A Sounds of a Playground Fading az In Flames egyik legfontosabb fordulópontja. Ez az album egyszerre jelentette Jesper Strömblad távozása utáni újrakezdést és a zenekar modern korszakának kiteljesedését. A kérdés csak az volt, hogy merre halad tovább a zenekar? Simogassuk meg a születésnapos albumot!

2010 februárjában az In Flames alapító gitárosa, Jesper Strömblad végleg kilépett a zenekarból. Az alkoholproblémákkal hosszú ideje küzdő zenész addigra a banda egyik fő dalszerzője lett. Ez óriási törést jelentett az zenekar számára. Björn Gelotte később elmondta, hogy amikor Jesper közölte vele a döntését, még aznap este leült és körülbelül 15 riffet írt, hogy saját maga számára is bebizonyítsa: képes egyedül vinni a dalszerzést. Az album végül szinte teljes egészében Björn műve lett zenei szempontból. Korábban Jesper és Björn együtt írták a dalok jelentős részét. Az új anyag esetében viszont, Björn otthon elkészítette a riffeket. Ezekből demókat készített. A teljes zenekar dolgozta tovább a szerkezeteket. Ezután következett a stúdiómunka, ahol még jelentős átalakítások történtek. Björn szerint ez volt az első In Flames lemez, ahol a gitárszólókat előre megtervezték, nem pedig a felvételek végén improvizálták. Emiatt a szólók sokkal szervesebben illeszkednek a dalokba. Az album egyik legnagyobb újdonsága a vokális megközelítés. Anders korábban általában a felvételek végén rögzítette az éneket, most azonban újraírta a dalszövegek jelentős részét, sok dallamot a stúdióban alakított ki. A vokálok miatt több hangszeres részt is át kellett írni. Björn viccesen emlékezett vissza arra, hogy több riffjét is át kellett alakítania, mert Anders új énektémái más hangsúlyokat követeltek. Ez a munkamódszer korábban szinte soha nem fordult elő még a zenekar történetében. 

Az albumot 2010 októbere és 2011 januárja között vették fel az In Flames saját stúdiójában, Göteborgban. A producer Roberto Laghi volt, aki már az A Sense of Purpose munkálataiban is részt vett. A zenekar szokatlanul hosszú időt töltött a felvételekkel. Björn szerint ez volt az addigi leghosszabb és legaprólékosabb In Flames felvétel. Háromlépcsős folyamatot használtak: otthoni demók, teljes zenekari demók, végleges stúdiófelvételek. Ez magyarázza az album rendkívül részletgazdag hangszerelését is. Hallhatunk háttérszintiket, rétegzett gitárokat, rengeteg vokál harmóniát és filmszerű atmoszférákat. A cím az elmúlásról szól. Nem konkrét egy koncept lemez, inkább központi érzelmi témákat jár körül, mint a fiatalság elvesztése, az ártatlanság elmúlása, identitásválság, változás ,emlékek. Anders gyermekeinek megszületése szintén hatással volt erre a szemléletre. 

Az album nyitódala és egyben programnyilatkozata. Zeneileg egy lassan építkező, melankólikus motívumokat felsorakoztató dalról beszélünk.A dal fő témája annak felismerése, hogy valami végleg eltűnt az életedből. A "játszótér" nem egy fizikai hely. Szimbolikus jelentése van, ami utal a gyermekkorra és a zenekar múltjára egyaránt. A refrén egyszerre szomorú és felemelő. Ez végig meghatározza az egész album hangulatát. A gyorsabb tempó, klasszikus göteborgi dallamokat tartalmaz. Szövegileg a megszabadulásról szól. A Deliver Us nem vallási értelemben vett megváltás sokkal inkább önmagunktól való megszabadulás, a belső démonok legyőzése és a mentális felszabadulásról szól. A verzék feszült hangulata és a refrén kitörése remekül érzékelteti ezt a konfliktust. Az album egyik legsötétebb dala az All For Me. A dal különlegessége a szinte paranoid hangulat, amit megalkot. A gitárok itt sokkal kevésbé dallamosak a hangsúly sokkal inkább a ritmusokon és a feszültségen van. A cím ironikus hangvételű. A kirakós azaz a The Puzzle metafora az identitás szétesésére utal. Anders itt azt az érzést írja le, amikor az ember tudja ki volt, tudja ki szeretne lenni, de nem tudja hogyan jusson oda. A zene folyamatos mozgásban van. Nincs igazi nyugalmi pont. Pont úgy, ahogy a dalszövegben szereplő személyiség sem találja a helyét. Talán az album legagresszívebb száma következik ezek után a Fear Is The Weakness formájában. A dal egyik különlegessége, hogy a refrén szinte harci indulóként működik. Anders szerint az ember sokszor nem a valós veszélyektől szenved, hanem attól a képtől, amit a saját fejében alkot róluk.

A gitártéma szinte katonásan ismétlődik, ezzel erősítve ezt a pszichológiai nyomást. Sok rajongó szerint az album mesterműve a Where The Dead Ship Dwell. A "halott hajók" rendkívül erős szimbólum., ami rengeteg jelentéssel bírhat. A dal hangulata különösen filmes, a versek csak úgy lebegnek a reférén azonban egy monumentális alkotás. A zene olyan érzést kelt, mintha valaki egy ködös kikötőben bolyongana a múlt romjai között. A gitárdallamok itt talán a legerősebbek az egész albumon. A The Attic személyében sem fogyunk ki a metaforákból.  A padlás az a hely, ahová a régi dolgokat elrakjuk: emlékeket, fényképeket, tárgyakat, olyan részeit önmagunknak, amelyek már nem részei a mindennapoknak. Zeneileg ez az album egyik legvisszafogottabb és legmelankolikusabb darabja. A tempó lassabb, a gitárok inkább hangulatot festenek, mintsem agresszíven előretolják a dalt. Több kritikus is kiemelte, hogy a szám szinte depresszív, merengő hangulatot áraszt. A lemez központi témáját tekintve ez az egyik legfontosabb szám, mert itt válik egyértelművé, hogy az album nem egyszerűen veszteségről szól, hanem a múlttal való kényszerű együttélésről. A Dark Times esetében a riffek feszesebbek, agresszívebbek, mint a The Attic-nál. A refrén viszont dallamos és szinte himnikus, ami érdekes kontrasztot teremt. Több rajongó is a refrént emeli ki a dal legerősebb pontjaként. A szövegben megjelenik az a gondolat, hogy az ember hajlamos a múlt nehézségeit utólag megszépíteni vagy éppen démonizálni. A dal átvezetést képez az album első felének személyes válsága és a második felének reménytelibb kicsengése között. A Ropes sok rajongó számára az album egyik csúcspontja. A közösségi értékelésekben gyakran a legerősebb dalok között említik. A dal különlegessége, hogy egyszerre szólhat szerelemről, barátságról vagy akár önmagunkhoz való viszonyról. Anders tiszta éneke itt különösen fontos szerepet kap. Több korabeli kritika ezt a dalt emelte ki a tiszta ének sikeres alkalmazásának példájaként. Ezután belép a képbe a tragédia, mintha egy dráma új felvonása kezdődne. A riffek itt ismét agresszívebbek, a dobok hajtják előre a szerkezetet. A dalnak van egy folyamatos előrehaladó lendülete, mintha a főszereplő tudná, hogy valami rossz közeleg, de képtelen lenne megállítani. Az album narratívájában ez az egyik legsötétebb pillanat. Nem a veszteség feldolgozásáról szól, hanem arról a pillanatról, amikor a veszteség még éppen bekövetkezik.A Jester’s Door-ra simán mondhatjuk, hogy az album egyik legfurcsább dala. A dal rövid, szinte közjátékszerű. Akusztikus hangszerelése teljesen eltér az album többi részétől. Több kritikus is meglepetésként említette a lemezen. Mivel közvetlenül az A New Dawn előtt helyezkedik el, dramaturgiailag sem véletlen a szerepe. a tizenkettedik dal, közel hatperces játékidejével a lemez leghosszabb dalai közé tartozik. Az albumon cselló is hallható ebben a számban, ami különleges atmoszférát kölcsönöz neki. A cím már önmagában is egy fordulópontot jelez. Egy klasszikus idézettel élve, a gitárok itt tényleg sírnak. Ez a dal tulajdonképpen az album érzelmi tetőpontja. A lemez záródala és egyben az egész történet feloldása. Ha a Deliver Us a szabadulás vágyáról szólt, akkor a Liberation már maga a felszabadulás. Nem véletlen, hogy Anders itt az album egyik legtisztább és legérzelmesebb vokális teljesítményét nyújtja. Több korabeli kritika külön kiemelte a tiszta ének szerepét ebben a dalban.A zene fokozatosan kitágul, majd elcsendesedik, mintha az egész lemez során cipelt terhet végül le lehetne tenni végre.