

Az ikergitáros brit heavy metal főpapjainak Faihkeepers turnéja elegendő apropót ad egy olyan válogatás megjelentetéséhez, ami terjedelméből adódóan nyilvánvalóan csak a felszínt kaparássza, és célközönségét vélhetően elsősorban azok a mai tizenévesek alkotják, akik a fémzene gyökereit keresik. Bízom benne, hogy szép számmal akadnak ilyenek!

A The Best of... címzettje ugyanis végképp nem a keménymag. A kiadó rendkívül szimpatikus módon semmi pénzlehúzó extrát sem pakolt fel az LP-változatban mindössze tíz dalos, CD-n pedig tizenhat szerzeményt felsorakoztató kompilációra, csak az alapvetésekből egy kisebb csokorra valót. A magam részéről szerencsésebbnek tartottam volna a Greatest Hits elnevezést, mivel a zenekar legismertebb - és nem feltétlenül a legfontosabb, legjobb - dalai kerültek fel az egylemezes korongokra. Persze mindez relatív...

A tények viszont a következők; a Ripper-korszak ugyebár nem létezik a mai zenekar számára, így Rob Halford-mentes témát nem várhatunk. Sőt a dallistán a Halforddal történt összeborulás utáni három korongnak sincs hírmondója, ahogy a fókusz a British Steel és a Painkiller közötti dolgokon van, mínusz a Ram It Down. A cél tehát a legismertebb Judas Priest darabok felsorakoztatása, jelzés értékkel pedig a sokszínűség felvillantása volt. A CD-változaton az utóbbi jegyében, elvétve akadnak olyan meglepő(bb) darabok is, mint az epikus Beyond the Realms of Death vagy a közelmúltban leporolt első lemezes címadó.

Ahogy a szerkesztők a mai Priest-ről sem feledkeztek meg. Ennek eredményeként ebben a körben kisebb fajta revelációként éltem meg, hogy a Crown of Horns a Night Crawlerrel, az Electric Eye-jal és társaikkal körbebástyázva sem vall szégyent. A másik újkori darabot, a Lightning Strike-ot jómagam ugyan lecseréltem volna egy karakteresebb kortársára, mondjuk a Never the Heroes-ra vagy a Rising from Ruins-ra, de ebbe a sehová sem vezető miért ez és nem az vagy amaz-ozásba mélyebben nem mennék bele.

Azt ellenben megemlíteném, hogy a dallista szerencsésen felrúgja az időrendet, így a kiadó a fiataloknak (az újonnan érkezőknek) legalább annyiban feladja a leckét, hogy kellő lelkesedés birtokában utánamenjenek az egyes sorlemezeknek is. Részemről az esszenciális Judas Priest válogatás a korszakhatárként felfogható Metal Works marad, de az ugyebár bő három évtizedes, dupla ekkora terjedelmű kompiláció, vaskos füzettel.

Ha lenne értelme bármilyen szubjektív erősorrendet felállítani a zenekar hivatalos válogatás albumai között, az idei anyag, pontosabban annak CD-változata utcahosszal előzné a fapados 2008-as Collections-t, és nagyjából az ősi Hero, Hero-val, illetve az 1997-es gyűjteménnyel azonos polcon foglalna helyet.

A címválasztás nem a legszerencsésebb, bár csak a magamfajta őskövületek lehetnek képesek összemosni az idei csomagot az azonos című, 1978-as elődjével. A célközönség azonban most nem ez a korosztály. A lényeg lejátszási listáktól és különféle válogatásoktól függetlenül mindössze annyi, hogy senki sem vallhatja magát metalosnak, ha nem ismeri ezeket a dalokat. Azt pedig csak halkan teszem hozzá a dologhoz, hogy remélem, egy-két itteni darab vérfrissítésként a Faithkeepers-turné programjába is bekerülhet! Az öregebbek pontosan tudni fogják, hogy melyekre gondolok.

Aki még nem tudná, annak pedig mondjuk, hogy a zenekar szeptember 1-jén a Budapest SportArénában játszik. Részletek ITT.