A színész, aki eggyé válik a szereppel, illetve a karakter, amivel annak megformálóját azonosítják. A filmtörténetből mindkettőre szép számmal tudnánk példákat sorolni, olyan eset azonban nem sok van, amikor mind a két verzió egyszerre igaz. Lugosi Béla és Dracula, illetve a mozgókép történetének legismertebb vámpír figurája és a Blaskó Béla Ferenc Gézaként született színész esetében kétségtelenül erről a kettősségről van szó.
Mai szemmel, felületesen ismerve Lugosi és az általa megformált karakter hátterét, úgy tűnhet, hogy egyik sem létezhetne a másik nélkül. Nagy Balázs Vándorszínészettől a világhírig alcímmel nemrég megjelent könyve épp erre a téves feltevésre cáfol rá. A kötetben persze nemcsak erről a cáfolatról van szó, hanem az alcímnek megfelelően arról az útról, ami a Temes megyei Lugosról Németországon keresztül egészen Los Angelesig vezetett.
Sőt, még attól is többről; a gyakran bizonytalan lábakon álló, de összességében mégis felfelé ívelő karrieren és a színészi pálya csúcsán, vagyis a ’30-as évek első felén túl a könyvben a leszállóág története is részletekbe menően olvasható. Sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy Lugosi Béla színészi pályája avatott ismerőjének állíthassam be magamat. Ha jók az emlékeim, a könyv kézbe vételéig az 1931-es vámpírfilm mellett mindössze három Lugosi-mozit láttam.
A Boris Karloff (lásd pl. Black Sabbath és Frankenstein filmek) társaságában jegyzett Frankenstein fiát és a szintén az angol kortárssal közösen forgatott A fekete macskát, illetve a horror-vonalon nehezen megkerülhető A fehér zombit. Ezek mindegyikét a ’30-as években vették filmre, ám Lugosi színészként közel hat évtizeden keresztül volt aktív. Ráadásul ez a bizonyos aktivitás páratlan munkatempót és munkabírást jelentett, nemcsak a mozivásznakon, hanem a színpadokon egyaránt. Nagy Balázs alapos kutatómunkát végzett, melynek során nem az internetes keresőoldalak találataira hagyatkozott; épp ellenkezőleg, beleásta magát a korabeli forrásokba.
A lábjegyzetekkel bőségesen ellátott első rész, vagyis a könyv első harmada nem más, mint egy Lugosi életrajz, mely elválaszthatatlan a hangosfilm első évtizedeinek bemutatásától. Filmszínészként Lugosi maga is átélte a némafilmekből történő átmenet időszakát; és sok nevesebb kortársával ellentétben végül sikeresen mentette át magát az új korszakba. Az életrajzi blokk első része, az emigráció előtti időszak az alapos kutatómunka ellenére is tele van homályos és részben sötét foltokkal. A személyét övező legendáriumhoz pedig maga a színész is jelentősen hozzájárult. Lugosi a korabeli interjúiban, visszaemlékezéseiben hajlamos volt önmagának is ellent mondva másra emlékezni egyes epizódok kapcsán, netán ferdíteni vagy nagyot mondani a Magyarországon töltött évtizedeiről. A színészi pálya zenitje természetesen már jól dokumentált, ahogy többé-kevésbé az öt házassággal tarkított magánéletéből az utóbbi négy párkapcsolat időszaka is.
A könyv gerince rendhagyó módon mégsem az életrajz, hanem maga a függelék. A szerző a teljesség igényével, a legkisebb mellékszerepekig visszaásva, több mint kétszáz (!!!) oldalon keresztül mutatja be a színész színpadi és mozifilmes szerepeit. A vándorszínészettel töltött korai évek dokumentálásáért külön kalapemelés jár, ahogy azért is, hogy azokhoz a bizonyos rovatokhoz, ahol hiteles, vagy legalábbis annak tűnő források hiányában csődöt mondott a kutatómunka, a szerző bátran lejegyezte a „nem ismert” megállapítást.
Talán mondanom sem kell, hogy egy hozzám hasonló, a színész mozijait csak felületesen ismerő olvasónak a kincsesbánya a Filmográfia képében, azon belül is az Amerikai hangosfilmek fejezettel érkezik. A kínálat igazán bőséges, és a rövid tartalomjegyzékek, spoiler-mentes leírások sokat segítenek az eligazodásban. Az már kevésbé, hogy gyalázatos módon alig néhány Lugosi film kapott hivatalos hazai kiadást. Szóval, ha az ember utána akar menni egyes kevésbé ismert daraboknak, maga is kisebb kutatómunkára vállalkozik. Én legalábbis Lugosi-ügyben most itt tartok.
Ha csak azt akarod tudni, hogy ki volt Lugosi Béla – miért emlegeti a nevét egyebek mellett a Bauhaus, illetve rajtuk keresztül a Sepultura is – nincs más dolgod, mint megnézni a Draculát. Ha viszont mindent tudni akarsz a legismertebb – és határainkon túl a legelismertebb – magyar színészről, Nagy Balázs könyve a tökéletes választás. Utóbbi esetben itt a rendelési lehetőség ITT.
