Kevés olyan ember, mondjuk úgy: pop ikon van Magyarországon, akiről ha kimondod a nevét, még Rozi nénje is tudja a világ végén, ki az. Ezek közül az egyik Ganxsta „Döglégy” Zolee, aki idén töltötte be a hatvanat és ennek az ünnepi évnek a csúcspontja volt ez a minifeszt, amit a Budapest Parkba szerveztek le és amiben Zolee majd’ mindegyik eddigi zenekara tiszteletét tette a nagyérdemű előtt. A bő két órás életmű koncert inkább tűnt egy méretes házibulinak, mint egy feszített tempójú, kapkodós shownak és ez így volt rendben, ez így volt jól. Na, nem mintha mást vártam volna a főhőstől, nála nem lett volna hiteles a takkra belőtt előadás. (fotók: Baracskai Márk)
Az időjárás szerencsére kedvezett a műsornak és ez ó nem azt jelentette, hogy nem esett az eső, hanem hogy nem száradt oda az ötven fokban a közönség a placcra, így egy feelinges érzést adott a kellemes nyári idő a buli „alá”. Ideális volt a hangulat, a vibe, lehetett csapni a lecsóba!
Harsányi Levente hangulatkeltő, mint kiderült, abszolút rögtönzött felkonfja után jött a méltán legendás Zsolti és a Fosfejűek. A gitáron Vilkóval kiegészült kvartettben Zolee basszusozott és nem volt nehéz rájönni, hogy az a Rickenbacker egy Lemmy előtti főhajtás volt. A szakadék punk formáció a teljes életművel támadott, mind a két daluk elhangzott kezdésként. Hogy egy gimis zenekar csapkodása mennyire számít minőséginek, az kérdéses, de érdekességnek mindenképp jó volt!
Innen fentebb ugorva a KGB támadta meg a színpadot. Zoli a dobok mögé, mellette Szöszö és Big Daddy elevenítette fel a Garázsországban termett dalok legszebbjeit, jelen esetben három nótában (bár a sorrendben nem volt egyetértés, haha!). A punk vonal itt és most nem áll még meg, mivel jött a Kontrafals nevű alkalmi négyes, ahol Zoltánunk megint a négyhúrossal jött, csak éppen énekelt is mellé. Két punkfeldolgozás volt a rövidke szett, majd kicsit lecsendesedett a hely. Egyébként azt kiemelném, hogy az átszerelések teljesen gördülékenyek mentek, leszámítva persze a különböző tech gebaszokat, mint meg nem szólaló gitár és hasonlók. De az meg megesik.
A Dos Diavolos mocsári blues muzsikája is – ha jól emlékszek – három dalnyi helyet kapott, de lehet négy volt. Persze hogy itt se legyen minden tökéletes, Vilkó nem találta a slide gyűrűjét, így egy Iqos-szal backelte ki a dolgot, de megoldotta! Amíg nem volt szó róla, mi is az, már azon gondolkodtam, hol lehet szerezni ilyen „slide botot”. Eddig full házibuli feeling volt az egész este, egy alkalommal ezt a szülinapos is megjegyezte, hogy olyan, mintha maguknak tartanának egy bulit és úgy zenélnének. De tényleg olyan volt a hangulat is, laza, gördülékeny, valamilyen szinten kötetlen.
Innen viszont ugrottunk egy szintet, jött a Sex Action és Action kvázi közös szettje. Persze mivel a két zenekar felállása ugyanaz, ezért nagyon nem kellett variálni közben. Így aztán két Sex Action, egy Action, majd megint két Sex Action szám jött sorban, itt már sokkal komolyabb látvánnyal, elsősorban a sötétedésnek köszönhetően. Mert a háttérvetítés a kezdetektől fogva ott volt, ekkor viszont már a fények is kezdtek érvényesülni. Szasza, Matyi, Miksa és Zoli pinász rockja olyan faszán szólalt meg, hogy szívesen hallgattam volna még egy pár nótát, ha nem lett volna az időlimit, meg persze ha Zoli energiaszintje végtelen lenne.
Az utolsó óra az életmű legnépszerűbb szeletéé, a Kartelé volt. Az MC sorban Zolee mellett az örök harcostárs Big Daddy Laca, valamint Siska, Steve és Sámson is ott volt, valamint DJ Garrison nyomatta alájuk a scratchet. A hangszeres sor, Takács Vilkó, Kovács Dávid és Potesz Balázs zsenik voltak, mint mindig, bennük hibát keresni is felesleges. Az este elsősorban az old school témákra épült, bár egy órában olyan masszívan nem is lehet meríteni olyan mélyen az életműből. Kivétel csak a Fekete lóval összekötött Dől a lé és az új szám volt, azokat leszámítva a Helldoradóig előre jutottak számok „csak”. Persze ami volt, az még szép, hogy volt és természetesen fasza is volt! Az első, az utolsó az egyetlen, A jó, a rossz és a Kartel, Szerb határ felé, Rossz vér (még mindig baszott nagyot szól ez a szám élőben!), Blow-feld (Sámson köszöntéssel, mivel ő is hatvan lett idén), Vato Loco, egy egyveleg az Egyenesen a gettóból dalaiból (címadó, Semmi nem véd meg, Figyeld magad), Rossz vér, Való világ, Keleti oldal - nyugati oldal, meg persze ráadásként a Boom a fejbe. Hibátlan! De fentebb ott egy Budapest Park által közzétett videó az utolsó bő húsz percről, hogy átérezzétek a hangulatot. Lehet, hogy volt egy csomó dal, ami még befigyelhetett volna, de akkor meg azokat hiányoltam volna, ami amúgy meg itt volt, szóval… Remek volt ez így is!
A vetítés is ott volt a szeren, talán még jobban össze is lett rakva, mint az Aréna koncerten volt (azóta nem láttam őket élőben), méltóbb a produkcióhoz, a hangzás szerintem főleg a (Sex) Action és a Kartel alatt is igen baba volt, ráadásul tényleg remekül fel volt építve az egész ünnep. Mind a közönség, mind a zenekar iszonyat partihangulatban volt, így újra átélhettem azt, amit életkori okokból annak idején nem tudtam: a fénykori Kartel feelinget.
Az ország örök ügyeletes rosszfiúja tehát méltó módon ünnepelte meg a hatvanadik születésnapját. Akik ott voltak, hatalmasat szórakoztak, legyen az akár a színpadon, akár a nézőtéren. Ahogy Zoli többször is elmondta az este folyamán: szép munka volt ez és én is ezt mondom. Lehet érteni akár erre az estére, akár a teljes életműre is. De aztán most már jó lenne, ha megjelenne végre az az ígért új Kartel lemez is!
