Van egy zenekar, ami 1996-ban meghalt, sőt már az utolsó albumuk, ami a Roots címet viseli is inkább egy fostalcsika, mintsem Sepultura, pont. Hangzik el nagyon sok szájból totálisan feleslegesen. A Sepultura a frontember távozása után is élt és virult. Nem mellesleg pedig nagyon király albumokat pakolt le. Az egyetlen egy hátrányuk a múltjuk, de ettől eltekintve egy zseniálisan jó zenekar. Szülinapos a Nation című lemez, ami 2001-ben jelent meg a Roadrunner Records gondozásában.

A Nation talán a Sepultura egyik legérdekesebb és leginkább félreértett albuma. Nem azért, mert zeneileg a legerősebb lenne, hanem mert ez volt az első lemez, ahol a zenekar már teljesen maga mögött próbálta hagyni Max Cavalera árnyékát, és először működött valódi alkotó egységként Derrick Greennel. Amikor Max Cavalera 1996 végén kilépett a zenekarból, sokan biztosra vették, hogy ennyi volt. A konfliktus nem zenei, hanem főleg menedzsmenti és személyes eredetű volt. A zenekar maradt tagjai Andreas Kisser, Igor Cavalera és Paulo Jr. úgy döntöttek, folytatják. Az énekes Derrick Green clevelandi hardcore énekes lett, korábban az Outface és Alpha Jerk zenekarokban énekelt. Több száz jelentkező közül választották ki. Andreas Kisser később elmondta, hogy nem egyszerűen jó hangot kerestek, hanem olyan embert, aki képes új korszakot nyitni.

Green egy demóval győzte meg őket, amelyen a későbbi Choke alapötlete is szerepelt. Az 1998-as Against azonban még átmeneti lemez volt. Derrick tulajdonképpen "vendégként" került bele a folyamatba. Mire a Nation készült, már több mint 200 koncertet játszott velük, teljes értékű taggá vált, és a dalszerzésben is részt vett. Andreas szerint ekkor lehetett igazán látni a különbséget az Against és a Nation között. A Nation nem egyszerű dalgyűjtemény. Andreas Kisser szerint az egész album egy elképzelt, utópisztikus nemzetről szól, ahol nincsenek határok,nincsenek háborúk, nincsenek fegyverek, az emberek pedig együtt élnek. A lemez címe és Shepard Fairey propaganda plakátszerű borítója is ezt az elképzelt közösséget reprezentálja. Ezért van az albumon rengeteg beszédminta, politikai utalás és társadalomkritika.

A felvételek 2000–2001 között zajlottak brazil és amerikai stúdiókban, főként Steve Evetts producerrel. Steve Evetts akkoriban a hardcore színtér egyik legelismertebb producere volt, dolgozott többek között a Hatebreeddel is. A zenekar kifejezetten “együtt zenélős" módszerrel dolgozott: Andreas hozta a riffeket, igor a ritmusokért felelt, Derrick a szövegeket szállította és plusz dallam ötleteket hozott, hogy végül együtt alakítsák ki azt, ami megszületett huszonöt évvel ezelőtt. Az elmúlt idő pedig azóta is igazolja, hogy remek választás volt Mr. Green a zenekar élére, mert egy teljesen új irányt tudott venni a zenekar. Az albumon mai fejjel rengeteg dal sorakozik fel, a tizenöt szerzeményre már akár azt is mondhatjuk, hogy túlzás!  Nem egy trashcore lemezről beszélünk, ahol egy dal maximum egy perc hosszúságú, nem. Itt a dalok átlag hossza azért három perc körül mozog, így nem kis feladat végighallgatni a lemezt.  De szeretjük a kihívásokat, szóval essünk is neki! 

A félig címadó nyitány tulajdonképpen az album manifesztója. A szöveg az új közösségről szól: összetartozás, új identitás és Sepulnation, mint nemzet. Zeneileg egy igazi olvasztótégely, ami hardcore és groove metal elemeket tartalmaz. A refrén kimondottan koncertekre készült, mindenki tudja Derrick-kel ordítani probléma nélkül. A Revolt nincs egy perc sem emiatt egy igazi HCpunk robbanás az egész. A düh és az ellenállás esszenciája, olyan, mint egy modern Dead Kennedys dal. A harmadik szerzemény egyből a lemez egyik, ha nem a legfontosabb dala. A Border Wars a határokról, nacionalizmusról és háborúkról szól. A Nation teljes koncepciójának központi eleme. A beszédminták szándékosan dokumentumfilm-hangulatot teremtenek, amik beleégnek az elménkbe. Őt követi a One Man Army, ami az egyik legismertebb szerzemény a lemezről. A szöveg arról szól, hogy egyetlen ember is képes változást elindítani. Ehhez videóklipet terveztek, de a Roadrunner nem támogatta megfelelően a projektet, ezért végül nem készült el, amit mi rendkívül sajnálunk!  Nem állunk le a politikai témájú dalokról. A Vox Populi a nép hangja latinul. A tömegek manipulálhatóságáról és erejéről szól, erre kis hazánkban is volt, illetve van is példa szép számmal .Sok rajongó szerint ez az album egyik legerősebb groove-jával találkozhatunk itt. A vallási fanatizmust és vallási konfliktusokat vizsgálja a The Ways of Faith, aminek már a címe is eléggé beszédes. A dalban ennek megfelelően különféle spirituális/vallási idézetek szerepelnek. Elmondhatjuk azt is, hogy talán az album egyik legkomplexebb szövegével van dolgunk, Derricknek biztos, hogy nem volt könnyű dolga. Őt követi a portugál címet viselő Uma Curma, azaz a gyógyulás, ami az egész zenekar elmúlt időszakára is lehet egy utalás. A brazíl hatások egyik utolsó lenyomata hallható a dalban, a lemezen. Ez egy sokkal személyesebb hangvételű dal, mint az előző számok. Amikor már kezdünk megpihenni jöne gy brutális HC hatás a Who Must Die? személyében. A szerzemény a társadalom által kijelölt bűnbakokról szól. Elmondhatjuk simán, hogy ez a lemez egyik, ha nem a legsötétebb pillanat. Az album egyik legizgalmasabb dala a Saga.Epikusabb szerkezet jellemzi, kevesebb agresszió járja át és sokkal több hangulati elemre építkezik. Az egyik első szám, ahol Derrick Green dalszerzőként különösen erősen jelen van a Tribe To A Nation. A címe is jól mutatja az album központi gondolatát, hogy a törzsből átalakulunk egy nemzetté. Ezzel viszik tovább azt a gondolatot, amire Max a Soulfly-t alapozta. A tizenegyedik dal egy szójáték. A politikusok manipulációjáról szól., a szöveg rendkívül nyers és egyenes…. A tizenkettedik dalba pedig megérkezik az örök fenegyereke a hardcore műfajnak, Jamey Jasta személyében. Így már érthető, hogy miért nem éri el az egy percet sem a dal hossza. Derrick egyik legerősebb szövegét a lemezen a Reject dalban hallhatjuk, ami a kívülállóságról és az elutasításról szól. Vajon tudta ekkor, hogy a jövőben mi vár még rá? Ezt egy melenkolikus dal, a Water követi, ami egy elmélkedő szerzemény. Mondahtjuk azt is, hogy ez a lemez érzelmi mélypontja, noha én kimondottan imádom ezt a dalt. A lemezt pedig a Valtio egy instrumentális dal zárja.

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis miért bukott meg ez a lemez? Kritikákat már sokkal jobbakat kapott, mint az elődje mégis sokan Max-et akarták a mikrofon mögött látni. A kiadó minimális promócióval segítette a zenekart, nem mellesleg pedig a nu metal korszak csúcspontján jelent meg, amikor rengeteg konkurens zenekar volt. Ma sok Sepultura-rajongó a Derrick Green-éra egyik legjobb korai albumának tartja. Redditen és a rajongói közösségekben gyakran "alulértékelt gyöngyszemként" emlegetik és mennyire igazuk is van!