Tobias Forge egy zenei zseni, ehhez kétség sem fér. Lehetne vitatkozni az ügyben, hogy mennyire hiteles a Ghost, mennyire rock-metal ez a zene még, de tudsz még bandát mondani, ami 2010-es debütálása után ilyen eredményt ért el? Én nem igazán találok ilyet. Ebből kifolyólag irány a mozi és nézzük meg a 2 Big To Rig koncertfilmet.

A filmet úgy harangozták be, hogy betekintést enged a Ghost kulisszái mögé is. Miután a zenekar telefon mentessè tette az utóbbi turnèját, így még inkább érdekes lehet a rajongók számára ez a film. Szerintem amúgy ez egy tök hasznos és jó dolog! Már csak azért is mert például a Marilyn Manson koncerten hiába álltam viszonylag elől, a koncert harmincöt százalékát valakinek a telefonján néztem. Korunk egyik  legnagyobb népbetegségének, a mobilfüggőségnek a Ghost véget vetett, ami egy áldásos dolog, illetve emiatt még inkább izgalmasabb egy ilyen film. Legalábbis a számomra abszolút az lett. Felidèztem a régi időket, amikor még vettünk koncert DVD-ket! Milyen izgalom volt haza menni és megnézni egy-egy ilyen filmet, hogy vajon a kedvenc dalunk alatt kit mutatnak, a kedvenc zenészünk, hogy szerepel és a többi. És ekkora esett le az is, hogy amennyire jó dolog a YouTube, annyira rossz is, hiszen ezt az élményt elveszi tőlem. Egyszerűen nem éreztem ilyet évek óta, hiszen mindig bele tudtam pillantani a neten, hogy milyen formában is van az adott zenekar. Az is csábítóan hatott rám, hogy a filmet mindösszesen két este vetítik a magyar mozik. Én Miskolcon láttam a filmet, ahol az érdeklődés csekély volt a szellemes zenekar iránt, mindössze öten ültünk a moziteremben. Ez valahol egy kicsit elszomorító is volt, hiszen ennek a zenekaros-filmes kultusznak még nincs annyira foganatja nálunk, noha azért vannak bandák, lásd Metallica, ami megmozgatja a rajongókat.

Na, de nézzük a filmet és azokat a kulisszatitkokat. Amik igazán nincsenek is, hiszen nagyjából az egész film alatt négy-öt percnyi ilyen volt összesen. Ezekből a nagy kulisszatitkokból pedig két érdekes infó volt a számomra, illetve itt találtam a film egyetlen igazi hibáját meg. Az érdekes infó az egész cájg súlya, amit cipelnek és ami több, mint hetven tonna. Ez nagyon durva szám. A másik pedig, hogy koncepció volt, hogy a nézők ne lássák ugyanazt két dal alatt, minden dal legyen más és más látvánnyal megáldva. Ami viszont nem tetszett, hogy akik éppen nyilatkoztak, azoknak a neve és a titulusa nem volt kiírva. Értem, hogy egy nagy család a stáb, de én nem vagyok a család része.

És milyen a film? Röviden és tömören annyit tudok mondani, hogy ha az első nap láttam volna a filmet, azaz 26-án, akkor 27-én újra néztem volna. Fene se gondolta volna, hogy életem egyik legjobb koncertélménye a moziban lesz. Nagyon tetszett a képi világ. Nem volt semmi sem tűéles, 4 vagy 8K-s hatású. Kicsit zajos volt a felvétel, mintha egy nyolcvanas évekbeli (Tobias kedvenc időszaka) filmet néznék. Már ez teremtett egy olyan atmoszférát, hogy az olyan dalok is simán működtek nálam, amiket amúgy alapjáraton nem szeretek. Olyan kőagy vagyok, hogy számomra a második lemez az etalon és annak van szorosan a nyomában a harmadik. Dalokat nem akarok puffogtatni, legyen számotokra meglepetés, de azért azt ki kell emelnem, hogy a Mummy Dust még mindig az egyik legjobb Ghost dal. A film amúgy két koncertből lett elkészítve, amik Mexico-ban voltak megrendezve. Eredetileg három lett volna, de Tobias ételmérgezése miatt az elsőt le kellett mondani. Hihetetlen, hogy a zenekar huszonegy dalt olyan energiával ad elő, hogy egy percre sem ül le a show. Amikor Tobias éppen nincs előtérben akkor a gitárosok oldják meg remekül a szórakoztatást, egyszerűen tényleg folyamatosan van mit nézni. A vetítések? ZSENIÁLISAK! Imádtam minden percét a filmnek. Életem során két koncert DVD volt rám ilyen hatással. A Subscribe legendás A38-as koncertje, amit a második albumuk mellé adtak, illetve a Slipknot (Sic)nesses DVD-je. Ha most tehetném azonnal újranézném ezt a koncertet. 

Teljesen megértem, hogy Forge-nak pihenőre kell mennie tizenöt évnyi kemény, hajtós melótól, de azért lássuk be: ez az ember elérte az álmát. Nyert több Grammy-díjat nem mellesleg meg a legnagyobb arénákban, stadionokban játszik a zenekarával. A kérdés innentől csak az lesz, hogy hova tovább, ha véget ér a pihenő? Az egyértelmű, hogy visszakanyarodni a korai időkhöz már nem fog, ez érződik a koncerten, az előadáson, a dalokon. De nem is baj ez feltétlenül. Ellenben rendkívül kíváncsivá tesz, hogy mit rejt a jövő.