A modern kor csodája az internet, aminek hála hozzá lehet jutni kincsekhez is, ha az ember eléggé szemfüles. Így akadtam rá Angus Young életét is bemutató könyvre potom kétezer forintért. A hülyének is, hát még nekem! Azonnal megvásároltam a könyvet, ami amúgy már sehol sem kapható, így viszont megjött a kedv az AC/DC hallgatáshoz is. Ami meg magával vonzza azt, hogy az ötvenedik születésnapját ünneplő Dirty Deeds Done Dirt Cheap albumot megsimogassuk!
Dirty Deeds Done Dirt Cheap az AC/DC Bon Scott korszakának egyik legfontosabb lemeze. Ez az album jelenti azt a pontot, ahol a zenekar elkezdte megtalálni saját identitását: a bluesból táplálkozó, nyers hard rockot, a humoros és cinikus szövegeket, valamint Malcolm Young könyörtelen ritmusgitár játékát. A lemez 1975 vége és 1976 eleje között készült a sydney-i Albert Studios stúdióban Harry Vanda és George Young produceri irányításával. Az album felvételei 1975 decemberében kezdődtek és 1976 első hónapjaiban zajlottak. A zenekar ekkor már rendkívül összeszokott volt a folyamatos turnézás miatt. A dalszerzés tipikus AC/DC módszer szerint történt: Malcolm és Angus hozták a riffeket és az alap struktúrákat, Bon Scott pedig kidolgozta a történeteket, karaktereket és a szövegek jelentős részét. A producerpáros nem steril stúdióhangzást akart létrehozni, hanem azt a benyomást, mintha a zenekar egy kocsmában vagy klubban játszana előtted. Ezért a hangszerelés szándékosan egyszerű, a gitárok száma kevés, a dobhangzás száraz és természetes. Az album két eltérő verzióban jelent meg: az ausztrál kiadáson szerepelt a Jailbreak és az R.I.P., míg a nemzetközi verzióra a Love At First Feel és a Rocker került.
A Dirty Deeds Done Dirt Cheap egyértelműen az album legismertebb dala. Bon Scott egy bér problémamegoldó figurát alakít, aki pénzért bármit elintéz. A szöveg egyszerre paródia és gengsztertörténet. Ez volt az első AC/DC dal, amely teljesen megmutatta a zenekar humoros, veszélyes és cinikus oldalát. Később a banda egyik védjegyévé vált. Az Ain't No Fun (Waiting Round To Be A Millionaire) A rockzenész életének kiábrándult bemutatása. Nem a csillogásról, hanem a küzdelemről szól. A dalt több részből álló szerkezet jellemzi, amit a bluesos alapok tartanak meg. Egy hosszabb és összetettebb dalról beszélhetünk. A szövegben Bon Scott saját tapasztalatai is megjelennek a korai turné évekből. Sokak szerint ez az egyik legérettebb szöveg a lemezen. A tiszta és egyszerű rock & roll ünneplésére pedig itt van a There's Gonna Be Some Rockin'. A dalt egyszerű akkordmenetek és zsigeri riffek jellemzik. Átvezető szám, amely az AC/DC gyökereit mutatja: a hard rock mögött mindig ott volt az ötvenes évek old-school rock and roll-ja. És jön egy igazi történet Bon Scott-ról a Problem Child személyében. Az album egyik legkeményebb riffjét hallhatjuk ebben a dalban, ahol már ekkor is megmutatkozik a kiemelkedő ritmusszekció, ami csak támogatni tudja Angus egyik legvadabb szólóját. Aztán jön a Squealer. Szexuális töltetű történet, tipikus Bon Scott féle kettős jelentésekkel. Blues alapú groove-ok, Angus hosszú szólózása és egy lassabb tempó jellemzi. A dal inkább hangulat darab, mint sláger. Gitáros szemmel azonban az album egyik legérdekesebb száma. Ezek után visszatér Bon Scott féle kétértelmű szóvicc a Big Balls. Bon Scott szándékosan arisztokratikus hangon énekel, amit könnyed hangszereléssel támogat meg a zenekar. A dal megmutatja az AC/DC humorérzékét. A banda egyik legprovokatívabb korai dala lett. A mai napig megosztja a rajongókat. A R.I.P. azaz a (Rock In Peace) a rockzene halhatatlanságának ünneplésére szolgál. Kevésbé ismert darab, de fontos kapocs az AC/DC és az ötvenes évek rock and roll hagyománya között. nyolcadik dal ként érkezik a Ride On, aminek a témája a magány, csalódás és az örök utazás. Miért különleges ez a dal? Ez talán a legszemélyesebb Bon Scott szöveg. A keményfiú imázs mögött megjelenik a sebezhető ember. A rajongók gyakran az AC/DC egyik legjobb és legkülönlegesebb dalának tartják. És utána érkezik a Jailbreak. Be kell még valakinek mutatni ezt a dalt? Egy lassan építkező, drámai gitárdallamokkal megáldott dal.
Ahogy korábban is említettem több féle kiadvány van, így én úgy írtam meg a cikket, ahogy nekem megvolt a fejemben, de azért érdemes kiemelni még a nemzetközi kiadványokon szereplő Rocker-t is, ami egy rendkívül intenzív, gyors dal. Kifejezetten egy remek koncert darab. És mit mondjak a végére? Még egy AC/DC koncert azért csak beleférne, nem?
