Igazi meglepetés volt két éve a Smoking Snakes bemutatkozó albuma, most pedig itt a folytatás. Ha kigyúlnak a fények, semmi sem marad rejtve – mondják ők, hát irányítsuk a reflektorokat az All Lights On lemezre!

A glam-sleaze műfaj epicentruma mostanra Észak-Európa lett, innen származik a Smoking Snakes zenekar is, egészen pontosan Göteborgból. A svéd srácok 2024-ben debütáltak a Danger Zone nagylemezzel, amivel – bár nem feszítették szét az underground kereteit – sikerült letenniük a névjegyüket, és begyűjteniük néhány elismerő kritikát. A fiatal zenekaroknál gyakori tagcseréket ők sem úszták meg: az előző lemez óta a dobos és a gitáros poszton is új zenészeket üdvözölhetünk, név szerint Mackey Gee-t és Rob Raw-t.

És most annyira szeretném azt írni, hogy a remek bemutatkozást követően még sikerült is fejlődni és szintet lépni, de sajnos nem lenne igaz. Minden lelkesedésem és őszinte drukkolásom ellenére azt kell mondanom, hogy az All Lights On mintha az előző album lefojtott, energiatakarékos verziója lenne. Megjelentek a töltelékdalok, a hangzás tompább és fapadosabb; mintha nem az olimpiát nézném, hanem egy edzőtábor utolsó előtti délutánját.

A rádiós felkonfokat idéző intró után máris a Don’t Touch, az egyik húzódal indul, de utána úgy seggreül a lemez, hogy eszébe sem jut újra beindulni. Mintha a B-oldalt tették volna előre, úgy sorakoznak a fillerek, a 34 perces játékidő csaknem felében. Majd végre jön a Broken Heart, hogy kicsit felrázza a hallgatót. Ez a lemez legjobban sikerült dala, hibátlan a verze-bridge-refrén építkezés, habár a rojtosra koptatott fire/desire rímpár alkalmazásáért jár az ejnyebejnye. Innen már rendben leszünk, a Turn On the Lights még azzal a fura kiállással is üt, a záró Pleasure & Pain pedig egy újabb csúcspont, bár nem értem, miért kellett lekeverni a végén, ha van utána még egy outro is.

Nem lett rossz az All Lights On, hozza a műfaj átlagát, kerül majd belőle a playlistekre is. De mint teljes nagylemez, csalódást keltett, különösen az elődje fényében. Továbbra is szorítok nekik, de az idei glam-sleaze termésből a Temple Balls és különösen a Crashdϊet lemezeit jobb szívvel tudom ajánlani.