Ha van olyan koncert, amely köré valódi kultusz épült, az az Alice in Chains MTV Unplugged fellépése. 1996. április 10-én vették fel a brooklyni Majestic Theatre-ben, és ez nemcsak zeneileg kiemelkedő, hanem a zenekar történetének egyik legmeghatóbb dokumentuma is. Összeszedtünk pár érdekességet az anyagról, hogy könnyebb legyen megsimogatni.
Ez volt az első koncertjük közel három év után. A zenekar 1993 vége óta gyakorlatilag nem koncertezett Layne Staley súlyos heroinfüggősége miatt. Az MTV évekig próbálta rávenni őket egy Unplugged műsorra, de csak 1996-ban mondtak igent. Layne hangja szinte csoda volt. Sokan a videó alapján azt hiszik, hogy a koncertet stúdióban "kijavították". Valójában nagyon kevés utómunka történt. Layne fizikailag rossz állapotban volt, mégis elképesztően tisztán és erőteljesen énekelt. Emiatt sok énekes ezt tartja az egyik legjobb élő rockénekes teljesítménynek. Te tudatad, hogy ezen a koncerten nem is négyen játszottak? Sokan észre sem veszik, hogy egy ötödik zenész is ül a színpadon: Scott Olson. Ő játszotta a második akusztikus gitárszólamokat, hogy Jerry Cantrell több teret kapjon az énekre. Ez volt az Alice in Chains első fellépése öt taggal. A vörös lámpák nem véletlenek. A színpad tele volt vörös állólámpákkal, mintha egy nappaliban játszanának. Az MTV eredetileg világosabb díszletet javasolt, de a zenekar ragaszkodott a sötét, melankolikus hangulathoz. Ez lett az Unplugged egyik legismertebb vizuális eleme a Nirvana orhideái mellett. Mike Inez basszusgitárjáról is meg kell emlékeznünk, vagyis a rajta található feliratról.
"Friends don't let friends get friends haircuts."
Ez finom ugratás volt a Metallica felé, akik nem sokkal korábban levágatták hosszú hajukat. A Metallica tagjai ott ültek az első sorban, és jót nevettek rajta. A zenekar még az Enter Sandman riffjét is eljátszotta poénból két szám között. A koncert végén egy teljesen új dal is elhangzott. A koncert végén bemutatták a Killer Is Me című számot, amely addig soha nem jelent meg stúdióverzióban. A legtöbb rajongó szerint ez az egyik legkülönlegesebb pillanat az egész este folyamán. Az MTV az eredeti sugárzott verzióból három dalt kivágott. Az előbb említett új szerzeményt, a Frogs, illetve az Angry Chair kimaradt. Azt tudtad, hogy Jerry Cantrell majdnem lemondta a koncertet? Kevesen tudják, hogy Jerry Cantrell ételmérgezéssel küzdött a felvétel napján. Egy interjúban elmondta, hogy egy hot dog-tól lett rosszul, és még egy vödröt is odakészítettek mellé a színpadra arra az esetre, ha hánynia kellene. A videón ebből semmi nem látszik, végig profi maradt. Layne az előadás alatt végig fekete kesztyűt visel. Ennek az okait sokan találgatják. Van, akik szerint a szer használat nyomait rejtette így el, mások szerint szégyellte a lesoványodott kezeit. Ez már soha nem derül ki, erről az énekes amúgy soha nem is beszélt. A műsor sem volt 100%, hogy ez lesz, mint amit megismertünk. Eredetileg eljátszották volna a We Die Young és a Love, Hate, Love dalokat is. Végül időhiány miatt maradtak ki, nem azért, mert ne tudták volna eljátszani őket. Egy régóta keringő történet szerint a Don't Follow is szóba került, de erre nincs megbízható bizonyíték. Jerry Cantrell és Sean Kinney később utaltak rá, hogy Layne nem vett részt minden próbán, ezért a koncert elején látható óvatosság részben ebből fakadt. Ennek fényében még elképesztőbb, milyen magabiztosan énekelte végig a műsort.
Számomra mindig a Nirvana Unplugged lemeze lesz AZ MTV Unplugged. Ennek egy oka van igazából. A gimiben bolondultam a Nirvana-ért és sokkal jobban megmozgatott, mint bármi más. Ettől független ez a lemez is zseniális, de nem tudom úgy hallgatni. Ez most lehet furcsán fog hatni, de az AIC unplugged-ja számomra egy rendkívül depresszív és nehéz lemez. Nagyon nehezen tudom végighallgatni, pedig remek dalok vannak rajta. A legjobb számokat választotta ki a zenekar, hogy előadja akusztikusan, de egyszerűen annyira mélybe taszít, annyira behúz, hogy utána napokba telik mire visszatalálok magamhoz. Így meg nagyon nehéz lemezt hallgatni. Persze, bizonyos időszakokban tök jó dolog, de amikor nem engedheted meg magadnak, hogy a takarót fejedre húzd és csak legyél, akkor nehéz. Ha választanom kellene a Nutshell és az About A Girl-ös nyitás között nem tudnám megtenni. Annyira gyönyörű dal a Nutshell, az egyik legszebb dal ebben a formában. Hiába nem állt közösen a zenekar jó ideje színpadon ott a kémia, ott van a depresszió, fájdalom a dalokban, amik miatt még mindig könny szökik a szemembe. Ráadásul itt még érezhető az a feszültség, izgalom, ami körbe lengte a zenekart, hogy vajon fog-e ez most működni. A Brother alatt érezni még, hogy mennyire figyelnek egymásra a zenészek. Jerry nem a közönséget nézi, hanem Layne-t, hogy biztosan együtt lépjenek be. Mivel évek óta alig játszottak együtt, látszik rajta az óvatosság. A No Excuses már egy oldottabb hangulatban indul, érezni, hogy itt kezdi igazán elengedni magát a zenekar. Érdemes nézni úgyis a felvételt, hogy kimondottan Layne-t figyeljük. Észre lehet venni, hogy amúgy rettentően sokat mosolyog a felvételek alatt. A Sludge Factory is érdekes, hiszen első próbálkozásra félbeszakad. Ha megnézed a teljes felvételt, Layne az első próbálkozásnál elrontja a belépést, ezért megállnak és újrakezdik. Jerry csak ennyit mond mosolyogva:
"It's been a while."
A közönség nevetett, a feszültség pedig egy pillanatra feloldódott. Utána pedig ami következik az még így harminc év távlatából is zseniálisan hat. A Down In A Hole alapból egy rendkívül erős dal, de sokak szerint az est csúcspontja volt ez a dal. Amikor Layne elénekli az "I want to be inside of you" részt, alig mozog, mégis hihetetlen érzelmi ereje van az előadásnak. A koncert utólag szinte dokumentummá vált: a közönség ma már tudja, hogy Layne néhány évvel később meghalt, ezért ezek a dalok egészen más jelentést kaptak. Az Angry Chair továbbra is harapós, félelmetes szerzemény, ami megbabonáz és nehezen enged el.
