Úgy tűnik, hogy a magyar underground régi bástyái közül 2026-ban többen is a kislemezes formátum mellett tették, illetve teszik le névjegyüket. A Magma Rise és a pozvakowski aktuális felvételeiről már megemlékeztünk, a Wall Of Sleep rendhagyó anyaga itt van a kanyarban, az Agregator pedig még júniusban jelentette meg a maga EP-jét.

A legutóbbi nagylemez óta Katona Rajmund gitáros kivételével a teljes hangszeres szekció lecserélődött a zenekar motorja, a frontember Mikus Tamás körül. Azt azonban hozzá kell tennem a dologhoz, hogy az a bizonyos legutóbbi nagylemez közel egy évtizede jelent meg. Az Agregator pedig ha változó aktivitással is, de három évtizede része a magyar undergroundnak.

Mivel a tatabányaiak esetében hosszú évek telnek el egy-egy, új szerzeményeket tartalmazó kiadvány között, sok értelmét nem látom annak, hogy az Elíziumot most bármelyik korábbi anyagukhoz kezdjem el hasonlítgatni. Aki követi a zenekar dolgait, nyolcvan-kilencven százaléknyi bizonyossággal mérget vehet rá, hogy mire számíthat egy soron következő Agregator kiadványtól. A maradék tíz-húsz százalék pedig lehetőséget, mozgásteret ad a zenekarnak némi változtatásra, új irányokba történő, de ésszerű kereteken belül maradó tapogatózásra.

Ha már belementem a matekba, ezt a számarányt most, az Elízium ismeretében inkább nyolcvan-húsznak, mintsem kilencven-tíznek érzem. Nos, a tagcserék valódi vérfrissítést hoztak a zenekarba. Tass és a gitáros, Katona Rajmund mellé az utóbbi időszakban csatlakozott az egykori Reason zenekar fele, Horváth Attila gitáros és Kun József dobos személyében – az utóbbi amúgy most készül elhagyni a csapatot, de erről majd kicsit később. A jelenlegi ötös pedig a Ragály soraiból érkezett Lázár Bálinttal lett teljes.

A vérfrissítés eredménye mindenek előtt a vokálokon érződik, melyekből a zenekar honlapjának – igen, Agregatoréknak még ilyenjük is van, 2026-ban – tanúsága szerint a frontember mellett Attila és Bálint is kivették a részüket. A négy szerzemény bő negyedórányi terjedelemben skicceli fel, hogy mi várható a lassan esedékes Por és hamu munkacímű jubileumi nagylemeztől.

A skatulyák barátainak legegyszerűbb továbbra is dark metalként kategorizálnom a hallottakat, melyhez előtagként odatehetők az olyan jelzők, mint északi hatású, dallamos, death-es. A jellemformáló hatások természetesen kihallhatók az Elízium dalaiból, de az Agregator sosem volt egy konkrét kinti zenekar hazai leképezése. Most sem az. A sokszínű vokálok már a kifejezetten ragadós címadóban felhívják magukra a figyelmet; a dal szerkezete pedig sikeresen nélkülözi a jól bejáratott fordulatokat. A tizenhármas ajtó egy egyszerűbb vonalvezetésű, doom-osabb színezetű, de szintén középtempóval operáló szerzemény. A darkosabb irányt vevő Súgd meg című tételt a One Second korszakos Paradise Lost és a korai Moonspell keverékeként tudnám jellemezni. A záró Hamu (2026) pedig hasonló szellemben zárja a felvételt.

Az Elízium puszta életjelként, illetve a jövőre esedékes új lemez spoilereként egyaránt megállja a helyét. A kislemezt rögzítő felállás azonban sajnos korrekcióra szorul, mivel Kun József dobos távozik a csapatból; a búcsúbuli szombaton lesz Budapesten, az S8 Underground Klubban.