Van az úgy, hogy a „minden változatlan” jó hírnek számít. Az Electric Callboy zenei receptje az előző, Tekkno album idejére érett össze, ezúttal csak annyi volt a feladat, hogy ne rontsák el.
A zenekar 2010-ben alakult Eskimo Callboy néven, a Ruhr-vidék egyik bányászvárosában. Az évtized vége felé több korrekciót eszközöltek, ezeknek köszönhetően a ’20-as éveknek már új névvel, frontemberrel (Nico Sallach) és frissített zenei- és szövegvilággal ugrottak neki. Az új koncepciót a közönség is lelkesen fogadta, a 2022-ben megjelent Tekkno, és a most tárgyalt, friss Tanzneid egyaránt a német eladási listák első helyén landolt.
A Tanzneid esetében tehát gyökeres változásról, esetleg meglepetésről nem számolhatok be, és a zenekar sem árul zsákbamacskát. A felvezető interjúk során elmondták, hogy a Tekkno receptjét vitték tovább, csak nagyobb léptékben. Ugyanazokból az elemekből építkezve tágították a határaikat, vagyis a dallamos részek még dallamosabbak, a metalcore-os breakdownok pedig még brutálisabbak lettek, hehe. Egyetlen fontos változás, hogy a korábban beugrós Frank Zummo dobost (Sum 41) mostantól állandó taggá léptették elő.
A dalok továbbra is angol nyelvűek, de a lemez német címet kapott. A Tanzneid egy kreált szó, a jelentése táncirigység. Arra a belső feszültségre utal, amikor látjuk a tánctéren felszabadultan bulizó tömeget, de valamilyen okból nem merünk csatlakozni hozzájuk. Egy másik rétege pedig egy kis cukkolás a magukat túl komolyan vevő metal puristák irányába, akik nem hajlandók feladni ezt a megmerevedett szerepkört. Ilyesmit üzen az Electric Callboy a zenéjével is, ami végül is nem agysebészet, csak a metal(core) és a diszkó gátlástalan összemosása. Ja, majd elfelejtettem: bitang jó dalok formájában. Ha már hülyéskedünk, csináljuk rendesen!
Az album promóciója a modern időknek megfelelően zajlott, és ebben a tekintetben is elmentek a falig. Azt már megszoktuk, hogy egy lemez harmada-fele már előre kiszökik a fiókból, de azt még ízlelgetni kell, hogy ez a folyamat két évet ölel fel. Direkt utánanéztem, az első fecske, a RATATATA 2024 májusában mutatkozott be. Azóta folyamatosan érkeztek az új dalok – jellemzően látványos videóval megtámogatva –, így a Tanzneid végül alig rejt olyan témát, amit most először hallhat a nagyérdemű. A zenekar gyakorlatilag folyamatosan szem előtt van, és ha összegyűlt egy csokorra való daluk, akkor kiadják lemezen is. Ez a friss csokor már a hetedik, és ezúttal tíz dalból áll, fél óra terjedelemben. Bizonyos kiadások esetén és a digitális platformokon erre még rádobtak négy remixet. Amelyek nélkül mondjuk lehet élni, de rokonszenves húzás, hogy a szorgos követőknek is akartak valami újat mutatni.
A lemezt indító címadó dal esszenciális ’Callboy: pörgős bulihimnusz dallamos refrénnel, amihez egy kis rammsteines ízt adagoltak. A közepén súlyos kiállással, ahogy ígérték, de érdemes a samplerekre és elektronikus effektekre is ráfülelni. Nem csak ösztönzene azért. A kettes RATATATA a Babymetal zenekarral közösen készült, és számomra jól mutatja, hogy a blődlit is lehet jól csinálni, meg hát… nem annyira jól is. Nálam ez a dal már leveri a lécet, de elfogadom, hogy mindenkinél máshol húzódik a fájdalomküszöb.
A Hypercharged a kedvencem a lemezről. Ez is egy együttműködés keretében született, de nem zenei területen, hanem a Brawl Stars videójátékkal. Dicséretes, hogy a zenekar nem egy elfekvő dalát adta a fejlesztőknek. A már ismert elemekkel (táncos-technós alapok, cukormázba mártott melaszból faragott refrén, brutál-breakdownok) dolgozva megalkották az elmúlt évek legütősebb EC-dalát. Az előző lemezen a Pump It volt hasonló. A Let the Good Times Rollban egy újabb adalék, a dallamos, kaliforniai punk bekeverésével kísérleteznek. Ki lehetne erre alkalmasabb partner, mint az Offspring? Dexter jellegzetes hangjával még az Örömódából is punk rock lenne, az már csak hab a tortán, hogy az Offspringnek van egy hasonló című dala (és lemeze), a Let the Bad Times Roll.
A Heartclub elején a deathcore kapuját ostromolják, majd a The Way You Are-ban be is döntik azt. A dal első felét bármelyik fiúbanda énekelhetné, de mostanra már sejthetjük, hogy nem sokáig fogunk fehér egyennaciban andalogni a szerelmes témákra, és akkora malacvisítós breakdown jön, hogy a fal adja a másikat. Hatásvadász? Az hát! De beválik, és végül is poén az egész. Különösen élőben fog működni, tudván, hogy a Backstreet Boys feldolgozás (I Want It That Way) eddig is a koncertjeik egyik csúcspontja volt. Nos, most már van saját boyband-nótájuk is, nem kell többé jogdíjakat dellázni a BSB-nak. Aztán itt van még a Still Waiting Frank eredeti zenekarától, a Sum 41-tól, lezárásként pedig a Revery, egy meglepően power metalos refrénnel.
Most, hogy felszállt a műfüst és elült a konfettieső, következzenek a kritikai észrevételeim. Azt már tárgyaltuk, hogy a lemezen alig van új téma, de ezt tudjuk be a korszellemnek. Talán éppen emiatt, de én még hiányoltam legalább egy mindent-bele slágert, olyat, mint a Hypercharged. Ami viszont jelentősebb, hogy az album hallgatása közben négyszer is felszisszentem, máshonnan ismerős dallamok, témák hallatán. Nem vagyok egy rockzenei enciklopédia, de még nálam is becsipogott a detektor, amikor a nem éppen egyivású Sonata Arctica felségterületéről fedeztem fel áthallásokat. Ezeket leszámítva azonban elégedett voltam.
Nem sok zenekar mondhatja el magáról, hogy a nagy áttörést követően nem egy hullámvölgy következett. A Tanzneid ugyanis tartja a szintet, teljesen pariban van az elődjével. Végig szórakoztató, egy pillanatra sem ül le az energia. A mindenféle kollabok és az általános összevisszasága ellenére szépen összeáll egy kompakt egységgé, és albumként is működik. Azt nem vetem a szemükre, hogy kiszámítható, mert olyan ügyesen kitalálták maguknak ezt a stílust, hogy hadd lubickoljanak csak benne még egy kicsit. Egy koncerten simán eljátszhatják az új lemez felét, a közönség nem fog lefagyni, vagy a régi slágereket követelni. Akár odaadó rajongóként, akár bűnös élvezet jelleggel, a négy fal között hallgatod, nagyon jól fog esni.
A Tanzneid a maga nemében remek album lett, a rajongók legnagyobb megelégedésére. Szerintem arra is alkalmas, hogy új hallgatókat húzzon be az eddig távolmaradók közül, és az Electric Callboy-vonat még gyorsabban és még több utassal robogjon tovább. Hiszen a dietetikusok is járnak mekibe, ebben biztos vagyok…
