Black metal – már önmagában a könyv címe is meglehetősen tág értelmezési lehetőséget kínál, másrészt viszont alcím és egyéb kiegészítés hiányában talán kevesebb támadási felületet ad. A Black metalba ugyanis sok mindent bele lehet magyarázni, lehet – és kell – kiterjesztően és szűkre szabottan értelmezni; a könyv lehet tárgyilagos, illetve építhet kizárólag az egyéni preferenciákra is. Nos, ebben a három és félszáz oldalas kiadványban szerény meglátásom szerint mindezek egyszerre érvényesülnek.
A hangsúly eseteként persze eltolódik valamelyik irányba, minek folyományaként az egyes szócikkek gyakran személyes síkra terelődnek. A szerzők, Welzenbach Balázs, Frank Robin és Havassy Gergely felvállalták annak ódiumát, hogy a saját szemszögükből nézve átfogóan írnak a leginkább megosztó metal zenei alirányzatról.
A könyv címzettje bárki lehet, aki érdeklődik a műfaj múltja – és jelene – iránt, így az is, aki máig kézközelben tartja a két-három évtizeddel ezelőtti fanzine-jeit, illetve az is, aki újonnan érkezőként nem elégszik meg a digitalizált információkkal, és az eligazodást segítendő valamilyen mankóra vágyik. Aki pedig valahol ezen két szélsőség között érzi magát, az is tehet egy próbát a kötettel. Megfellebbezhetetlen igazságokat azonban senki se várjon a könyvtől, előzetesen inkább vitaindító gondolatokra érdemes hangolódni.
A szerzők rendszerszemléletben gondolkodtak, így halmazokba sorolják, kategorizálják a sokak szerint amúgy kategorizálhatatlan műfajt. A könyv így tizenöt fejezetben csoportosítja az egyes alirányzatokat, illetve a műfaj egyes korszakait, melyek felsorolásától most eltekintenék. A lényeg, hogy a ’80-as évek elejétől napjainkig terjed az időbeli skála. A Balázs által jegyzett előszó és a bevezető nemcsak egy nagy dózisban adagolt információhalmaz, hanem egyfajta motivációs levél is. Ezeknek és a fülszövegeknek az ismeretében kéretik bármit számon kérni a szerzőkön.
A koncepció tehát az volt, hogy a könyv alirányzatok, oldalhajtások szerint, tizenöt fejezetben adjon egy – lehetséges (!) – képet arról, hogy mégis mi a black metal. Ennek érdekében minden egyes előadó két, azaz kettő oldalt kapott, egy fotót és egy esetenként személyesebb hangvételű, máskor tárgyilagos leírást. A belső arányok tehát már önmagukban is vérre menő vitákra adhatnak alapot, hiszen miként lehetséges az, hogy egy Mayhem, egy Tormentor vagy egy Dissection, stb. ugyanannyi teret kapjon, mint egy-egy olyan formáció, mely felvállaltan az aktuális szócikket jegyző szerző személyes favoritja, és voltaképpen csak annyi keresnivalója van a könyvben, mint sok száz, a kötetből kimaradt társának lenne.
Meg amúgy is, miként fordulhat elő, hogy az Igazi norvég black metal című fejezet főcímei közül kimaradt az Emperor, és önálló szócikk formájában csak a Szimfonikus & melodikus black metal fejezetben bukkannak fel, még az Ildjarn külön fejezetet kapott… Mi több, hol vannak a görög színtér főbb szereplői, illetve a régi cseh formációk?! Hol a Covenant és az Absu? Miért nincs külön black/thrash fejezet, a black/death-ről nem is beszélve?! Nos, épp az ilyen és ehhez hasonló kérdések felmerülése esetén érdemes visszalapozni a kötet elejére! Javaslom, hogy ne az objektív igazságokat, de még véletlenül sem a saját, megdönthetetlennek vélt igazságainkat keressük a kötet lapjain! Inkább örüljünk annak, hogy a felemásra, de leginkább félrevezetőre sikerült Burzum könyv után végre kaptunk egy olyan kötetet, ami magyar nyelven átfogó képet igyekszik adni a műfajról.
A hitelesség és a szerzők személye kapcsán felmerülő esetleges kérdésekre, az előzetes bizalmatlanságra pedig csattanós választ ad, hogy a kultikus Stygian Shadows fanzine neve mind a bevezetőben, mind pedig a legutolsó oldalakon szóba kerül. Rendelési lehetőség ITT.
