Az amerikai Aurora Borealis az 1990-es évek közepén indult, és az alapító Ron Vento gitáros-vokalistának már a korai időkben megvolt az az elképzelése, hogy az extrém metal különböző irányzatait hozza közös nevezőre. A zenekar legelső albuma, az 1998-as Praise the Archaic Lights Embrace idén első alkalommal jelent meg vinyen, mégpedig a Vinyl Hex Records jóvoltából. Az alábbi beszélgetést Ronnal szintén a kiadónak köszönhetjük.

Hogyan találtatok egymásra a kiadóval? 

Ron Vento: A Viynl Hex keresett meg és vetette föl nekem az egyik régi album újbóli kiadásának a lehetőségét. Beszélgettünk kicsit a sráccal, és felismertem, milyen hatalmas szenvedélye a kiadó, illetve az, amit próbál létrehozni. Roppant módon tetszettek a lemezzel kapcsolatos elképzelései. Részletesen felvázolta az ötleteit, és megállapodtunk. Mindennel nagyon, de nagyon elégedett vagyok. Ragyogó munkát végzett. 

Mesélnél magáról az újrakiadásról? Új masterrel vagy változtatás nélkül jön a Praise the Archaic Lights Embrace? A booklet, feltételezem, bővebb lesz az eredetihez képest.

Ron: Nem kapott új mastert az album. A felvétel még 1998-ban készült, úgyhogy a mai digitális kiadványokhoz mérten a hangszint nem volt túl magas vagy túl hangos. A csomagolás viszont kétségkívül sokkal szebb lett, mint az eredeti kiadásé. Tartalmaz egy interjút, valamint belső és külső borítókat is. Vagyis rengeteg csodálatos extrát. 

Még az Aurora Borealis előtt egy Lestregus Nosferatus nevű black / death metal bandában játszottál, tőlük két dalt is átgyúrtál az első Aurora Borealis demóra, illetve EP-re. Miért léptél ki? Netán saját zenekart szerettél volna elindítani?  

Ron: Az a két szám valójában a saját szerzeményem volt, amelyek felkerültek a Lestregus demóra. Miután kiszálltam, úgy akartam újravenni mindkettőt, amilyennek mindig is elképzeltem ezeket. A Lestregusban egy másik gitáros-vokalista is játszott, én pedig egyszerűen azt szerettem volna, hogy Aurora számok legyenek belőlük. Igazából azért szálltam ki, mert sosem néztünk egy irányba. A többiek inkább a sötét, sátánista témák felé kacsintgattak, ami nem az én asztalom. Emellett pedig jobb zenészeket is kerestem magam mellé.  

Az első Aurora Borealis EP és a Praise the Archaic Lights Embrace a NightSky Productions kiadásában jelent meg, sőt 2011-ig az összes ezt követő anyagod is. Más zenekar anyagait azonban nem gondozta a NightSky Productions. Te alapítottad és működtetted a céget?

Ron: Igen, az volt az én saját kis produkciós cégem, na meg a stúdióm is ezt a nevet viseli. Azért raktam fel a NightSky Productions emblémáját a kiadványokra, hogy mégse tűnjenek saját kiadású anyagoknak. Sosem állt szándékomban más zenekarok felvételeit ilyen módon kiadni. Ez lényegében nem más, mint egy utalás az akkor még gyerekcipőben járó  stúdiómra.  

A Praise the Archaic Lights Embrace felvételei a dél-karolinai Sound Lab stúdióban folytak, azóta pedig már több évtizede a saját műhelyedben, a Nightskyban dolgozol. Mindig is egy saját stúdió volt az álmod?

Ron: Igen, már középsuliban tudtam, hogy egyszer saját stúdióm lesz, és hogy nem másoknak fogok gürcölni. Az első két lemez idején még nem éreztem úgy, hogy a hely a megfelelő szinten tart, ezért tapasztaltabb arcokhoz fordultam. Az első EP a Morrisoundban készült Scott Burnsszel, a második pedig Bob Moore-ral a Sound Labben, ahogyan te is említetted. Aztán elhatároztuk, hogy a saját kezünkbe vesszük az ügyeinket, habár a stúdió akkor még kezdetleges állapotban leledzett. Azóta csak fejlődtünk, és a hely Maryland egyik legrégebb óta működő stúdiójává nőtte ki magát.

A Praise the Archaic Lights Embrace-en Derek Roddy dobolt. Hogyan csatlakozott az Aurora Borealishoz? Később Tony Laureano is a csapat tagja volt két ízben, és Tim Yeunggel is játszottál néhány évig. Milyen volt ezekkel a legendás dobosokkal dolgozni szakmai, illetve emberi oldalról? 

Ron: Igen, roppant szerencsés vagyok, amiért ennyi fenomenális és legendás dobossal dolgozhattam. Ugyanakkor azt se felejtsd el, hogy amikor együtt játszottunk, ők még nem érték el azt a státuszt, amelyben ma vannak. Nem voltunk mások, mint pár arc, akik élvezték a zenélést. Abból a szempotból is mázlistának mondhatom magam, hogy tanulhattam ezektől a srácoktól. Dereket egy másik zenekarból ismertem. Kis ideig Gothic Outcasts néven is játszottunk együtt, de aztán elhatároztuk, hogy továbblépünk, és saját számokat írunk. Ezeknek az arcoknak a többsége végül lényegesen nagyobb csapatokban kötött ki, de ma is a barátaimnak tartom őket. Egyszerűen azért zenéltünk együtt, mert imádtunk zenélni.

Milyen volt az extrém zenei színtér, amikor megjelent a Praise the Archaic Lights Embrace? Különlegesnek, egyedinek számított az Aurora Borealis azáltal, hogy a black és a death metalt ötvözte?

Ron: Nos, Marylandben, ahonnan származom, nem igazán alakult ki színtér. Azért is települtem át a Florida állambeli Tampába, hogy megtaláljam azokat, akiket kerestem. Akoriban az számított az egész világ death metal központjának. Az ottani szcéna csodálatos volt. Marylandben ezzel szemben alig találtam bárkit, akivel együtt zenélhettem volna. Komolyan úgy gondolom, hogy mi voltunk az első amerikai zenekarok egyike, amely egységbe kovácsolta a thrash, a death és a black metalt. Szerintem ezért nem jutottunk szerződéshez kezdetben. A kiadós arcoknak fogalmuk sem volt róla, mit csinálunk, és hogyan promotáljanak minket. Mi viszont mindig is kitartottunk a stílusunk mellett.

Ami a dalszövegeket illeti, honnan ered a vonzódásod a történelemhez és a világ különböző népeinek kultúrájához?

Ron: Rengeteg történelmi tárgyú könyvet olvastam életemben, sőt jó ideig tanultam is történelmet, de ugyanilyen izgalmas számomra a világűr, na meg a vallás is. Az apám tudós volt a NASA-nál, ezért foglalkozunk a sci-fi és a világűr tematikájával annyi albumunkon. Ez adta a “Nightsky” név ötltét is a stúdióhoz. Ami viszont még fontosabb: sosem akartam állandóan ugyanarról írni. Mindenki más ezt tette, legyen szó Istenről, a Sátánról vagy a gonoszról. Engem az ilyesmi mindig untatott. Arról írtam, ami érdekel. 

Már csak azért is kérdeztem, mert van egy The House of Nimrod című dalotok. Mit tudsz Nimródnak a magyar kultúrában és mondakörben betöltött szerepéről?

Ron: Magyar oldalról nem sokat tudok róla. Annyit igen, hogy Ménrót néven is ismert, és a mitológia alapján ő a hun nemzetek atyja. Azt hiszem, nagy íjász is volt. A dalomban inkább a bibliai szemszögből írok róla, konkrétan arról, hogy hadat üzen Istennek, és megépíti Bábel tornyát, hogy eljusson a mennyekbe, és megvívja a csatáját Istennel. Még mindig ő a hatalmas vadász – akárcsak a magyar kultúrában, ha nem tévedek. Koncept albumról van szó, amelynek a sztorija szerint végül Ábrahám is megküzd Nimróddal. Talán többet kellene tanulmányoznom a magyar aspektust, hogy többet tudjak meg róla. 

Nemrégiben jelent meg a legutóbbi Aurora Borealis album, a Disillusioned by the Illusion is. Szerinted megfelelő volt az időzítés? Nem tartasz attól, hogy a két kiadvány megosztja az emberek figyelmét?

Ron: Nem, szerintem ebből nem lesz semmi gond. Sőt, úgy gondolom, a két kiadvány csak erősíti egymást, mert felhívják a figyelmet a zenekarra, és annál többen nézhetnek utána, mi is történik éppen velünk. Nem beszélve arról, hogy a Praise… egy újbóli kiadás, vagyis vannak olyan rajongók, akik már ismerik. Én magam is szeretnék begyűjteni egy példányt belőle,  hiszen most először jött ki vinylen, a külcsín pedig egyszerűen bámulatos.

Az utóbi néhány lemezetek bibliai témájú koncept anyag volt. Igaz ez a Disillusioned by the Illusionre is?

Ron: Nem, ezúttal hosszú idő után először nem koncept anyagom született. Minden egyes dal külön történetet mesél vagy más-más témát dolgoz fel. Annyi minden történt velem, és annyi ötletem halmozódott fel, hogy muszáj volt mindet kiírnom magamból. A következő Aurora album viszont ismét koncept lemez lesz, és a terveim már meg is vannak hozzá.

Az utóbbi néhány albumon, ideértve a Disillusioned by the Illusiont is, inkább a death metal felé mozdul el a zene, miközben a technikás játék és az intenzitás megmarad. Egyetértesz ezzel?

Ron: Nem is tudom. Szerintem, még ha bővült is az eszköztárunk a mély vokalizálással, azért továbbra is inkább black metalos az ének. Ami meg a riffelést illeti, mindenfelől merítünk a blacktől a thrashen át a death metalig. Nem death vagy black metalként gondolok a zenémre. Egyszerűen abból írok dalokat, ami jön belőlem. 

Mesélnél a Non Serviam Recordsról, amely kihozta a Disillusioned by the Illusion albumot?

Ron: Eddig a Non Serviam Recordsszal is remekül alakul minden. A kiadó vezetőjével sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, ráadásul a METAL ugyanazon korszakának vagyunk a gyermekei. Ő sesem szerződtet pusztán anyagi megfontolásból olyan bandákat, amelyeket nem kedvel, és emiatt nagyon tisztelem. Megbeszéltünk egy tíz perces telefonhívást, hogy egyeztessünk ezt-azt a lemez kapcsán, erre másfél órán át dumáltunk, mert egyre csak a METAL volt a téma. Minden elismerésem a kiadónak, na meg annak, hogy ennyi ideje a pályán van.

Miért döntöttél úgy, hogy nem koncertezel az Aurora Borealisszal? Ha már a Maryland állambeli Waldorfból származol, sose hívtak még fellépni a Maryland Deathfestre?

Ron: Az Aurora Borealis mindig is stúdióprojekt volt számomra. Élvezem a lemezkészítést és annak a művészetét. Van egy másik, tisztán black metalt játszó zenekarom (Imperial Crystalline Entombment -- a szerk.), amellyel játszottunk a Maryland Deathfesten. Sőt, rengeteg fesztivál-fellépésünk van ezzel a másik csapattal, úgyhogy az Aurorát inkább megtartom stúdióprojektként.