Mit is lehetne írni a két napos Summer Hell-ről, ami még újdonság lenne? Valószínűleg semmit, hiszen a zenekarok jelentős része öreg motoros, mondhatni legendás. Egy valami biztos, hogy ahogy az első napon, úgy a második sem tudtunk ( és nem is kell) elmenni Lou Koller és a Sick Of It All neve mellett. Ugyan  úgy éreztem, hogy ez a szomorú eset rányomja majd a bélyegét a hétvégére, valójában ez kicsit meg is történt.

Kicsit rányomta, mert bármikor szóba került a neve, fura érzések fogtak el. Nem csak engem, hanem a barátaimat is.
Ha a zenekarok hozták szóba, óriási vastaps fogadta, ha mi, akkor pedig brutál sztorizások vették kezdetét, hogy kinek mit jelent/jelentett a Lou és a Sick Of It All. A Biohazard például az ő arcát rakta ki háttérnek, rajta az ikonikus Bio logo. Megható volt!

De ezt a meghatottságot hamar elsöpörte a brooklyni négyes, akik három év után tértek vissza hozzánk. Olyan (hang)erővel robbantotta be a zenekar első dalként az Urban Discipline-t, hogy arra nehezen találok szavakat. Azt gondoltam magamban, hogy nem lehet ilyen pofátlanul elkezdeni egy koncertet, de amikor megszólalt a Shades of Grey, bebizonyosodott, hogy de. Itt bizony a finomkodásnak nem lesz helye. Nem is volt.

Jó régen láttam a zenekart legutóbb, ha emlékeim nem csalnak, akkor 2012-ben Bécsben. Nem most volt. Nem tudtam mire számítsak, de mondom, olyan szinten pofátlan kezdés volt, hogy tudtam, hogy ez bizony egy suttyó geci (elnézést a kifejezésért, ez mind jó értelemben véve suttyó geci :D ) egy óra lesz.

Két párhuzamos dolgot véltem felfedezni a múlt heti Sex Pistols és a mostani Biohazard koncert között. Csak a mi kutyánk kölykei, ahogy szokták mondani. Ugyanis itt se kellett sokat várni arra, hogy valamelyik tag lejöjjön a nézők közé. Ez a tag pedig nem más volt, mint…

… mint Billy Graziadei. Ha jól számolom, ez körülbelül a negyedik számnál történhetett. Király volt!  Amit még fontos megemlíteni vele kapcsolatban, hogy a szokásos „egészsédre” és „köszi” mellett, olyan mondatokat is mondott magyarul (!), hogy : Szia Budapest, hogy vagytok?! A másik pedig csak egyszerűen annyi volt, hogy mozogjatok!

Ezt viszont nem kellett kétszer kérni, ugyanis a közönség elég hamar megmutatta , hogy hogyan is mulat a magyar. Állatok voltatok ott a küzdőtéren!! 😊

Evan Seinfeld- aki az előző éjszaka rock dj-vé avanzsált- csupán annyit mondott, igaz ezt többször is, hogy ; „Respect to Budapest, We love you motherfuckers!” Én elhittem neki, igazából az egész zenekarnak elhittem mindent, amit mondtak.

A fent említett Sex Pistols párhuzam másik fele az, hogy itt is volt egy születésnaposunk és szintén énekelte a tömeg a happy birthday-t.Bobby Hambelnek ma (07.27), Billynek pedig holnap (07.28) van a születésnapja. Isten éltesse őket és minket is! Legyen még sok ilyen közös esténk!

(Egyébként a DRI is kegyetlen király volt a Pro-Painnel karöltve.)

Fontos megjegyezni, hogy iszonyat nagy köszönet a H-Music Hungary csapatának, Dórinak és mindenkinek, aki összehozta ezt a két napos „fesztivált”. Profi munka volt! Köszönöm!